A nyomozó és a kaszás - 3.
Percival az ablak előtt állt, és elégedetten iszogatta a whiskyjét. Egy lépéssel közelebb került céljához. A nyomozó már a kezében volt, már csak a megfelelő társ kellett mellé. Kopogtak, majd nyílt az ajtó, és az egyik minisztériumi alkalmazott lépett be rajta egy gyíkot ábrázoló kitűzővel a mellén. A Kaméleon volt az.
- Itt vagyok PH, ahogy kérted – mondta vigyorogva. A főügyész szigorú tekintettel nézett rá.
- Három hiba egy napon! – Kaméleon vigyora azonnal leolvadt az arcáról. Percival folytatta.
- Az első, hogy késtél, a második, hogy nem a teljes nevemen szólítottál! A harmadik hibát azzal követted el, hogy egy olyan beosztottam alakját vetted fel, aki éppen szolgálatban van!
- Sajnálom Moloch főügyész úr a tiszteletlenségemet és azt is, hogy késtem, de legalább örömet hoztam annak a fickónak az életébe, amikor nem sokkal ezelőtt találkoztam vele a folyosón. Úgy mutatkoztam be neki, mint a rég elveszett ikertestvére. Többek között ezért is késtem. – Percival elmosolyodott.
- Te javíthatatlan vagy! Remélem, az akció alatt nem fogsz hibázni!
- Naná, hogy nem! – válaszolta félmosollyal az ajkán.
Percival átadott neki egy aktát.
- Ebben van a nyomozósegéd karaktere, amit el kell játszanod. Úgy lett megalkotva, hogy Pearl megbízzon benne és együtt tudjon dolgozni vele. – Kaméleon másodpercek alatt végigolvasta és memorizálta az egészet, azonban egy ponton abbahagyta az olvasást.
- Van itt azonban Főügyész úr egy kis kockázati tényező.
- Éspedig?
- Észrevettem, hogy a karakter több olyan valós személy ismertetőjegyét magán viseli, akik valamikor részesei voltak a nyomozó életének.
- Ez kell ahhoz, hogy bízzon benned.
- Egy részről érhető, de ha a másik oldalról nézed, akkor rizikós. Ha ezek a jegyek túl nyilvánvalóak, akkor a nyomozó gyanút is foghat.
- Tisztában vagyok a kockázattal. Te viszont elég ügyes vagy hozzá, hogy bárkit megtévessz.
- Úgy bizony. De aggaszt még valami.
- Ki vele! – mondta Percival nyugodt hangon.
- Ugye tudod, hogy Pearl személyében olyasvalakit választottál, aki annak idején pontot tett néhány olyan ügy végére, amiben mi is érintettek voltunk, és csak neked köszönhető, hogy nem kerültünk rács mögé.
- Tudom. Most már nincsenek olyan ügyek! Ezt pedig kézben tartom.
- Te vagy a főnök. – Ekkor Percivalt értesítették a portáról, hogy a nyomozó megérkezett. Az ügyész Kaméleonra nézett, akinek bőre hullámozni kezdett, ahogy az átváltozás beindult.
Pearl nyomozó olcsón megúszta a rövid űrsétát. Egy kis émelygés, egy kis szédülés. Cserébe viszont főhetett a feje az ügy miatt, amit rátestáltak. Épp elég sokkoló volt számára szembesülni egy valódi hullával, és egy porcikája sem kívánta, hogy tovább kelljen foglalkoznia az üggyel. Az a mocsok aztán értett a manipulációhoz. Bár ahogy jobban belegondolt, őt is fűtötte a nagyravágyás. Az utóbbi időben már egy kissé kezdte unni a gyilokpárbajok világát. Otthon újra elolvasta a gyilkosságról rögzített összes anyagot, de a már ismert információn kívül nem tudott meg semmi újat. Ki kellett volna hallgatnia a játszma vadászát, de ő elmenekült, és sikeresen felszívódott. Még a néma osztag legendás kapitánya, Olaf sem akadt eddig a nyomára. Pearl átnézte Tongba úr életrajzi anyagát lehetséges nyomok, kiindulási pontok és kapcsolatok után kutatva. Érdeklődve állt meg az egyik bejegyzésnél. A kis uradalmi kertész egy időben sámánja volt egy csoportnyi hosszúlétű polgárnak, akik a kábító hatású szárított növények köré építették fel kis kommunájukat. Céljuk a távoli szférákba való eljutás volt extázis által. A legutolsó szeánszuk alkalmával viszont majdnem elfüstöltek, szó szerint. Elkötöttek az űrhajózási múzeumból egy restaurált, működőképes, összeomlás előtti űrsiklót, és célba vették a Holdat, a Hold védelmi rendszere meg őket. A védelmi ügyeletes az utolsó pillanatban vette vissza az irányítást a számítógéptől.
