Sok már

Sok már...

Sok már a fényképem
És a halottam,
Hát közéjük lépek
Fekete-fehéren,
Némán, kopottan.
Nyomokat
Magam is hagytam,
Azokkal
Küzd majd, aki akar.
Sok már az emlékem
És sok a tárgyam,
Csendesen mesélnek
Fájdalmasan szépet,
Izzad az ágyam.
Jeleket
Magam is hagytam,
Ezeket
Érti majd, ki akarja
Most van: a múlt,
Az a képekre dermedt,
A holnap kifakult
A mát a szú ette meg.
Sok már a fényképem
És a halottam is.
Ahogy őket nézem,
Emlék leszek magam is.