Den intellektuelle
Írta: Benny Andersen
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 394
Benny Andersen: Den intellektuelle
Han drak en symfoni
som vi andre drak kaffe
endda uden at røre rundt.
En uskyldig bemærkning som:
hvem har tipsresultaterne?
fik han straks headet ud til
de ideologiske konsekvenser i nutid og utid
og hjørnespark til Freud.
Så han en hund mønstre en lygtepæl
slog han vingerne ud
og cirklede rundt en halv time
i to tre tusind års højde
mens vi dukkede os
som de fladbundede pramdragere vi var.
Man gemte sine afbidte negle under bordet
og hade lyst til at dreje sit lettilgængelige
komplekstilredte fjæs om i nakken.
Vi hadede ham fordi
vi følte os som en flok trangpandede
kannibaler i audiens hos den hvide mand
med ildkæppen og glas for øjnene.
Noget var der om det.
Det begyndte med at man tænkte
hvem der hade bare halvdelen af hans hjerne.
En eftermiddag åd vi ham.
Vi blev ikke klogere af det.
Men vi savnede det heller ikke siden.
Az értelmiségi
Úgy ivott szimfóniát,
ahogy mi kávét,
fel se keverte.
Egyetlen ártalmatlan kérdésünktől:
mik a totóeredmények?
ő rögtön ideológiai következtetésekkel
fejelt vissza, megidézett jelenkort
és ókort, és szögletet ítélt Freudnak.
Ha látta, hogy egy kutya levizeli a lámpaoszlopot,
ő rögtön kitárta szárnyát,
és fél óra hosszat lebegett
két-három évezrednyi magasban,
amíg mi, földszintes teherhordók,
kushadtunk odalent.
Rágott körmű kezünket az asztal alá dugtuk,
irtó szerettük volna kupán vágni
ezt a komplexumokkal ékített fickót.
Gyűlöltük őt,
mert olyanok voltunk mellette, mint a
szűkhomlokú kannibálok, akikhez a tüzesbotos
és üvegszemű fehér uraság leereszkedik.
Így is volt.
Eszünkbe jutott, mi volna,
ha fele agyát kiosztaná?
Egy délután aztán megettük őt.
Okosabbak ugyan nem lettünk tőle
de legalább nem is irigyeljük.
Fordította: Bernáth István
Forrás: magyarulbabelben.net