Gáspár Attila Csaba

Gáspár Attila Csaba vagyok, ’64-es, fel nem fedezett, verseket is megéneklő Homo Cantans. Csecsemőként megkeresztelt, felnőttként előbb az Istent tagadó, majd egy-egy, kb. 10 évnyi sikertelen házasság és élettársi kapcsolat után, hozzá megtérő Lélek hordozója.

Az Impulzus nevű műegyetemi lapban jelentek meg először (díjazott) verseim, később egy antológiában, az elmúlt évben egy pécsi könyvtár pályázatára beadott művem lett nyertesnek hirdetve, mindazáltal alkotóként inkább a zenemű írás terén hívott el többször a Teremtő, a könnyűzenétől a komoly zenei irodalomig minden műfajban. Kórusművekre gyakran írok magyar szövegeket, dalos-társak örömére.

Gyermekim édesanyjával jegyzünk egy gyermek musicalt is, de írtam (anno bemutatott) rövidfilmhez forgatókönyvet.

Felmenőim között egyfelől Járdányi Pál, másfelől anyai nagyapám, Illyésék által anno nagy-reményű viharsarki költőnek titulált Rusznák György költő is megtalálható, ha valamit számít a genetika…

Amint a kagyló, szenvedése által szüli a gyöngyöket, így van ez az alkotásban is, amikor a Lélek szül.

Sorsom sebzi verses szívem,

Sebzett lelkem verseket nemz,

Verseim újra sebzik a lelket,

Gyógyír, megnyugvás,

Csak Ő lehet,

Ő – és senki más……