Egyszemország költő fia: Böröczki Mihály költő

Írta: Pődör György


Közzétéve 4 hónapja

Megtekintések száma: 233



Egyszemország költő fia


Böröczki Mihályról nem tudok elfogultság nélkül írni, s ennek számtalan oka van. Egyrészt sok évtizedes barátság mellett a tiszta szó, a költészet, a műszaki pálya vasúti oldala és nem utolsó sorban a vasi táj köt össze bennünket. Tisztelem költészetét, az összetéveszthetetlen stílust, a mérnöki pontosságú kidolgozást és pengeélű utalásait. Pályafutásunk sínpályái gyakran összefutottak egy-egy „állomáson”, hogy aztán mindketten be tudjuk futni saját utunkat. Törtem a fejem, mit, hogyan és miért is kérdezzek Tőle, a baráttól, az alkotótárstól, amikor rájöttem, a hívószavakat ő maga adta meg önéletrajzi megnyilatkozásban.

  1. A Holdkatlan oldaláról másolom ide az indító szavakat: „1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi.
    Mindenki számára fontos élmény a gyermek- és ifjúkor. Neked milyen emlékeid vannak ezekből az időkből?

    Imádtam a gyerekkor minden percét, szerettem a szülőfalum minden emberét – hiszen itt mindig mindenkinek köszönni illett-kellett és én boldogan tettem eleget az efféle szívem diktálta „kötelességnek”. Erről a csodaszép világról vallok többek között a „FALUFÉNYEK” verskötetemben, ám ez a mai napig a nyomomba lohol, nem tudok, nem is akarok elfutni előle.
  2. Folytatnám a hívó szavak sorát:” Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút” Bizony, a Műszaki Egyetem nem könnyű, sokan futnak neki, célba kevesen érnek. Az élet meghatározó időszaka ez. Miért a vasúti pálya vonzott?

    Különösképpen nem vonzott – ide sodort, mint a szegedi Vasútorgalmi Technikum egyik legjobb tanulóját – a pörge sipkájú sors. A Műszaki Egyetem? Földobtam egy egyforintost és azt mondtam, ha írás a Műszaki Egyetem, ha fej az Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Írás lett.

  3. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Én ettől a pontoktól ismerem egy kicsit tevékenységedet, tekintettel arra, hogy ahol tanítottam, a Savaria Szakközépiskola vasúti és közúti irányultságú volt ezekben az években. Mit jelent számodra a szombathelyi végállomás?

    Először nyugvópontot, aztán összegabalyodott körülöttem a világ.
    Egy égből pottyant segítséggel kibogoztam.
    A vasúti munka gúzsba kötözött, de írtam, írtam, írtam.
    Az Életünk Folyóirat külső munkatársa lettem, sok megjelent verssel.
    Megnyertem a Városi Tanács verspályázatát, megjelent első vers kötetem FÉNYTÖRÉSEK címmel.
    A Nyugat Dunántúli Írócsoport tagja lettem, jó barátom lett Gazdag Erzsi költőnő.
    Temetésén én búcsúztattam.
    Nyugdíjas éveimet jórészt a Balaton mellett, Gyenesdiáson töltöm.

  4. Egy költő magánéletét versek prizmáján át juttatja el az olvasókhoz. Magánéletedből miről árulkodnak az alábbi szavak: Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia?

    Egy négysoros verssel válaszolnék:

    Jó veled együtt lenni,
    jó veled megteremni,
    pedig az égvilágon
    nem is történik semmi.

  5. Szinte követhetetlen sebességgel alkotsz. Látom, olvasom verseidet: Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Azt hiszem, ezek a szavak nehezen foglalhatók össze párgondolattal. Próbáljuk meg az olvasót képbe hozni!

    Első versem elébb jelent meg az Életünk folyóiratban, mint a megyei lapban. Aztán követték számolatlan mennyiségben napilapok, hetilapok, folyóiratok.
    Negyvenöt antológiában szerepeltem, ez évben kerül nyomdába a huszadik verskötetem.
    Megjelent egy CD Felvidéki barátaim közreműködésével, tizenhét megzenésített versemmel.
    A számítógép világában virtuális barátokra tettem szert, napi rendszerességgel vagyok jelen.
    Számomra az öröm feneketlen kútja.

6. Engem egyszer már beavattál köteteid címválasztásának módjába.
Avassuk be most az olvasót is!

Semmi különös.Első verskötetem címe négy szótagosra sikerült, aztán a második is – azóta már tudatosan ragaszkodom a négy szótaghoz.

Könyvbemutatón

7. Írod: Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Mit jelentenek ezek a szavak számodra és mit üzennek az olvasónak?

Nem tudom pontosan, hogy én cipelem a verset, vagy a vers engem. Ám elválaszthatatlanok vagyunk. Bámulom a világ képeit, aztán hirtelen belém ívódik egy, ami addig lüktet, amíg papír közelbe nem kerülök.”…és néha hallom, tisztán kattan\ agyamban, mint egy furcsa szerkezet,\ a pillanatról kész a fénykép,\ mellé szavak, szín, hangulat,\ a
tévedhetetlen hívójelek,,,,” Megfogalmazni nagyon nehéz, de segít a dal, a vers, hogy a sorok mögé tuszkoljam a megfogalmazhatatlant.