Tongba urat és a füves-szipkás csapatát természetesen jól megbírságolták miután napok múlva magukhoz tértek. Pearl nyomozó jót kacagott a vadász múltján, majd utánanézett a csoport tagjainak, hátha meg tudják mondani Mr.Tongba lehetséges tartózkodási helyét. A csuklószámítógépére két hívás futott be. Az elsőnek nagyon örült, a korboncnok várta őt a boncolás eredményeivel. A másodiknak viszont már egyáltalán nem. A főügyész az irodájába hívatta. Pearl morgolódva összepakolt, majd az utcán leintett egy taxit. A hátsó ülésen volt ideje listába szedni az okokat, amiért utálta Molochot. A megnyerő arc mögött egy hideg, számító manipulátor rejtőzött. Pearl már annak idején sem értette, hogy miért egy egykori diktátort választottak meg kerületi ügyésznek. A hosszúlétűek állama alapító okiratának egyik cikkelye szerint az újkorban nem lehet hatalommal bíró testület tagja olyan személy, akiről bebizonyosodik, hogy hatalomvágy vagy anyagiasság vezérli. Bár, ha jobban belegondolt, ez a kitétel mára nagyon fellazult. Az általános anyagi lét korában már senkit sem zavartak a fejesek esetleges túlkapásai, ha nem lépték át azt, határt, ami veszélyt jelenthet a közösség számára. Lehetett akár egy bohóc is magasrangú kormányzati személy, ha ezt az oldalát megtartotta szűk környezetének, és nem akarta vizes lufival dobálni a választókat egy tricikli nyergéből. De nem ez volt az egyedüli probléma az ügyésszel. Pearl tisztán emlékezett a vele való közös ügyekre. Ő nyomozott, és a terepen mozgott, míg Percival állandóan szemmel tartotta őt bepoloskázva a gépjárművét, a kommunikációs egységeit és a számítógépét is azzal az ürüggyel, hogy így állandóan naprakész lehet az üggyel kapcsolatban. A legrosszabb mégis az volt, hogy a legváratlanabb időpontokban szólította meg az eszközökön keresztül. Emiatt egyszer majdnem nekirepült egy felhőkarcolónak.
A taxi végül leereszkedett az ügyészségi palota tetején. Ez a nyomozóban sok emléket felszínre hozott. Mennyi embert kísért bilincsben Moloch színe elé! Pearl elkomorult. Ők ugyan bűnösök voltak, de a kegyetlen büntetést, amit a főügyész javasolt, azt mégsem érdemelték ki. A vádlottak védői litereket izzadtak ki magukból, hogy mérsékeljék a várható büntetést. Pearl beszállt a liftbe, majd a titkárságon üdvözölte a vigyorgó titkárt, Bobbyt, aki a minap tudta meg, hogy van egy ikertestvére, aki véletlenül épp itt dolgozik. A nyomozó gratulált neki, majd udvariasan kopogott az ajtón, s belépett. Odabent egy fiatalember várta őt szürke öltönyben. Pearl már hallott arról, hogy a főügyésznek van két holografikus alteregója, akiket lelki tanácsadóként tartott maga mellett. Ő lenne az egyikük? Kíváncsian odanyúlt, de élő húst tapintott, mire a kivetítésnek vélt fickó viszonozta a mozdulatot barátságosan megpaskolva a nyomozó arcát. Pearl ijedten hátrébb lépett.
- Sajnálom a tapintatlanságomat! – mondta riadtan.
- Semmi gond! – válaszolt a fiatal férfi. - Tudta-e, hogy egyes közösségek annyira tartanak a robotoktól és a holografikus kivetítésektől, hogyha találkoznak egy hittársukkal, ölelkezni és csókolózni kezdenek akár nyílt terepen is, hogy megállapítsák egymás valódiságát?
- Nem, ez nem tudtam, de azt biztos, hogy kerülni fogom azt a helyet, ha megtudom, hogy hol van - válaszolta Pearl zordan. Majd észbe kapott.
- Hobs Pearl nyomozó - nyújtotta a kezét.
- Gill Benders, beépülő specialista!
- Szóval ön is a hatóság embere.
- És mostantól az ön társa – lépett oda Moloch főügyész mosolyogva. Pearl hátán felkúszott a hideg.
- Kedves Főügyész úr! Ez olyan tényező, amiről már az elejétől fogva tudnom kellett volna.
- Igaza van. Miután a gyilkosság ügyét hivatalosan átvettem a rendőrségtől, először önnek kellett volna szólnom, de szükségem volt egy kis időre, amíg Benders urat előkerítem. De most, hogy itt van, úgy látom, semmi akadálya a közös munkájuknak.
