Charles Bukowski: A fagyizás
Írta: Bozóky Balázs
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 475
Charles Bukowski: A fagyizás
a hölgy miatt átmenetileg lejöttem az italról,
és most a fütykös is jobban
feláll.
azonban a dolgok egyik napról a másikra megváltoznak –
ahelyett, hogy Sosztakovicsot meg Mozartot
hallgatnék füstös ködbe burkolózva,
az éjszakák változásával új
bonyodalmak adódtak:
Baskin-Robbinshez vezetünk,
31 féle íz:
rocky road, rágós, sárgabarackos jeges teás, epres,
sajttortás, csokis mentás ...
leparkolunk, és nézzük a fagyizókat,
ezeket az egészséges és elégedett embereket,
öngyilkosság náluk kizárva
(valószínűleg még szavaznak is)
és mondom neki
"mi van, ha a fiúk meglátják, hogy bemegyek?
ha megtudják, hogy beugrottam egy diós barackos szedresre?”
"gyere, nyuszi" – nevet, és bemegyünk,
hogy ott ácsorogjunk a többiekkel.
egyikük sem átkozódik vagy fenyegeti
a pincéreket.
úgy tűnik, nincsenek másnaposok meg
sérelmek.
ez a bágyadt és nyugodt vibrálás, ami körbevesz,
aggodalomra ad okot. olyan vagyok, mint egy leprás egy
szépségversenyen. végre megkapjuk a szedres fagyinkat, és
beülünk az autóba, hogy elnyaljuk.
bevallom, elég finom. egy furcsa új
világ ez. (barátaim azt beszélik, hogy jobban
festek. "jó rád nézni, ember, azt hittük,
már hamarosan elpatkolsz...")
– az a 4500 sötét éj, a börtönök, a
kórházak...
és aznap később, este
a fütykös újra munkába áll,
szeretkezés, de csodás,
hosszú és őszinte,
és utána egyszerű dolgokról beszélgetünk;
kibámulunk az ablakon a Holdfénybe,
és egymás karjaiban alszunk
el.
a fagyizás feldob,
kívül-belül.
the icecream people
the lady has me temporarily off the bottle
and now the pecker stands up
better.
however, things change overnight--
instead of listening to Shostakovich and
Mozart through a smeared haze of smoke
the nights change, new
complexities:
we drive to Baskin-Robbins,
31 flavors:
Rocky Road, Bubble Gum, Apricot Ice, Strawberry
Cheesecake, Chocolate Mint...
we park outside and look at icecream
people
a very healthy and satisfied people,
nary a potential suicide in sight
(they probably even vote)
and I tell her
"what if the boys saw me go in there? suppose they
find out I'm going in for a walnut peach sundae?"
"come on, chicken," she laughs and we go in
and stand with the icecream people.
none of them are cursing or threatening
the clerks.
there seem to be no hangovers or
grievances.
I am alarmed at the placid and calm wave
that flows about. I feel like a ***** in a
beauty contest. we finally get our sundaes and
sit in the car and eat them.
I must admit they are quite good. a curious new
world. (all my friends tell me I am looking
better. "you're looking good, man, we thought you
were going to die there for a while...")
--those 4,500 dark nights, the jails, the
hospitals...
and later that night
there is use for the pecker, use for
love, and it is glorious,
long and true,
and afterwards we speak of easy things;
our heads by the open window with the moonlight
looking through, we sleep in each other's
arms.
the icecream people make me feel good,
inside and out.