Barrow utolsó trükkje

Írta: Nagy Gábor


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 272



Barrow utolsó trükkje

Az űrkomp lassan leereszkedett a mesterséges hold belsejében kialakított leszállópályára. A testőrök körbevették élesített fegyverekkel, de nem sejtették, hogy az érkező ellen azok annyira hatásosak, mint rózsaillatú légfrissítő a szennyvíztisztító telepen, és ha feldühödne, úgy szedné darabokra őket, mint iratmegsemmisítő a terhelő dokumentumokat. A komp ajtaja sziszegve kinyílt és egy durrai alakváltó lépett ki rajta. Körülnézett, majd emberi alakot öltve a fegyveresek elé lépett.
- Üdv’ néktek! A nevem Mr. Buffon. Legalább is Mr. Barrow azt kérte, hogy ezzel a névvel jelentkezzek be. – A biztonsági emberek jót kacarásztak ezen, miközben az egyikük átvilágította az alakváltót, majd zavartan ráncolni kezdte a homlokát. A szkenner sugarai mintha a semmin hatoltak volna keresztül. Zavartan tette el a készüléket.
- Kövessen, kérem! Mr. Barrow már várja önt. – Mr. Buffon némán bólintott. Egy folyosón át kimentek a belső térbe. A mesterséges hold valójában egy aszteroida volt, amit a milliárdos Barrow kívülről-belülről átformált, és a gyomrában alakította ki birtokát. A vetített égbolt alatt egy fényes gömb lebegett, mesterséges napként bevilágítva az egész teret. Az alakváltó egy valóságos arborétumon sétált keresztül, ami igazi növényritkaságokból állt. Az ösvényt más civilizációk szobrászati műremekei szegélyezték, melyekért Barrow csillagászati összegeket fizetett. Kisvártatva elérték a milliárdos palotáját. Az alakváltó érdeklődve nézett végig a különféle építészeti stílus jegyeit magán hordó épületen.
- Barrow úrnak jó stílusérzéke van – mondta, miközben kísérőjére nézett. Az némán megvonta a vállát. Őt csakis a magas fizetése érdekelte, felőle Mr. Barrow akár meztelenül is dzsiggelhetett a medenceparton. A főbejárat kinyílt érkezésükre.
- Menjen a folyosón végig, aztán balra be az utolsó ajtón! Mr. Barrow hamarosan fogadja önt!
- Köszönöm! – hajolt meg az alakváltó, és tovább ment a megadott irányba.

Mr. Barrow helyettese társaságában egy ablakon keresztül figyelte az alakváltó érkezését. Már mindketten sokat hallottak ezekről a furcsa lényekről, akik a legbizarrabb formákban bukkantak fel az átlagemberek előtt megrémítve, megbotránkoztatva őket. Ebbe az egyedbe csepegtettek némi diplomáciai érzéket, mert emberi alakban érkezett.
- Na, mit szól a vendégünkhöz, Mr. Jenkins? Itt van egy jóformán hallhatatlan faj egyede. Ezek teljesen elütnek az ismert űr értelmes lakóitól. Semmi hatalomvágy, semmi becsvágy, csak valami perverz ragaszkodás a tudás és tapasztalat iránt.
- Azért az sem utolsó dolog, hogyha valaki több ezer évig él – tette hozzá helyettese, mire Barrow elmosolyodott.
- Csak nem ettől tart Jenkins? Hogy megszerzem a titkukat és meghosszabbítom az életem, ezzel megőrizve minden vagyonomat és hatalmamat?
- Uram én…
- Én már mindent elértem. Olyan gazdag vagyok, hogy egész világokat vehetnék meg a lakóikkal együtt. Ha felemelem a jobb kezemet, új cégek születnek. Ha a balt, ezrek munkahelye szűnik meg. Azt is pontosan tudom, hogy ez a lény soha sem osztaná meg velem a titkát, és ha még az enyém is lenne, mindent előröl kéne kezdenem. És emellett folyamatosan menekülnöm kéne, nehogy kísérleti nyúlként végezzem. Ehhez már nincs türelmem. – Ekkor ismét az ablakra mutatott: – Ő csakis arra kell, hogy megnyerje nekem a trófeát a ritkaságok versenyén.
- Értem uram! Sajnálom, egy pillanatra megfeledkeztem magamról!
- Ne féljen Jenkins, ön is meg kapja majd a részét a vagyonomból! De ehhez az kell, hogy most tiszta legyen az elméje. Milyen a helyzetünk?
- Lassan tarthatatlanná válik. A kapcsolati hálónk elenyészik. A magas pozíciókba ültetett embereinket lapátra tették, vagy már bíróság előtt állnak. Habár az ügyvédeink non-stop üzemmódban pörögnek, így sem sokáig tudják megakadályozni a vállalatbirodalma feldarabolását. És napvilágra kerülnek az ön piszkos ügyei is, ahogy az egészet felépítette és bővítette, majd végül sor kerül vagyona felosztására és az ön bebörtönzésére is.
- Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok angyal! Nem is állt szándékomban soha jóemberként élni! Induljon hát az elaprózó hadművelet! Én a semmiből hoztam létre a vállalatot és szereztem a vagyonomat! Azok, akik a kezükbe akarják kaparintani az egészet, meg is fogják kapni, mégpedig apró darabokban. Élvezet lesz látni a túlvilágról, ahogy egymást marják hosszú éveken keresztül, míg majd a legerősebb mindent visz. Ez lesz az én igazi örökségem.
- Igenis, uram! – Jenkins a holo-táblán elindította a hadműveletet. – Elkezdődött. Négy hónapja maradt, amíg el nem jönnek magáért.
- Nem lesz az két hónap se – mondta Barrow, miközben köhögési roham rázta aszott testét. –Most megyek, és fogadom a vendégemet.