- Ez egy radikális beavatkozás a munkakörömbe – vetette ellen a nyomozó.
- Az meglehet, de elengedhetetlenül szükséges. Ez nem olyan ügy, amit az elkényelmesedett felettesei, vagy az a pipogya Moonspell le tudna vezényelni. Mi ugye már dolgoztunk együtt Önnel, kedves Pearl, és biztosíthatom arról, hogy Benders úrral jól ki fogják egészíteni egymást.
- Így önnek végre nem kell poloskákat használnia, hogy mindig képben legyen, ugyebár? – szúrt oda Pearl a főügyésznek. Az egy pillanatra meghökkent, majd hidegen elmosolyodott.
- Benders úr jóval sokoldalúbb és hasznosabb, mint egy poloska, és rendszeresen fog nekem jelenteni. Most kérem, ismertesse az ügy jelenlegi állását! – utasította ellentmondást nem tűrve a nyomozót.
Pearl biccentett a fejével. A főügyész és a nyomozó egymásra mosolyogtak, vagy jobban mondva vicsorogtak.
- Nos, nem sok újat tudok mondani – kezdte lehiggadva. - A korboncnok vár minket a hullaházban a boncolás eredményével, a fegyvert még vizsgálják. Mivel Mr.Tongba szőrén, szálán eltűnt, ezért felkeresem a feleségét és a legközelebbi hozzátartozóit, majd a barátokat és az egykori szektatagokat is. Ezt a lépést meg fogom ismételni Mr. Koonings hozzátartozóival is.
- Szektatagokat? – kapta fel a fejét Benders. – A mi kis uradalmi kertészünk szektatag volt?
- Az imént küldtem át az aktákat az ön csuklószámítógépére is. Meglep a tájékozatlansága.
Azt hittem, hogy beépülő specialistaként rálátása van az ilyen szervezetekre.
-Mr. Benders munkássága komolyabb fenyegetések felderítésében teljesedett ki, mintsem hogy néhány beszívott bolondot kövessen, akik majdnem holdporrá robbantották magukat - szólt közbe Moloch vészjósló hangon, ami arra késztette a nyomozót, hogy bocsánatot kérjen újdonsült társától, de azért ez azt apróságot megjegyezte magának.
- Nos, hogyha mindent megbeszéltünk, akkor mi mennénk is, hacsak nem akar tippeket adni a nyomozáshoz. Az ön információs hátterével biztosan tudna adni nekünk némi támpontot – dobta be a horgot Pearl, hátha a főügyész megoszt vele még valamit, amiről tudnia kellene.
Nem jött be. Moloch fölényesen így szólt:
- Mr. Hobs, ha teljesen biztos lennék abban, hogy elég információval rendelkezem, akkor lehet, hogy magam göngyölíteném fel az ügyet a segítsége nélkül. – A hal fogta a horgot, és a halász képébe hajította. Pearl nyomozó tudomásul vette, hogy ezt a kört elvesztette.
Benderssel együtt távozott a hivatalból.
Mr. Tongba egy tábortűz fényénél kuporgott mindentől, az otthonától és a civilizációtól távol. Jobb kezén a kötés egyre inkább átázott a vértől. Egy kés segítségével eltávolította a bőre alá telepített I.D. chipet, és a csuklószámítógépével együtt törte azt össze. A tűz fényébe bámult, hátha attól hihetőbbé válik a szituáció, amibe került. Három vereség után végre valahára legyőzte a nagy pofájú Koonings-et, de arra nem számított, hogy győzelme az ellensége számára tényleges és visszafordíthatatlan lesz. Megölte őt. Nem tudta hogyan, de megölte őt. Egy kamerán keresztül. Látta, ahogyan az a csapdájába sétál, majd a földre zuhan, és onnan többé nem kel fel. Mr.Tongba azonnal menekülőre fogta a dolgot. Napokon keresztül futott és végül itt kötött ki. A fejében komoly küzdelem tombolt. Lelke egyik részre arra bíztatta, hogy adja fel magát, hisz ő mindenben a szabályok szerint járt el, és nem követett el bűncselekményt. A másik oldal pedig menekülésre késztette őt. Bűnbakot fognak belőle csinálni és lehet, hogy ki is fogják végezni a halálvize által. Mr.Tongba így tépelődött magában. Hirtelen felugrott ültéből, majd azzal a lendülettel vissza is ült meglökve táskáját, ami a földre zuhant. Az egyik rekeszből egy tégely gurult elő, ami színültig volt kékesen ragyogó vízzel, és egy dárdahegy lebegett benne. A ragyogó üveg eltűnt egy bokor alatt.
