Harangozó Sándorné

Minden egy verssel kezdődött. 9 éves lehettem, amikor egy újságban megláttam Móra Ferenc: Sétálni megy Panka c. versét. Körítve réti virágokkal és a kislány képével. Sokszor elolvastam, néztem az oldalt, megbabonázott. Végül nekem adták az újságot.
Talán ekkor határoztam el, hogy tanító leszek és közöm lesz az irodalomhoz. Mert a kaland folytatódott Petőfi Sándorral, Arany Jánossal, majd Jókai Mór regényeivel. A világirodalom remekei már felnőttként találtak meg, akárcsak a remek, magyar írók.
A tanítás az életem, a hobbim lett. Sok évet tanítottam Somogysámsonban. Az iskolai évek bővelkedtek élményekben. Vers és dalok nélkül egy nap sem múlhatott el.
Már nyugdíjasként kezdtem mentorkodni a Helyőkeresztúrról elindult tanítási módszer keretében. A közelmúltban fejeztem be ezt a munkát.
Jelenleg a falunkért dolgozom, a Somogysámsonért Egyesületben, az Irodalombarátok Köre tagjaként. Programokat szervezünk, főleg gyermekeknek.
Sok időt töltök a családommal, hat unokám igazi élményt és elfoglaltságot ad a mindennapjaimban. Nem unatkozom.
Utazás közben jutnak eszembe azok a történetek, amiket aztán később papírra vetek. Ezeket úgy hívom, „kis szösszenetek”, melyeknek témáját a való életből merítem.