William Ernest Henley: Unconquerable - Legyőzhetetlen
Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 170
Unconquerable
by William Ernest Henley
Out of the night that covers me,
Black as the pit from pole to pole,
I thank whatever gods may be
For my unconquerable soul.
In the fell clutch of circumstance
I have not winced or cried aloud.
Under the bludgeonings of chance
My head is bloody, but unbow'd.
Beyond this place of wrath and tears
Looms but the Horror of the shade,
And yet the menace of the years
Finds, and shall find me unafraid.
It matters not how strait the gate,
How charged with punishment the scroll,
I am the master of my fate:
I am the captain of my soul.
Legyőzhetetlen
Magyarra fordította: Gyöngyös Imre
Az éjnek, hogyha leple jön
és mély sötétje eltemet,
bármily istennek köszönöm
legyőzhetetlen lelkemet.
Balsorsom béklyója, ha kín,
tűrésem sosem adna jelt.
A sors pörölycsapásain
vérző fejem büszkén emelt.
E könny- és haragvölgy felett
az árnyvilág borzalma ül,
mégis évek veszélye lelt,
s fog lelni félelmetlenül.
Büntetésem bármekkora,
bármily rövid út szabatott,
a végzetem parancsnoka,
a lelkem ura én vagyok.