Az Örökvíz története lebilincselő és különleges. Az összeomlás előtti időkből csak tárgyak, legendák, írott és különféle adathordozókon rögzített adatok sérülten és töredezetten maradtak fenn. Az Örökvízről, más néven éltető vízről, szerencsénkre, fennmaradt a teljes dokumentum, amit a tizenkét alapító megőrzött. A restaurált írott és rögzített adatok feldolgozása után megállapítható, hogy az összeomlás előtti idők társadalma egyenlőtlen volt. Egy gazdag kisebbség uralkodott a szegény tömegek felett pénzzel, fegyverrel és ideológiákkal. Az Örökvíz (melynek hatásmechanizmusa egyszerű: a testbe bekerülve folyamatosan megújítja a sejteket szinte végtelen ideig) eredetileg az ő számukra készült.
A hosszúlét ma alanyi jogon megillet minden állampolgárt, de ha valaki gyermekvállalás mellett dönt, az élettartamából fel kell áldoznia minden újszülött után száz évet. Az utódok felnőttkorba lépve eldönthetik, hogy hosszúlétűként vagy rövidlétűként - azaz „normiként” – élnek tovább.
Akkor lássunk egy kis történelmet!
Az Örökvíz, ahogy már említettem, a sors fintoraként az összeomlás előtt született meg. Ha nem jön az armagedeon… tessék, bocsánat… jobban mondva az armageddon, akkor a felsőbb körök elnyerik a hosszú életet. A pusztulás után az Örökvíz összegyűlt az egykoron volt labor alagsorában. Két évszázaddal később itt talált rá az egyik Alapító Atya, aki már halálos beteg volt, s csak egy korty vízre szomjazott …
Miután felgyógyult sebeiből vallásos buzgóságában társakat keresett, akikkel megoszthatja a tudást. Ők tizenketten lettek az Alapító Atyák, akik annak szentelték feljavított életüket, hogy az Örökvizet az összes túlélővel megosszák. Küldetésük során szembekerültek négy veszélyes ellenféllel, akik a vizet maguknak akarták. Mivel mindkét csoport előzőleg ivott az éltető vízből, a harc hosszú évtizedekig tartott, eredmény nélkül. Végül a felek békét kötöttek: az év felében az ellenfelek felügyelték az Örökvíz forrását, míg a másik felében a tizenkét alapító. Gondolom, most azt hiszik, hogy a forrás köré építették fel a későbbi alvilágot, de tévednek. A forrás helye tizenhat pecsétes titok, amiről csak az alapítók, és a négy alvilági fejedelem tud. És természetesen az ő tartózkodási helyük is szigorúan titkos. A következő előadáson a Halálvizéről lesz szó. Addig gondolkodjanak el az ősök harca és a gyilokpárbaj közötti kapcsolatról. (Hobs Pearl előadása a kriminológia szakon.)
Pearls és Benders belépett a Cloud Tower ajtaján. Felmutatták a jelvényüket a portásnak, aki végigmérte őket.
- A rendőrségtől jöttek? – érdeklődött, miközben Benderst vizslatta. Pearl tökéletesen értette ennek az okát. Társa még az ügyészségi palotában elkéredzkedett pár órára, hogy később a torony bejárata előtt egy barna ballonkabátban, szájában nyalókával, jobb kezében egy hegedűvel, míg a balban egy pórázon vezetett basset hound kutyával jelenjen meg.
- A társamnak ez az első nyomozati munkája, és egy archaikus dokumentumban azt olvasta, hogy ezek a kellékek tesznek valakit igazi nyomozóvá. Én próbáltam meggyőzni őt, hogy ez nem igaz, de ő nagyon makacs – mondta Pearl lemondóan.
- Nos, nem az én tisztem, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről, de ez a viselet nem illik a bűnügyi kórboncterembe – mondta a portás zavartan, mire Pearl a társához fordult.
- Hallotta az urat, Benders! A kabáton kívül hagyjon itt mindent! Főleg a kutyát - mondta Pearls nem törődve az eb, és a társa szomorú pillantásával. Követték a portást a lifthez, aki hozzáérintette a szenzorfelülethez a kártyáját, beállítva a mínusz négyes szintet. Azon a szinten volt a bűnügyi kórboncterem, habár egyre ritkábban használták. Végighaladtak a félhomályos folyosón, ahol a lámpák takarékos üzemmódban működtek. Végül megérkeztek a laborhoz. Az ajtó előtt, kis asztal mögött egy asszisztens ült. Felmutatták az igazolványukat, mire a hölgy bejelentette őket, majd kinyitotta előttük az ajtót.
