Életidomárok - 6. rész
Írta: Szoó Virág
Közzétéve 7 hónapja
Megtekintések száma: 191
FANNI: Én is tanítok néhány Fülig Jimmyt, az biztos. Pedig, amikor tavaly a 9. a-ban a Piszkos Freddel kezdtem az irodalomtanítást, azt hittem, majd jókat nevetünk a leveleken. Ők meg, most tizedikben, úgy tűnik, követendőnek tekintik a stílusát.
NÁNDI: Nos, kedves kolleginák! Köszöntem a társaságotokat, és a lehetőséget, hogy ismét elkölthettem itt a reggelimet. Remélem, nem morzsáztam össze semmit!
SÁRI: Várjál, megnézem! Nem, úgy tűnik, a szék legalábbis tiszta. Alatta azért szertelen rendezetlenségben találhatók morzsák.
NÁNDI: Legközelebb előrejelzem, hogy elszórtan morzsák várhatók. (nevet) Tiszteletem, hölgyeim! (kimegy)
FANNI: Na, előkészítem a fényképezőgépemet a megörökítéshez, hogy legyen mit feltenni az esemény oldalára.
ÉVA: Hová akarod feltenni a képet?
FANNI: Van ez a kockástámogatás oldal, ahová fel lehet tenni a kockásinges képeket.
ÉVA: Hát, én akkor nem megyek. Nem akarok felkerülni sehova.
FANNI: De Éva! Akkor minek csináljuk? Az egésznek az az értelme, hogy megmutassuk, országszerte mennyien vagyunk!
ÉVA: Én akkor sem szeretném, ha a képem felkerülne oda.
SÁRI: Szerintem sem jó ötlet.
FANNI: Mi van? Tiltakozunk, nem? Összefogunk a többi pedagógussal, nem? Annak mi értelme, hogy felvesszük a kockást, és magunknak, meg egymásnak megmutogatjuk, hogy milyen bátrak vagyunk? Mert ez nem bátorság! Akkor mi is ugyanolyan gyávák vagyunk, mint azok, akik ma félelemből nem jöttek kockásban.
ÉVA: Nevezd, aminek akarod, én inkább nem megyek.
SÁRI: Nézd, Fanni! István is megmondta, hogy a suli neve nem szerepelhet sehol, úgyhogy, szerintem ne küldd el a képet az eseményhez!
FANNI: Ez most komoly? Nektek is gond lenne, Szilvi, Lilla, ha a kockástámogatáshoz feltenném a közös képünket?
SZILVI: Engem nem zavar!
LILLA: Szerintem mindenképpen valahol meg kellene jelentetni a képet, még ha a suli nevét nem is írod oda!
FANNI: Akkor pedig nem lehet a hivatalos eseményoldalon, mert ott mindenki helynévvel teszi ki.
SÁRI: Figyelj! Szerintem tedd ki a saját oldaladra, és kész! Oda azt teszel ki, amit akarsz. Abba nem szólhat bele senki.
FANNI: (keserűen) Ja, csak akkor kicsit fotelforradalmárok maradunk. Végülis nem lesz belőle összefogás.
LILLA: (megsimogatja Fannit) Fannikám! Ne keseregj! A lényeg, hogy mi azért itt kinyilvánítjuk az elégedetlenségünket!
FANNI: Ja.
ÉVA: Ha a saját oldaladra teszed, azt én is elfogadom.
FANNI: Rendben. Akkor a többieket is meg kell kérdeznem, hogy hozzájárulnak-e?
SÁRI: Szerintem, igen.
FANNI: (sóhajt) Oké. Most még akkor elmegyek a mosdóba, amíg még óra van. (kimegy)
ÉVA: Egy kicsi talán túlspilázza ezt a demonstrálást Fanni, nem?
LILLA: Ő legalább lelkesedik.
ÉVA: De hát mi is, csak benne mindig volt egy kicsit több magamutogatási vágy.
SÁRI: Színésznő akart lenni. Szerintem van is hozzá tehetsége!