Könyvbemutatón: Időrendben, 2016.

8. Hogyan ágyazódtál bele a vasi irodalmi életbe? Mi a véleményed a vasi
irodalom mai helyzetéről? Létezik-e önálló vasi alkotóműhely?

Talán befogadtak.
Ám ez mai szemmel nézve – hoztam is, meg nem is, adtam is, meg nem is.Van, vagy inkább volt egy-két barát, segítő kéz.
Ezt is versben tudom a legjobban megközelíteni!

VÉN CSÖND

Messzi kerültek a régi barátok,
vagy a halál, vagy ezernyi a más ok,
visszamerengve idézem a múltat,
néma hiányok a semmibe fúltak,
fájdul a csönd is, a mélyibe látok,
messze kerültek a régi barátok.

9. Mi a véleményed a versek olvasottságáról, a költészetről, annak irányairól?

A szabadversek világa kitágította a lehetőségeket.
Tágul, mint az univerzum.

Sok az íróember, de kényes a papír, válogat a toll.
Nekem a vers dal, sóhaj, szívdobbanás.
A költészet nem szakma, nem mesterség, nem is hivatás.
Életforma.
Születéstől holtig.

10. Megfogalmaznád nekünk az ars poeticádat?

Talán megint egy verssel:

JUSS

Benő a nincsen, mint a dudva,
számomra nem terem babér,
s lassan már semmire sem futja
tizennégy sornyi munkabér.

Hogy mennyit érek – Isten tudja,
s mint nyűtt ölét egy rongy ledér,
szemérmetlenül odanyújtja
a jusst egy kifordult tenyér.

De mit nekem, ha jut a fényből,
kék égmagasból, tengermélyből,
a leggazdagabb én leszek.

Az egész világ velem dőzsöl,
s ha kifutok majd az időből,
költsétek el a pénzemet.

Nehéz záró szavakon gondolkodni olyan esetben, amikor a sok évtizedes kapcsolat ezernyi dolgot vetít elém, a kezdetektől, a közös vasi antológiákon át a barátság elmélyüléséig. Mindketten műszaki emberek is vagyunk, sőt, a vasút valahogy össze is kötött bennünket, Őt mérnökként, engem tanárként. Éreztük korosztályunk gondjait, megfogalmaztuk azokat és figyeltünk egymásra. Valahogy hiányoljuk is ezt az alkotói figyelmet a ma világában. Zárásként ajánlom figyelmükbe a címadó gondolat versváltozatát, ahogy ezt Böröczkí Mihály gyönyörűen megfogalmazta:

EGYSZEMORSZÁG

Egyszem ország, egyszem nemzet,
jó ezer év óta,
annyi íjas ifjat nemzett,
félte Európa.
Honnan jött és mit teremtett,
sustorognak róla,
ám, ahogyan István tett-vett,
rákerült a stóla.
Dúlta tatár, török sereg,
védte kuruc nóta,
piros-fehér-zöld a gyerek,
mégsincs, aki óvja.
Haragudták az Istenek,
fegyver is tarolta,
vonaglott, de nem engedett,
bárki verte holtra.
Sose védték más nemzetek,
himnuszban a sorsa,
határait a rettenet
körbekaszabolta.
Hegyet nőtt és rónát vetett,
verejtékes földjét
belviszályok, rongy emberek,
háborúk gyötörték.
Ravaszt húzott, hálót vetett
ujjbegyen ült sorsa,
körülzárták, s a ketrecet
nap-nap ostromolta.
Ment világgá, nagy álmait
kis ölébe fogta,
s kerek földön látták, amint
körbegurította.

Kenyerét ma daccal szeli,
redőt rajz az átok,
amilyet a mennyekbeli
Jóisten se látott.
Ihol élnek az emberek,
amúgy magyar módra,
mondják, ha a világ kerek,
hát kerek a porta.
Olyan kerek, nem is lehet
mást mondani róla,
tudja, ami odaveszett,
visszaaraszolna.
Mégis tavaszt hajt a vetés,
szivárvány húz ívet,
s aratáskor jövés-menés
dobbantja a szívet.
Fekete a föld gerezdje,
egy velünk a dolga,
s ráköszönünk reggelente
fölébe hajolva.
Forró öle kenyeret ád,
meleget a háznak,
új reggelt és annak hazát,
akit hazavárnak.
Akkor is, ha kettészelik,
s karaj a keserve,
forog-pörög, amíg verik
búzakalász nyelve.
Dobra vernek csapot-papot,
viszik, ami érik,
s amit a múlt jussul hagyott,
elkótyavetyélik.
Ez a kórság sem riasztja,
mintha csoda volna,

ezeréves anyja-apja
idelakatolta.
Magyarország, szívem szeret,
te vagy sava, borsa,
neked futnak bennem erek,
neked vagyok szolga.