- Négyes boncterem! – közölte velük, majd visszaült a helyére. Pearl nyomozó mélyeket lélegzett, hogy felkészüljön a Koonings úrral való újabb találkozásra, de amint belépett a boncterembe, majdnem padlót fogott ijedtében. A férfi darabokban hevert a boncasztalon, mintha nem is a halottas házban heverne, hanem a hentes pultján. Benders közelebb lépett, és így szólt:
- Nyugalom, Pearl nyomozó! Ez csak egy háromdimenziós puzzle, nem a valódi áldozat. – Ekkor nyílt a hármas és a négyes termet elválasztó ajtó, és a boncmester dugta be a két szárny között a fejét.
- A kolléganő rossz termet mondott. Kövessenek, kérem!- A magabiztos Benders ment előre, s a sokkból még ébredező Pearl bizonytalan léptekkel követte. A valódi Koonings odaát hevert az asztalon teljes holt valójában. Pearl nyomozó végre összeszedte magát.
- Nos, Larkins? Mit sikerült kiderítenie?- A kopasz a férfi vakargatni kezdte a fejét:
- Hát azt kell mondanom, hogy ez a legfurcsább eset, amivel valaha is találkoztam.
Kezdjük azzal, hogyha az áldozat „normi” lett volna, akkor annyit mondhatnék, hogy a halálát a nyílhegy okozta, ami egyenesen a torkába fúródott átvágva a légcsövét. Mivel azonban hosszúlétű polgár volt, ezért a kvázi halálát a Halálvize okozta, amit az Örökvíznek helyre kellett volna hoznia. De nem így történt. Mr. Koonings halálát egyértelműen a Halálvíz okozta, és ez azért történhetett meg, mert a lövedék becsapódásának pillanatában az Örökvíz hatástalanná vált és eltűnt a szervezetéből. – Pearl nyomozó megdöbbent. A kórboncnok folytatta: - A szokásos protokoll szerint megvizsgáltam, hogy mekkora mennyiség végezhetett az áldozattal, de a testben a Halálvíznek nem találtam nyomát.
- Ha jól értem: Seamus Koonings végzetét a Halálvíz okozta, mert egy ismeretlen tényező a találat pillanatában, vagy nem sokkal utána kiiktatta a gyógyító hatású Örökvizet, majd utána a Halálvizet is eltüntette a szervezetéből – összegezte a nyomozó a hallottakat.
- Ennél jobban én sem foglalhattam volna össze – mondta Larkins.
- Ez súlyos dolgokat vett fel. A láthatáron feltűnt valami, ami veszélyt jelent minden hosszúlétűre - tette hozzá tűnődve Pearl, majd a kórboncnokhoz fordult. – A nyílhegy elemzése esetleg rávilágíthat néhány dologra. Megkapta már a jelentést a fegyverlaborból?
- Na, ez is egy furcsa dolog. Közvetlenül az érkezésük előtt már sokadszorra hívtam őket, de válaszra sem méltattak! Egy gépi hang beszél helyettük, ami azt hajtogatja, hogy vészhelyzet miatt a labort kiürítették! Szerintem ez valami ízetlen tréfa. - Benders és Pearl egymásra meredt, majd a nyomozó hívta a fegyverlabort. Ő is ezt az üzenetet kapta a csuklószámítógépére.
- Menjünk, Benders! Ennek a fele sem tréfa! – Köszönés nélkül magára hagyták a kórboncnokot, majd átsiettek a másik laborba. Szerencsére az a szomszédos épülettömb alatt volt, a kettőt egy alagút kötötte össze. A fegyverlabor előterében fejetlenség fogadta őket. Egy sziréna kitartóan vijjogott a falon, miközben a labor dolgozói egymás után jöttek a főbejáraton keresztül. Őket követte a vezetőség,
akik a csuklószámítógépen próbálták meg beazonosítani a riasztás mibenlétét. Pearl odalépett hozzájuk felmutatva a jelvényét.
- Mi folyik itt? A bűnügyi laborban épp egy gyilkos fegyver vizsgálati eredményeire várunk!
- Nem tudjuk! Az egyik laborban bekapcsolt a vészjelző, és a központi gép elrendelte a kiürítést.– Pearl idegesen állapította meg, hogy a négy vezető egyáltalán nincs a helyzet magaslatán, és azon gondolkozott, hogyan jusson be a laborba, amikor is befutott a Néma Osztag Olaffal az élén.
- Nocsak! Nem hittem, hogy itt futunk össze – nyújtott mosolyogva kezet a nyomozónak.
- Ebből a labortól kellene megkapnom egy fegyver elemzését, hogy folytathassam az ügy felderítését, azonban valamiféle riasztás miatt az egész placcot kiürítették.
