Kertész Zoé

Írni jó.
Kár, hogy csak ülve lehet csinálni.
Vagyis nem.   
Fekve is lehet írni.
Ágyban, vagy fán függeszkedve, például gyönyörú reggelen, lombok között, ahol madarak csicseregnek körülöttünk, a levelek között bekukucskál a nap, ( ha mer, mert zavarja a monitort, ) nem nyom sem a tornacipőnk, sem a fa kérge a fenekünket, ... meg feltéve, hogy van Wifi.
Állva is lehet persze írni, - aki már próbálta tudja, - egy idő után kényszeredetten elkezdünk lépegetni, aztán beindul a "mégiscsak le kéne ülni" érzés,- szóval, az írás "üddögélős" dolog.
Nem jó, ha valaki nem tud egyhelyben maradni.
Ha szeretne filmet vágni, énekelni, tornázni, a világűrt tanulmányozni, mindezt persze egyszerre.
Ha 30 évig Párizsban manökenkedik, fotóskodik, art directorkodik, - még akkor is, ha mindezt persze egymás után,- az is visszahúzó erő.
Meg aztán, magyarul írni?
És miért ne?
Végülis Budapesten születtem.
Írni kell, mert írni jó.
(Feltéve, hogy van Wifi.)