Kereder Márk

Magamról

Neve: Pillanatnyilag Kereder Márk-ként azonosítanak, ez szerepel a nyilvántartásokban, a leveleken és a bérlapomon. Az igazi nevemet nem tudom. (Talán nincs is.)

Neme: A bennem élő Animus szerint férfi, Anima szerint pedig nő. Animus gyakrabban győz a vitában.

Születési helye: Akik ott voltak, azt mondják Zalaegerszeg. Állítólag én is ott voltam, de nem emlékszem rá.

Életkora: A legbelső, az Örök, az már akkor is olyan volt, amikor megismertem, mint most. Akkoriban kb. 10 évesnek mondtak. Az Örök azóta semmit sem
változott. Végigkísért így a mai napig, most is itt van bennem.
A másik, a Változó, pedig folyamatosan alakul, formálódik, s húzza maga után a külső jegyeket is. Ő egy igazi telhetetlen, állandóan változást akar! S talán
még tanul is. De tök fölöslegesen! Ezt nem érti meg, hiába magyarázom neki, mert úgyis meg fog szűnni. Azon munkálkodok, hogy a Változó minél előbb
leváljon rólam.

Anyja neve: Amikor hívom: Anya. Amikor gyerekként nem kaptam meg valamit, akkor is

Anya, csak más hangsúllyal.

Lakhelye: A levelek Pethőhenyére érkeznek. Az igazi lakhelyem egészen máshol van. A végtelenben és mindenhol, minden egyes atomban és az atomok közötti űrben. Tudom. Érzem. Egyszer majd hazamegyek.

Családi állapota: Néha egész jó, de olyan is van, amikor szinte kibírhatatlan. Máskor meg egyszerűen leírhatatlanul csodálatos. Nős nem vagyok, mert az egy birtokviszonyt feltételez. De él mellettem egy Nő, akivel ezt az együttélést papírral is tudom igazolni; egy önálló, szabad akarattal rendelkező Entitás, akivel az életünk néhány ponton kapcsolódik.

Gyermekei: Ezt nem tudom értelmezni, nekem nem lehet gyerekem. Az csak Istennek lehet. (Isten minőségét nem értjük, ezért ez a fogalom igen tágan értelmezendő természetesen.) Technikailag nemzettem ugyan két lényt, akik most gyerekek, az egyiket Sárának neveztük el az azonosíthatóság kedvéért, a másikat meg Somának. Nem én nemzettem, de él velünk egy harmadik Isten-rész is, akit Noelnek neveznek, és annak a Nőnek a révén ismerhettem meg, aki most velem él.
Az Örök-rész bennem örökké hálás lesz ezért.

Iskolái: Minden reggel, amikor visszatérő tudatom beszívja az aznapi első evilági levegőt, leckét kapok abból, hogy tényleg itt van ez a rettentő büntetés, amit időnek hívnak. És a másik: amit testnek hívnak. A kettő együtt nem jó.
Nagyon nem jó. Az idő beleharap a testbe. Az meg már az ágyban megszüli a fájdalmat.

Aztán valahogy mégis felkelek és máris jön a második lecke: vannak ennek a testnek bizonyos motorisztikus, a működésből adódó szükségletei és igényei.
Ki hallott már ilyet?!
S utána meg jön a ráeszmélés: az emberek kitalálták a pénzt. Amit úgy eldugtak, hogy folyamatosan keresni kell.
És ez így megy egész nap. Az élet egy folyamatos leckéztetés, egy iskola, amiből nem hiányozhatunk és folyamatosan vizsgázunk. Aztán a Vizsgaelnök majd csak eldönti, átmentünk-e, vagy életet kell ismételni…
De vannak olyan iskolák is, amit az emberek találtak ki.
A legelsőbe nem jártam, mert Anya akkor otthon volt a Testvéremmel.
A másodikban megtanultam, hogy amikor még nem ismertük fel, hogy az Örök bennünk van, akkor az éppen éledező Változó nagyon gonosz tud lenni!
Szerintem azért, mert még nem tudja, mi a jó. Sok fiatal Változó bántotta a bennem születő Változót.
A harmadik már jobb volt. De akkor sajnos már az én Változóm is bántott más Változókat.
A negyedik intézményt középiskolának hívták. Ott megszerettem az éjszakába nyúlóan üzemelő asztali lámpát, ahogy megvilágítja a tust a pauszon és megszerettem a rockzenét a fülemben.
A következő intézményben, amit főiskolának hívtak, megtanultam, hogy a tisztességes munkával és őszinte magatartással pozitív diszkriminációra tehetünk szert. Ezt a csalást alkalmaztam az államvizsgán is, amikor az egyik legszigorúbb oktató másodszor is feltette ugyanazt a kérdést, amire elsőre meg kellett volna húznia, ha nem tudom, és rávezetett a helyes megoldásra.
Foglalkozása: Jelenleg azzal foglalkozom, hogy válaszokat találjak, különböző lehetséges opciókat állítsak fel és ezeket versenyeztessem, elemezzem, szembe állítsam őket egymással. De mint mondtam, tök feleslegesen! Emellett dolgozom, s amennyi idő marad, gyerekeket nevelek. Pedig ennek pont fordítva kellene
lennie! Köszönöm a velem együtt élő Nőnek a segítséget, hogy ezt az égbekiáltó hibámat kiigazítja!

Hobby: Nincs.
Amire büszke: Sokan ide a gyermekeiket írják. Én nem. Ahhoz, hogy ők szépek és okosak lettek, nekem semmi közöm. Ők Isten büszkeségei.
Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy immár nyolcmilliárd társammal együtt a nyilvánvaló hátrányok és szenvedések ellenére a leszületést választottuk.
Büszke vagyok Rád!