- Igen, minket is emiatt a riasztás miatt rendeltek ki! Teljes fegyverzetben szálltunk ki ide, de hoztunk magunkkal egy katasztrófaelhárító csoportot és mentőalakulatot is. Egyébként Tongba urat sajnos még nem sikerült előkerítenünk. Fenemód jó bújócskában.
- Igen, ez engem is meglep.
Az egyik katona odalépett hozzájuk, és jelezte, hogy készek a behatolásra. Olaf csatlakozni készült a katonáihoz, amikor is Pearl megállította.
- Szeretnék magukkal tartani, ha lehet.
- Ez egy felsőbb szintű katonai akció, de ha a főügyész megengedni önnek, hogy csatlakozzon, akkor nem bánom. – Pearl bólintott, majd a csuklószámítógépén megkérte az engedélyt, de csak egy elutasító választ kapott.
- Hát a főügyész szerint máshol van a helyem. Menjenek nélkülem!– mondta Pearl mosolyogva, miközben fortyogott a dühtől. Még sohasem sem tettek ennyire keresztbe neki, mint most. Ráadásul épp az a személy, aki rátukmálta ezt az egész ügyet. Tetejében az úgynevezett társa is felszívódott.
Pearl mélyeket lélegzett. Valami nagyon nem volt itt rendben, vagy csak a dühe zavarta meg. A szájához emelte a csuklószámítógépét.
- Benders! Jöjjön a Rézlovag bárba! Ott majd magyarázatot adhat a hirtelen eltűnésére! Remélem, ezt kiegészíti az üggyel kapcsolatos néhány új ötlettel! – Pearl elhagyta a labort.
Benders, alias Kaméleon izgatott lett. Ez akkor fordult elő vele leginkább, amikor a rábízott feladatban áttörés közeli állapotot ért el. Vészriadó a laborban, ahonnan éppen egy jelentést várnak? Ez jel volt a számára. Körülnézett, hátha valakitől sikerül többet is megtudnia, de amint végignézett a négy laborvezetőn, tisztán látta rajtuk, hogy ezek a tűzjelző sziréna hangját sem ismernék fel még akkor sem, ha a hangszóró a seggükbe lenne telepítve. Nem hiába mondogatja Moloch mester, hogy a hosszúlétűek kora egyben a mentális elpuhulás kora is. Ebben a pillanatban vette észre a labor egyik őrét, aki éppen vissza akart menni a létesítménybe bennmaradt emberek után kutatva. Kaméleon követte őt otthagyva a nyomozót, aki épp a négy vezetővel beszélt. Utolérte, majd egyetlen ütéssel elkábította, és a testét egy szekrénybe tuszkolta. Miután megbizonyosodott róla, hogy egyedül van, felvette az alakját, és nekilátott a kutatásnak. Egy belső terminálon keresztül beazonosította a riasztás pontos helyét. Tízes labor. Hamar meg is találta, de amint belépett az ajtón, bőre furcsán bizseregni kezdett, ami lassan égő érzéssé fokozódott. Visszavonult, és egy ablakon keresztül benézett a laborba.
Az egyik pulton egy lézeres beolvasó lencséje alatt egy nyílhegy feküdt. Kaméleon elővett egy elemzőlencsét a zsebéből, és a jobb szeme elé tartotta. A nyílhegy kékesen ragyogott. Ez tényleg nagy áttörés volt. Hívta a főügyészt.
- Uram, azt hiszem találtam valamit. Abban a laborban, ahol a gyilkos fegyvert vizsgálják, éppen kiürítés van.
- Igen, erről én is kaptam egy figyelmeztetést. Mit találtál?
- Nos, ez a nyílhegy maga a lezárás oka, és egyben egy időkapszula az összeomlás előtti korból. Az üzenete eléggé sugárzó, ha érted mire gondolok.
- Igen. Szerinted ez lehet a válasz, ami után kutatok? Ez lehet a tökéletes fegyver, amit keresek?
- Vizsgálat nélkül ezt nem merném kijelenteni, és az is biztos, hogy nem én fogom zsebre tenni, hogy elhozzam neked.
- Világos! Ha ez az, amire gondolok, akkor ez számodra maga a halál. Az elején még a hosszúlétűek társadalmának is sok gondot okozott. Nem csoda, hogy a használatát betiltottuk.
- Akkor a kedves uradalmi kertészünk honnan szerezhetett egy ilyet? Az ölés volt a szándéka, és biztosra akart menni? – kérdezte Kaméleon.
- Nem hiszem. Akkor rendelkeznie kellene azzal a tudással, amit mi hoztunk magunkkal abból a korból. Szerintem a drogos szektájától szerezte, vagy az egyiküktől. Valószínűleg azt sem tudja, hogy mit indított el – válaszolta Moloch.
