Szóba sem állsz velem
Írta: Varga Árpád
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 663
szóba sem állsz velem
már szóba sem állsz velem
pedig egykoron együtt
áhítottunk naplementét
közös harcba hívtuk
a leleményt korzóztunk
képzeletbeli viaduktokon
összefolyt cseppekként
itattunk madarakat
tűnő idillünk mint kiszáradt
homok-dombormű
porladt szemcséire
s lelegelt rétünkre
habos posvány telepedett
szóba sem állsz velem
pedig ez volt bizalmunk alapja
a szándékos kifejezés
egy kapcsolat atommagja
reakció nélküle nincsen
önmagad tagadod így
csökönyös rended gátat szab
de e gát fölött a víz
csak duzzad duzzad
bármikor átbukhat
szóba sem állsz velem
pedig nincs dzsungel mely
csendes vagy zenemű
mely mélyebbre hatolhatna
még csak nem is elapadt
patak a jelen mit klíma és
erózió rekeszthetett volna
szóba sem állsz velem
pedig időmből szántam
szenteltem rád s ez most
mind elégett forralt teavízbe
szórt porcukorként rögtön
köddé vált míg kérlelni
firtatni sem maradt erőm
szóba sem állsz velem
a humorizáló homo
sapiens sapienst megveted
legfeljebb maró gúnyt űzöl
bábáskodó hamis beszéddel
szóba sem állsz velem
ingerküszöbödig nem ér el
hangom mit nem értesz bár
megszoktál úgy viselsz el mint
tücsökciripelést a házőrző eb
szóba sem állsz velem
mert igazodtál e fagyasztó
negligáló korszellemhez
ehhez képest az üres szavak
tétlenül kómában tartanak
szóba sem állsz velem
számokból építesz fel
algoritmusokkal kalkulálsz
tudománytalannak titulálsz
szóba sem állsz velem
hiába írok neked
az írott szó akár a hó elolvad
vagy rakódik ránk mint betűhegy
szóba sem állsz velem
pedig már nem tisztelsz de félsz
vagy mert alig ismersz
unsz netán feltételezve ítélsz
szóba sem állsz velem
pedig létemmel szó nélkül üzenek
miképpen duchamp piszoárja
az ellene vétkezőknek
szóba sem állsz velem
és meg is érdemlem talán
hazudni többé csendben nem lehet
esélyt sem kapni mindinkább