Az ember

Az ember
(Márai emlékére)

   Lesz-e jobb
  Az ember? És 
  Tehetek-e érte?
  Ha találok
  Egy jelzőt,
  Ami pontos,
  Odaillő 
  És szép:
  Lesz-e elég fontos,
  Bejut-e kapun,
  Ablakon, hogy 
  Nyomában 
  Valami változzon?
  Vagy meddő már 
  A hang, a betű?
  Csak mocsár 
  És korom a világ,
  Remény nélkül?
  Ha egy strófa vagy
  Jól sikerült 
  Bekezdés ad
  Majd
  Jelt,
  Lesz,
  aki riad
  És felfigyel?
  Meglehet más jön.
  Rejteni, óvni,
  Titkos írással
  Egymásba
  Kapaszkodni,
  Magunkban
  Mormolva 
  Nem felejteni 
  Régi sorokat,
  Alig lélegezve,
  Várni, várni,
  Amíg valaki felsír,
  És Élet után kapkod,
  Akkor hagyni végre 
  Kiáradni a titkot,
  Elfeledett szavakat,
  Porlepte sorokban 
  Őrzött dallamokat,
  Remegő kézzel 
  Simítva tisztogatni
  A kopott érdes 
  Könyvborítókat.
  Akkor újra lesz idő 
  találni egy jelzőt,
  Pontosat, odaillőt,
  Talán lesz olyan forró 
  Az emberi anyag,
  Hogy egy eltalált,
  Megkapott mondat,
  Nyomja, formálja,
  Lemossa
  Kormos arcát!
  Végre lásson, halljon,
  Kiemelje mocsarából:
  Le ne győzze a kárhozat.