- Igazad lehet. Viszont biztos vagyok abban is, hogy meghamisította a gyilokjátszma fegyvernaplóját, és kicserélte a nyílhegyeket puszta babonából. Érdekes, hogy a nagy nyomozózseni, Pearl átsiklott e felett – kuncogott Kaméleon.
- Jobb, ha nem becsülöd le őt! Lehet, hogy a papírmunka és a nyilvántartások ismerete nem az erőssége, de más tekintetben nagyon is előrelátó. Most kért tőlem engedélyt arra, hogy behatolhasson a laborba a Néma Osztaggal együtt.
- Akkor rá fog találni a válaszra.
- Nem fog! Megtagadtam az engedélyt, és a biztonság kedvéért beindítottam a labor önmegsemmisítését.
- Mindkét lépés eléggé kockázatos volt, uram. Ha ettől nem fog gyanút, akkor semmitől sem.
- Ezért fogjuk egy kicsit felgyorsítani az ügyet. Most visszamész hozzá, és ha azt kérdezi, hogy hol voltál, te azt mondod, hogy a saját szakálladra nyomozgattál. A figyelmét ráirányítod Tongba úrra, és megemlíted neki a jegyzőkönyv hamisítás lehetőségét. Ezután felkeresitek az uradalmi kertész lakhelyét egy házkutatási paranccsal a kezetekben. Ezt neki kell kezdeményeznie, hogy azt érezze, a kezében van az irányítás. Az a fegyver nem egy cserépben termett az üvegházban. Tongba úr kapta valakitől. Ha megvan a lehetséges célpont, elmentek hozzá, és ott átveszed az irányítást, Pearl nyomozót pedig sajnálatos módon végzetes baleset fogja érni. Értetted?
- Az utolsó szóig.
- Akkor rajta!
- Igenis, uram! – Moloch megszakította a hívást. Kaméleon bőre pedig szinte viszketett az izgalomtól.
Végre újra ölni fog. Ekkor kapta meg a nyomozó üzenetét.
A Rézlovag bárban élénk élet folyt. Hosszúlétű polgárok ettek, ittak, beszélgettek. A színpadon a díszpáncélba bújtatott rezesbanda újabb számba kezdett. Pengett a réztestű gitár, dörmögött a rézből készült nagybőgő, és a rézfúvós hangszerek is lassan felzárkóztak mellé. Pearl a színpadhoz közel ült, szerette volna élvezni az előadást, de még mindig a laborban történteken járt a feje. Próbálta megérteni a főügyész döntését, indítékait, de hiába. Percival Moloch hatalmas kérdőjelként éktelenkedett az ügyet jelképező jegyzetfüzet első lapján. Ráadásul még a partnere is faképnél hagyta a nyomozás közepén. Pearl mindkettőjükre haragudott. Tovább nézte a műsort, de egy pincér lépett hozzá, és halkan így szólt:
- Egy furcsa öltözetű úr várja önt a tízedik boxban. – Pearl bólintott. Nem kellett megerőltetnie magát ahhoz, hogy tudja, kiről van szó. Felállt, és átment a rézfalú boxba.
Benders ismét kitett magáért. Szűk öltönyt viselt, aminek felszíne apró rézmozaikokból állt. A bizarr, szaniter kreációt egy vörösréz színű nyakkendő és egy vörösréz cilinder tette még bizarrabbá. Amint Pearl odaért felnézett rá, és így szólt:
- Próbálom követni a bár dresszkódját, és szerintem a rucim megy a berendezéshez, de azért elhoztam a rendes öltönyömet is, ha kell.
- Kell bizony! A bár neve nem egyenlő a dresszkódjával! Öltözzön át, de iziben!
- Ahogy akarja, Pearl. – Benders elment egyedül hagyva a nyomozót fortyogó haragjával. Amint visszatért, szóra nyitotta a száját, de Pearl felemelte a kezét csöndre intve.
- Nagyon haragszom magára, ugye tudja? Faképnél hagyja a társát egy nyomozás közepén? Ez kimeríti az etikai vétség fogalmát! Remélem, nem hatolt be a laborba valamilyen furmányos módon a tudtomon kívül, mert akkor magának vége!
- Nem lett volna rá lehetőségem. A labor megsemmisítette önmagát biztonsági okokból, de előtte kiküldött egy figyelmeztetést valamennyi közelben tartózkodó polgárnak és rendfenntartónak. – Pearl megdöbbent, és a csuklószámítógépére nézett. Ő is kapott egy üzenetet, habár idegességében nem is figyelt fel elsőre a hangjelzésre. Gyanakvása felerősödött. Valaki nagyon nem akarta, hogy bejusson a laborba. Bendersre nézett, aki időközben helyet foglalt vele szemben. Ő is nagyon gyanús.