ÉVA: De minek ez az internetes nyilvánosság? Nem hiszem, hogy erre feltétlenül szükség van! Az egész olyan ijesztő! Felteszel magadról valamit, aztán azt tárolják valahol, és amikor valakinek eszébe jut, hogy információkat keressen rólad, akkor megtalálja. Ki vagy szolgáltatva. De nekem mindegy, más azt csinál, amit akar, de én meg hadd maradjak kívül ezen a világon!
SZILVI: Én sem véletlenül nem vagyok fenn semmilyen közösségi oldalon. Egyrészt azt látom, hogy iszonyatos időrabló, másrészt meg én, ha innen hazamegyek, nem akarom, hogy bármikor bárki elérhessen. Ha valami nagyon fontos, akkor ott a telefon. Amúgy meg hagyják meg nekem a magánéletem!
SÁRI: Én csak azért vagyok fenn, mert így néha könnyebben és ingyen elérem a családtagjaimat, de álnéven. A kutyám a profilképem.
SANYI: (bejön, motyogva köszön) Sziasztok! (a csaphoz lép, és megnyitja, nézi, ahogy a vékony vízsugár csordogál)
SZILVI: Szia, Sanyi! Csak nem meg lesz szerelve a csap?
SANYI: De. Mindjárt hozom a szerszámokat. Egy darabig most nem fogjátok tudni használni. (kimegy)
SZILVI: Csajok! Most nézem, hogy elfogyott a papírom, pedig a dolgozatokat még ki kellene nyomtatnom negyedik órára. Nem tud valaki kölcsönadni?
SÁRI: De, én tegnap vettem egy csomaggal. Mennyi kell?
SZILVI: Egy osztálynyi, 34 darab.
SÁRI: Ez körülbelül annyi. Tessék.
SZILVI: Köszönöm! Holnap én is veszek, aztán visszaadom. Egyébként nem gondoljátok, hogy ez azért abszurd? Az iskola az egyetlen olyan munkahely, ahonnan nem hazaviszünk dolgokat, hanem a saját pénzünkön veszünk eszközöket: fénymásolópapírt, filctollat, bluetech-et, nagy kartonokat, és sorolhatnám még! Hát hülyék vagyunk?
SÁRI: Az nem kérdés, hogy hülyék vagyunk. Minden idióta korlátozás ellenére megpróbálunk mindig valami érdekesebbet, újabbat, jobbat kitalálni.
SZILVI: Illetve próbálnánk, mert ez lenne a magunkkal szembeni elvárásunk. De közben az energiáink meg végesek.
SANYI: (Bejön szerszámokkal, meg egy nagyobb hullámpapírral. A hullámpapírt a csap alá teríti, és elkezdi szétszerelni a csapot, végig egykedvűen dolgozik, mintha nem is lenne körülötte senki)
LILLA: Édes kis műszaki gondolkodású diák! Ezt hallgassátok meg: „Berzsenyi verseit szívesen formálta rövid, illetve hosszú sorokkal. Ebben a versben is felfedezhető strófaszerkezet van. A rövid sorokkal tempós ütemet diktál, ez a vers egy ütemhangsúlyos verselésű mű, vízszintesen és függőlegesen tagolt.”
nevetnek, Fanni bejön
FANNI: Mi a mulatság tárgya?
SZILVI: Lilla szórakoztat minket a gyerekek aranyköpéseivel.
FANNI: Elmondod nekem is?
LILLA: Persze: „Berzsenyi verseit szívesen formálta rövid, illetve hosszú sorokkal. Ebben a versben is felfedezhető strófaszerkezet van. A rövid sorokkal tempós ütemet diktál, ez a vers egy ütemhangsúlyos verselésű mű, vízszintesen és függőlegesen tagolt.”
FANNI: Kicsit műszakilag közelítette meg a verset, nem?
LILLA: De, én is ezt mondtam. Te gyűjtöd is ezeket az aranyköpéseket, ugye?
