VÉDTELENÜL

Írta: Csontos Márta


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 309



VÉDTELENÜL

A fák már levetkőztek,
a fény is Krisztus szakálla
mögé bújt, a megfagyott
harangokba beköltözött
az ördögűző szél.

Ott ülök én is a valóság
árnyékán, a történelmi
hajnal megint késik.
Jobb ha én is rejtőzöm,
s hallgatom, ahogy a Nagy
Irritátor, győztes alteregóm,
a sorokban helyettem félrebeszél.

Fázom. Már minden réteget
magamra húztam, mégis, egyre
jobban látszik bennem a meztelenség.

Irritátor, győztes alteregóm,

a sorokban helyettem félrebeszél.

Fázom. Már minden réteget

magamra húztam, mégis, egyre

jobban látszik bennem a meztelenség.