Törvény szerint

Törvény szerint

Fehér papíron a fehér képek.
Jeleket hagy a kósza képzelet.
Anyámat látom és öcsémet.
Nem mozdulnak és nem intenek.

Nem tudom ilyenkor hol a szívem!
Miért nem záporoznak könnyeim?
Egykedvűen dobban szívverésem,
nem sírok. Nincsenek rá érveim

nem tudom megmagyarázni
hova tűnt belőlem a fájdalom.
Szégyellnem kellene! Letagadni
hogy az idő elmosta bánatom.

Szomorúsággal nézem a képet.
Múlandóság arcukról rám tekint.
Lassan én is mint gyertya égek,
és ellobbanok majd törvény szerint.

2016.01.03.