Az alakváltó belépett a társalgóba, ami tele volt tömve mindenféle ritkasággal. Festmények, nemesfémből készült szobrok, ékszerek furcsa kinézetű bútorok. Rögtön rájött, hogy a palota ura el akarja kápráztatni a sok drága csecsebecsével. Egy tárgy különösen megragadta figyelmét. Aranyból öntött madár volt, aminek hatalmas, vörösrézből készült fallosza derékszögben meredt fölfelé. Buffon végigsimított a szobron. Ekkor lépett be Mr. Barrow:
- Üdvözlöm Mr. Buffon! Látom, van szeme az antikvitáshoz. Ezt a szobrot Európából szereztem jó drágán. Színaranyból készült s valamiféle madáristenséget ábrázol. Igencsak értékes darabja a gyűjteményemnek! – Buffon nagyot nevetett magában. A szobor anyaga messze volt a színaranytól, és valószínűleg a háttértörténete is hamis volt, de nem akarta letörni vendéglátója lelkesedését, ezért inkább udvariasan visszaköszönt:
- Mr. Barrow! Köszönöm, hogy meghívott. Nagyon szép a birtoka, és a Siola mesterséges nap is jól mutat odafönt. Viszont úgy gondolom, nemcsak a látványért hívott ide.
- Jól gondolja. Amint látja, piszkosul gazdag vagyok, és nem válogattam a módszerekben, hogy mindezt megszerezzem. Azonban van még egy dolog, amire régen vágyom. – mondta Mr. Barrow, miközben mindketten leültek.
- Remélem, nem azt akarja, hogy meghosszabbítsam az életét, mert azzal egy sor, fajok közti megállapodást sértenék meg.
- Ó, nem szeretnék én ekkora felhajtást. – Előre hajolt: – Amit akarok az maga, és az ön átalakulási képessége. - Az alakváltó érdeklődve forgatta szemeit.
- Pontosan mit akar tőlem?
- Tudja, a hozzám hasonló tehetős emberek különféle versenyekkel szórakoztatják egymást. Az egyik ilyen arról szól, hogy kinek van a legkülönlegesebb szerzeménye. Én önnel indulnék. Egy durrai alakváltó, ami azzá alakul, amit parancsolok neki, tuti győzelem lenne számomra.
- Érdekesen hangzik, de attól tartok egy másik fajtársamat kell választania! – Mr. Barrow kiegyenesedett ültében. Visszautasították, ez pedig nagyon nem tetszett neki.
- Kifejtené ezt bővebben? – kérdezte jeges hangon.
- Én viszonylag idősnek számítok a fajtársaimhoz képest. Az ilyen dolgok inkább a frissen sarjadzott ifjaknak való.
- Ezek szerint Ön a magasabb szintű tudást és tapasztalatot becsüli? – kérdezte Mr. Barrow mosolyogva
- Igen. – A férfi erre felállt és egy szekrényből elővett egy antik Rubik kockát, majd Mr. Buffon elé tette.
- Mi ez? – érdeklődött az alakváltó.
- Ez egy szintén ősi kegytárgy. Egyfajta rejtvény, amit ha megold, megtud egy ősi titkot. Ezt szántam fizetségnek, de ha nem, akkor nem. – Mr. Buffon pupillái szélesre tágultak, amiből Mr. Barrow tudta, hogy nyert ügye van. Ezeket tényleg nagyon könnyű rászedni.
- Rendben - bólintott Mr. Buffon. - Egy ősi tudás kedvéért engedek az ifjúkori bohóságnak és ezúttal kivételt teszek, de ugye tisztában van a legszentebb törvényünkkel?
- Igen, igen: - „Ha engem kihasználsz, én is kihasználhatlak téged.” Négy hónap múlva behajthatja rajtam a tartozását. Akkor megegyeztünk?
- Igen, megegyeztünk. – Kezet fogtak egymással.
- A személyzet egyik tagja elkíséri önt a szobájába. Később majd összerakjuk a műsort.
- Már alig várom! – mondta Buffon, és követte az egyik kiszolgáló robotot, aki érte jött.

