Pápay Eszter két könyve az Ünnepi könyvhéten
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 hónapja
Pápay Eszter költő, művészetterapeuta és lapunk szerkesztője két új könyvvel jelentkezett az idei tavaszon.
„Változó kor” című, harmadik verskötetének megjelenése után alig egy hónappal látott napvilágot az „Akinek egyszer szárnya nő” című műve. A filmszerűen felvillanó jelenetekből álló, több idősíkon futó lélektani regény az emberi kapcsolatok és a női sors összetettségének érzékenységgel teli lenyomata. A történet három, különböző életszakaszában járó nő életébe enged bepillantást, bizalmas közelségből, olykor nyers valósághűséggel láttatva, hogyan küzdenek meg a generációjukat érintő, illetve a személyiségükből fakadó kihívásokkal.
A szerző a következőképpen fogalmaz:
„Természetesen, sokféle női sors és élethelyzet létezik párhuzamosan egymás mellett, akár végletesen ellentétesek is a kötetben bemutatott példákkal. De amíg akadnak olyanok, akik efféle dilemmákkal küzdenek, vagy hasonló érzelmi bántalmazást élnek meg, addig fontos ezekről a dolgokról írni, beszélni. Ettől elvonatkoztatva pedig úgy hiszem, bármely életdilemmával viaskodva jóleső katarzist hozhat az üzenet: tökéletes megoldások ugyan nem léteznek, de mindenből kiemelkedhet az ember, ha egyszer – legalább gondolati szinten - szárnya nő.”
Változó kor című verskötetét a Hungarovox Kiadó standjánál dedikálja az Ünnepi Könyvhéten, június 14-én, 15–16 óráig. Június 15-én a regény vonatkozásában zajlik majd pódiumbeszélgetés 16.30–tól a Vörösmarty téri színpadon, 17 órától pedig a kötetet megjelentető Libertine Könyvkiadó sátránál dedikál.
Azért idemásolom a verskötet előszavát is:
„A költő mindig hisz a változásban. A mindent átíró megújulásban. Az élet természetéből fakadó végtelen körforgásban, a transzformációban, és az újra meg újra átélt feltámadás misztériumában. De hisz a változatlanban is, amit a szívében és az elméjében őriz, s amit koroktól, hatalmaktól és trendektől függetlenül elpusztíthatatlannak és öröknek remél. Dalol róla akkor is, ha körülötte már mindenki csak legyint. És álmában is vigyázza, utolsó leheletéig.”
 |
 |