A nemzet Aranya

A nemzet Aranya

A Nemzeti Műbankban Iudex úr rendet csinál. A Műbankban műveket tárolnak. Fiókban, trezorban, széfben és kukákban. A beérkező tárgyakat értékük szerint kis dobozokba rakja, a dobozokra ráírja, hogy milyen érték van bennük, és a dobozokat a megfelelő tárolókba helyezi. Az ócskavasat a kukákba. Az ezüstöt a fiókokba, az aranyat a széfbe, a gyémántot a trezorba.

A Műbank volt Országos. Akkor nemzetközinek kellett nevezni az egyharmad világot. Volt Polgári. Akkor zavartan keresték a helyes megszólítást az érdekelt elvt.. – urak és hölgyek. Volt Nemzethy. Micsoda korszak! Micsoda kánaán azoknak, akik szívvel-lélekkel kontraszelektálnak. És most nem tudjuk milyen. Magyar? Állami? Társadalmi?

Iudex úr munkáját nézve, olykor azt hihetnénk, hihetnők, hogy téved. Egyszer nem hogy ócskavasnak nevezte, hanem semminek mondta, nem a kukába dobta, egyenesen elásta valami Glatter fiú kacatjait. Aztán valaki exhumálta, és kiderült, hogy az a Bori notesz. Pedig a Glatter fiú, egy időben Radnóczi, említésre sem került Jankovichnál.

Iudex úr megígérte, hogy az aranyat és a gyémántot a jövőben az arany és a gyémánt feliratú dobozba teszi, és a megfelelő széfbe és trezorba zárja. Örült, hogy nem nagyon kérik számon valami Jozefu miatt, aki zűrös hátterű, kellemetlen természetű proli volt befejezetlen iskolákkal és pszichiátriai problémákkal. Az összes vacakja ócskavas volt, amíg élt. De aztán a honi költészet legnagyobb ünnepét nevezték el róla. Azóta Iudex úr évről évre büszkén ül az ünnepi asztaloknál, és hosszan méltatja magát és barátait.

Gyurka nem létezett. E sorok írója szamizdatban találkozott először a nevével és soraival, mert Iudex úr, vagy úrhölgy hivatalában nem mondták ki és nem írták le a nevét.

Fel kell tehát vetni a kellemetlen kérdést, hogy ott, ahol az aranynál maradandóbb részét tartják a nemzeti vagyonnak, rend van-e? Az ezüstöt nem hazudják-e gyémántnak, és nem mondják-e ócskavasnak az aranyat? Mert Iudex úr azt hiszi, senki nem tudja megítélni az ő döntéseit. Amit ő mond, az úgy van és kész. Azt hiszi, soha nem nyitják ki a kis dobozkáit. Amit ő ráír, rámond, az törvény, azt mindenki elhiszi. Azt gondolja, hogy amit a kukába dobott, azt mindenki szemétnek véli. Iudex urat a kegyeltjei tartják hatalomban, és ős is kegyeltje kegyeltjeinek. Az érdek erősebb és tartósabb bármely szerelemnél.

Iudex úr azt gondolja, az Internet világában a sok, zagyva tartalom észrevehetetlenné teszi, ha egy-egy aranytömböt tartalmazó, de ócskavasként címkézett dobozka úszik a szar tetején. De téved. Az új nemzedékek mindig követelik, és olykor ki is vívják az igazságot.

A Petrovics fiú meghalt, vagy eltűnt Segesvárnál. De Arany, cenzorok által hosszú hallgatásra ítélve is addig őrízte barátja lelkét, míg megszólaltak a Walesi bárdok. És azt a hangot már senki sem gyömöszölhette vissza hamis feliratú dobozokba. József Attila Iudex úrtól soha nem kapna József Attila-díjat. De a legnagyobb irodalmi ünnepünket mégis miatta ünnepeljük. Radnóti sorai megrendítik azokat is, akik ritkán olvasnak, és Faludy embersége meghatja azokat is, akik már ebben az évezredben születtek.

Iudex úr öntörvényűen, isten-komplexustól kábultan vezeti a Műbankot. Bármit gyémánt dobozba tesz, ha kegyeltje írta, és bármit kidob, ha nem tetszik neki a szerző. Az idő eljárt felette. A nemzet aranya, és a nemzet Aranya nem lehet örökké a kontraszelekció és a kirekesztés pazarló szeszélyeire bízva.

Iudex urak, és Iudexina úrhölgyek! Nyissák ki dobozaikat, hogy színről-színre lássunk! És adják vissza a nemzetnek, ami a nemzeté!

Iudex: latin szó. Bírót, bírálót jelent