FANNI: Igen, fel is szoktam nekik olvasni, amikor kiosztom a dolgozatot. A kedvencem: „A költő sosem volt a szavak embere.” De várj, megkeresem a füzetem, ahová kézzel írtam fel még az elsőket. (az asztalán keresgél)
SÁRI: Nekem meg azt írták, hogy „Távollétében kérők lepték el Odüsszeusz feleségét.”
nevetnek
FANNI: Na, megvan! Itt vannak például az új szóalkotások: melankolizmus, hűségtelen, végelkeseredettség.
nevetnek
LILLA: Végelkeseredettség…
FANNI: Vagy ez, az Antigonéról: „nem fogom tétlenül ülni, hogy Antigóné meghal”
nevetnek
FANNI: Haimon levelének aláírása: „Szeretettel egysem fiad: Haimon”
SÁRI: egysem …
FANNI: És ha már a Fülig Jimmykről volt szó, egy csodás mondat: „Edward király mérges lett, mert senki sem akarta őérte koccintani, ezért elkezd szidkolózni, ami miatt a velsz urak mérgesek lesznek.”
SÁRI: (nyerítve nevet) szidkolózni…
(cseng a telefon)
SZILVI: Na, most ki veszi fel?
SÁRI: Én nem tudom felvenni! Mi van, ha egy szülő az, én meg belenyerítek?
ÉVA: Na, engedjetek oda, én majd összeszedem magam. (felveszi a telefont) Tessék, humán kabinet! (leinti a még mindig nevetgélő többieket) Csssss! Szia, Károly! (hallgat) Rendben, átadom a többieknek. (leteszi) Károly volt, és azt üzente, hogy Zolinak mégsem jó az első szünet, úgyhogy inkább nagyszünetben találkozzunk a 120-asban.
FANNI: Pedig már úgy ráhangolódtam!
SÁRI: Nekem is jobb lett volna most, mert utána végig órám lesz, és levegőt venni is alig lesz időm, de mindegy! Akkor viszont, most még összerakom, ami negyedik órára kell. (Az asztalához megy, keresgél, leül, írogat.)
FANNI: Én is befejezem a dolgozat összeállítását. És legalább nem zavarjuk Lillát sem.
LILLA: Engem nem zavartatok!
FANNI: Hát, nem tudom, én nem tudnék így koncentrálni.
LILLA: Én meg inkább itt csinálom, mint otthon. Bár sosem végzek vele, de így kevesebb marad, és több időt tudok tölteni a kertemmel meg a családommal.
FANNI: Kitartást, Lilla!
LILLA: Még kitartok.
FANNI: (A számítógéphez ül, dolgozik.)
ÉVA: (Asztalához ül, írogat)
SZILVI: Na! Akkor én pedig nyomtatok, aztán megyek fénymásolni. (gép elé ül, nyomtat)
Kb fél percig mindenki a munkájába mélyed
CSABI: (bejön, kulcscsomót pörget egy nyakbaakasztható kulcstartón, harsányan köszön) Heló, lányok!
SZILVI: Szia, Csabi! Hol jársz itt, ahol a madár se jár?
MINDENKI: köszön Csabinak
CSABI: Csak lejöttem kicsit korábban. Mikor fényképezkedünk, és hol?
LILLA: Csabikám! Kicsit túl korán jöttél! Nagyszünetre halasztottuk, mert Zoli csak akkor ér rá.
SÁRI: (odamegy Csabihoz) Heló!
CSABI: Heló, Bébi! (megöleli Sárát)
SÁRI: Na, mi van? Hiányzunk?
CSABI: Nem. Egészen őszintén mondom, hogy isteni az a nyugalom, ami fenn van.
ÉVA: Azért legalább udvariasságból mondhattad volna, hogy nagyon!
CSABI: Nem vagyok az az udvarias típus. És az, hogy imádlak benneteket, mit sem változtat azon, hogy sokkal jobban érzem magam fenn a másik két pasival a kis zugban.
SZILVI: Na, ezért szeretünk mi is, mert őszinte vagy!
CSABI: Robi? Bírja a gyűrődést?
SÁRI: Egyelőre, így félállásban, bírja. Nekünk meg nagyon jó, hogy itt van! Olyan nyugodt, higgadt, és néha olyan frappáns beszólásai vannak!
CSABI: (beköszön Fanninak) Heló, Fanni! What’s up? Minden oké?
FANNI: Megvagyunk. Nálatok a csajok?
CSABI: Viki kissé taknyos, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a szokásos pörgését hozza. A többiek jól vannak, köszi! Anna? Jól érzi magát kinn?
FANNI: Nagyon jól! Annyira élvezi, hogy végre azt tanulhatja, amit szeret!