- S maga merre járt, ha szabad kérdeznem? Közbejött valami fontos ügy?
- Felvettem a kapcsolatot a kontaktjaimmal, és tanácsot kértem az üggyel kapcsolatban. – Erre Pearl felkapta a fejét.
- Szóval maga a saját szakállára nyomozgat a hátam mögött, és olyan személyekkel beszél az ügyről, akikről nekem nincs tudomásom? Ez nemcsak, hogy ellenkezik a szabályzattal, de akár káros lehet az ügy kimenetelére. Tudni akarom, hogy kiket avatott be az ügybe! – csapott az asztalra a nyomozó.
- Ezt az információt nem oszthatom meg önnel – válaszolta hidegen Benders. – Veterán nyomozóként tudnia kell, hogy az informátorok kilétét nem szabad felfedni. Én beépülő specialista vagyok, ezért néha sötét alakokkal kellett együttműködnöm. Most játszhatjuk azt, hogy ön felhívja Molochot, és kiveri nála a huppot, hátha eltávolít engem maga mellől, vagy engedélyt ad arra, hogy beszéljek, de mi lenne, ha tovább folytatnánk inkább a munkát, és meghallgatná az elméletemet? Higgye el, nem viszi előrébb az ügyet, ha megismeri az informátorain kilétét. – Pearl metszően nézte pimasz társát, végül elmosolyodott.
- Maga pofátlan fráter! Az a szerencséje, hogy tetszik a hozzáállása és a profizmusa. Hiába is panaszkodnék önre, Moloch főügyész úgyis ragaszkodik mindkettőnkhöz. Tartsa hát meg magának az ismeretlen pajtásait, és halljuk az elméletét!
- Nos, kezdjük azzal, hogy hibát vétett a nyomozásban – kezdett neki Benders, mire Pearl mosolya elhalványult, s kissé legörbült a szája. Nem számított kioktatásra.
- Kifejtené ezt bővebben?
- Én biztos vagyok benne, hogy alaposan átnézte Tongba úr profilját és adatait, de egy meghamisított bejegyzés a fegyverkönyvben elkerülte a figyelmét.
- Vagyis megkérdőjelezi a hozzáértésemet?
- Távolról sem. Még egy báránylelkű, hosszúlétű polgár is képes a hamisításra, ha az élet úgy hozza.
- Rendben, ezt benéztem. Elő a farbával, Benders!
- Mr.Tongba három vereség után annyira szeretett volna győzni, hogy a nyílhegyet kicserélte egy másik nyílhegyre puszta babonából, s ehhez megváltoztatott néhány adatot a jegyzőkönyvben, de csak épp annyira, hogy senkinek se tűnjön fel.
- Ez csak egyszerű szabálysértés, már csak azt kéne tudnunk, hogy hogyan lett ilyen szörnyű vége az egésznek? – gondolkodott hangosan Pearl, mire Benders elővett két különböző kanalat az evőeszköztartóból.
- Íme, az elméletem. Vegyük úgy, hogy létezik egy törvény, ami kimondja, hogy csak a sárgaréz kanállal lehet levest fogyasztani, de én ezt megszegem, és helyette a vörösréz kanalat használom. Mivel azonban a vörösréz kanalat a törvény miatt sohasem használják, ezért senki sem vesződik az elmosogatásával. Ha használom, akkor akár beteg is lehetek tőle, ha másnak adom, az is beteg lehet tőle.
- S ha ezt rávetítjük az ügyre, akkor Mr.Tongba akaratlanul okozta Mr. Koonings halálát azzal a nyílheggyel, amiről nem tudjuk, hogy mivel érintkezett a párbaj előtt. Kár, hogy az egyetlen példány megsemmisült a labor felrobbanásakor a nekünk szánt jelentéssel együtt.
- Vagy nem. Mármint miért gondoljuk azt, hogy csak az-az egy volt belőle? Ha én ennyire babonás volnék, akkor többet is beszereznék. Szerintem látogassuk meg a Tongba rezidenciát, hátha találunk további nyomokat - mondta Benders, és felugrott ültéből, de Pearl visszanyomta a székre.
- Csak ne olyan hevesen! Az elmélete illik a képbe, de nem állíthat be házkutatási parancs nélkül! Itt most a szabály szerint kell eljárnunk! – Pearl nyomozó felállt, elvonult egy kommunikációs harang alá, hogy házkutatási engedélyt kérjen a főügyésztől. Benders hideg mosollyal nézte. Minden úgy történt, ahogy az Moloch előre megmondta.