Mr. Barrow vigyorogva nézett távozó vendége után: „Mekkora pojáca!”
- Mindent hallott? – kérdezte helyettesét, aki egy titkos helyiségből lépett elő.
- Igen. De ez a törvény egy kissé aggaszt engem. A durrai alakváltók erre nagyon érzékenyek. Mr. Barrow kuncogni kezdett.
- Mr. Jenkins! Ön az első ember, akivel ezt az információt megosztom. Csak két hónapom maradt hátra. Bár az orvosok drága kezelésekkel biztos meg tudnák hosszabbítani az életem, de ezt kihagyom. A kedves durrai Buffon megsütheti a megállapodásunkat, addigra már halott leszek. Begyűjtöm a fődíjat, és legalább ismét más kárára szórakozhatok egy kicsit.
- Ügyes húzás uram. Csak arra kell figyelnünk, hogy az ön eltávozása pillanatában lehetőleg ne legyen a közelben.
- Jó gondolat Jenkins. Most inkább térjünk vissza a piszkos anyagiakra. Hogy áll a vagyontárgyaim felbecsülésével?
- Már majdnem kész vagyok. Halála után mindent magánaukciókon értékesítünk, és az így befolyt összeget az ön hűséges és szabadon maradt strómanjai számlájára fogjuk küldeni.
- Remek. Aki nem képes elkerülni a börtönt, az nem elég dörzsölt ahhoz, hogy tőlem örököljön.
- Értem! És mi lesz a rokonaival?
- Ők csak fejenként egy fityiszt kapnak, de eggyel se többet.
- Értem uram. Nuku hagyaték a családnak.
- S még valami.
- Igen uram?
- A halálom után irányítsa az egész aszteroidát a legközelebbi csillagba!
- Igenis, uram!

Két nap múlva megkezdődött Barrow utolsó útja és Mr. Buffon turnéja. Az aszteroida beizzította hajtóműveit és a mélyűrbe ugrott. Az első megálló a Caribon aszteroida mező volt. Itt éltek a Garumo Monarchia felfuvalkodott nemesei távol a pórnéptől. Ez volt a megmérettetés első állomása. Mr. Buffon előadta a kaméleonfa táncát, bemutatva annak életét az elejétől a végéig. Mondani sem kell, hogy lepipálta a többi versenyző különlegességeit. Így tehát Mr. Barrow megnyerte az első kört. Ezt követte a második győzelem a Calistron bányászrendszerben, ahol Mr. Buffon gyémántokat és drágaköveket köpködő szökőkúttá vált. Az alakváltó pedig nagyon élvezte az egészet. Első kézből tapasztalhatta meg az uralkodó osztályok romlottságát, hivalkodását. Mr. Barrow is élen járt eme két tulajdonságban. Ha nem a versenyért izgult, akkor vigyorogva kérkedett vagyonával a többieknek. Végül az összes állomáson nyertek. Mr. Barrow trófeaként egy gyűrűt kapott, amit az univerzum legöregebb bolygójának ércéből készítettek. Mr. Buffon természetesen örült megbízója sikerének, de leginkább a jutalmát várta és azt, hogy behajthassa a tartozását. Azonban mintha Mr. Barrow egyszerűen elfeledkezett volna róla. Állandóan a hasonszőrű barátaival lógott, miközben az aszteroida megfordult és elindult a Föld irányába. Az alakváltó már napok óta egyedül lézengett a belső térben, amikor is egy furcsa alakba botlott. Narancsszínű öltönyt viselt és illuminált állapotban egy olyan kockával bíbelődött, amilyet Mr. Barrow ígért jutalmul az alakváltónak hónapokkal ezelőtt. Mr. Buffon odalépett a férfihoz:
- Megtudta már a titkát? Ugye a színeket kefizetségrakni hozzá? – A férfi ködös tekintettel meredt rá.
- Nem tudom, eddig még sehogyan sem sikerült. Próbálja meg maga, hátha magának elárulja titkát! – Az alakváltó elvette a kockát, és hamar ki is rakta azt a színek szerint, de a tárgy néma maradt. Nem nyílt meg rajta titkos rekesz. Mr. Buffon ekkor jött rá, hogy rászedték. Egy pillanatra dühöt érzett, de végül izgatottság lett úrrá rajta. A játékuk közben Barrow átverte őt, így neki is ezt kell tennie, hogy a mérleg serpenyői ki legyenek egyenlítve. Buffon nekikezdett a nyomozásnak. Időlegesen megkettőzte magát. Egyik fele tovább kóborolt a fák között, másik fele léggyé változva megbízója nyomába eredt. Először a helyettesére akadt rá, aki éppen a pénzügyekkel zsonglőrködött. Mr. Buffon még ebben az állapotában is rá tudott kapcsolódni annak gépére, így tanúja volt annak, hogy akarja megakadályozni megbízója vagyonának felosztását. Az alakváltó azonban tett egy sokkolóbb felfedezést is. Megbízója életereje fokozatosan gyengült, így valószínűleg nem éri meg majd azt, hogy teljesíthesse a szerződésük rá eső részét. Az alakváltó rájött, hogy kezdettől fogva az orránál fogva vezették. Tudta, hogy mit fog tenni.


