Írta: Alfred Jarry
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 527
Amour
L’âme est embobelinée d’Amour qui ressemble en tout à une gaze couleur du temps, et prend
la figure masquée d’une chrysalide. Elle marche sur des crânes renversés. Derrière le mur où
elle s’abrite, des griffes brandissent des armes. Du poison la baptise. Des monstres vieux, dont
est bâti le mur, rient dans leur barbe verte. Le cœur reste rouge et bleu, violet sous l’artificiel
éloignement de la gaze couleur du temps qu’il tisse.
Szerelem
Idő anyagú fátyolhoz hasonló szerelemmel van körülburkolva a lélek és rejtődzik, mint
gubóban a báb. Lépdel a felkavart koponyákon. A fal mögött, ahová behúzódik, karmok
rázzák a fegyvereket. Méreggel keresztel. Vén szörnyek, kikből a fal épült, zöld szakállukba
nevetnek. A szív piros és kék marad és lila az általa szőtt időszínű fátyol mesterséges távolító
fényében.
Fordította: Tamkó Sirató Károly
Forrás: magyarulbabelben.net