Mr. Barrow állapota a Föld közelében egyre rosszabbra fordult. A vendégek már rég elhagyták az aszteroidát, így már csak négyen maradtak. Amikor közeledett az idő, Mr. Jenkins felküldte Mr. Buffont a felszínre, hogy végezzen el némi javítást az antennákon. Mind a ketten vigyorogtak. Mr. Jenkins azért, mert azt hitte, hogy sikerült átvágnia az alakváltót. Azonban nem látta Mr. Buffon sejtelmes vigyorát.

Mr. Barrow magához tért. Semmit sem értett. A túlvilág kísértetiesen hasonlított a palotájához, csak éppen az nem volt ennyire lecsupaszítva. Minden eltűnt, a bútorok, a szobrok, a falikárpitok. Az egész palota üres volt. Mr. Barrow elindult az üres folyosón, amikor a bálteremből zajt hallott. Odament és látta, hogy egy narancsöltönyös férfi furcsa kütyüket szór szét a szobában, és asztalokat állít fel. Amint meglátta, vigyorogva köszönt:
- Üdv’ főnök! Csak lepakolom a cuccokat és már megyek is!
- Ki maga?
- Hívjon csak Seftesnek! Ön hívott meg, vagy nem? Annyira be voltam szívva, hogy igazából nem is tudom. – Azzal nevetve távozott. Ekkor lépett be Mr. Buffon a bálterembe.
- Jó reggelt Mr. Barrow, hogy van ma?
- Mit keres maga a túlvilági életemben?
- Maga még nem halt meg. Gondoskodtam róla, hogy mindenképpen betarthassa az alku önre esőt részét. – Mr. Barrow végignézett magán.
- Maga meggyógyított és meghosszabbította az életemet? De hisz nekem azt mondta…

- Igen, igen azt mondtam, hogy ez több bolygóközi megállapodást is megsértene. Mivel az aszteroida a nap körül kering, így ez teljesen rendben van. Persze a hatóság eleinte nem örült ennek és mindenképpen börtönbe akarta önt zárni, de én átvettem az irányítást a pénzügyei felett és elég embert kártalanítottam ahhoz, hogy önt rám bízzák.
- Csodás! Életem hátralévő részében hálálkodhatok önnek és bámulhatom a pofáját? – Ekkor a fájdalom belemart Mr. Barrow testébe.
- Ugyan meghosszabbítottam az életét, de a fájdalmat azért meghagytam önnek, hogy érdekesebb legyen a játékunk. – Ekkor körbe mutatott a teremben - Seftes barátom hetek alatt összehordott nekünk egy csomó logikai játékot, úgyhogy nem fog unatkozni a következő évtizedekben.
- De hát azt se tudom, hogy hogyan működnek!
- Van rá elég ideje, hogy rájöjjön! Ha mindet megoldja, fájdalommentesen átengedem a túlvilágra. – Ekkor odadobott Barrow-nak egy kis zsáknyi fájdalomcsillapítót. - Jól ossza, be már nem érkezik több hajó. – Az alakváltó átsétált a bálterem végébe és leült egy üres fotelba.
- Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy egy ember mire képes azért, hogy célba érjen, s hála önnek, ezt élőben nézhetem végig! Kezdheti…