Nekem az alkotás az életem - Orczi Bernadett - 2. rész
5. Hol mutatkoztál be, és milyen műfajjal, mint költő vagy író?
Amikor megalakult a Dunakeszi Pannonius Irodalmi Kör, rögtön a tudomásunkra jutott egy könyvbemutató a Dunakeszi Művelődési Házban, ahol az első Dunakeszi antológiát mutatták be, Dunán innen címmel. Ez közös projektje volt az önkormányzatnak, a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtárnak, a József Attila Művelődési Háznak és a Szülőföld Kiadónak. Mindenképp szerettem volna jelen lenni, ezért megkértem édesanyámat, hogy vigyen el, mert addigra már 1-2 órát kibírtam ülve. Az eseményen a kör elnöke is velem volt.
Csak ámultunk a gyönyörű köteten, ami egy összművészeti alkotás, mert Dunakeszin élő, vagy Dunakeszihez kötődő festők, grafikusok, fotósok, szobrászok, írók és költök munkáit mutatta be. Mint kiderült, elsődlegesen a minden évben megrendezésre kerülő Helyi Írók és Költők felolvasó estje (amiről korábban nem volt tudomásom) kapcsán merült fel az ötlet, hogy érdemes lenne egy ilyen kötetet megjelentetni. A könyv akkora sikert aratott, hogy az egyszeri alkalomnak induló megjelenést követően az illetékesek úgy döntöttek hagyományt teremtenek és ezután minden évben megjelenik egy újabb kötet.
Ezután már céltudatosan haladtam tovább, mert elhatároztam, hogy szeretnék belekerülni a következőbe. Három versemet és a hozzájuk tartozó három festményt küldtem be az ősszel kiírt pályázatra és mindet beválogatták, illetve a szerkesztés/oldaltörések miatt kértek még egy plusz festményt tőlem. Ezután meghívást kaptam a felolvasóestre, ahol kb. 40-50 alkotó, művelődésszervezésben, könyvkiadásban illetékes személy és vendég előtt kellett/lehetett felolvasni az írásaimból, majd kötetlen beszélgetés következett.
Nagyon izgultam és bizonytalan voltam. Kicsit újra éltem a középiskolában átélt élményemet, mégis ez most nagyon pozitívan hatott és megkönnyebbülést adott számomra. Több versemet is vittem, mert nem tudtam, hogy melyiket válasszam. Volt közöttük vidám, szomorú, szerelmes, lázadó és egy ars poetica, de vittem magammal az első novellámat is, amit 17-18 évesen írtam. Már nálam volt a mikrofon, amikor még mindig tanácstalanul lapozgattam a kinyomtatott írásaim között és egy érzéstől vezérelve hirtelen a leghosszabbat, „A DIAVETÍTÉS” című novellát raktam felülre, és elkezdtem felolvasni. Pozitív visszajelzéseket kaptam és több alkotónak, köztük Németh NYIBA Sándornak (A Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja, olimpikon, író, költő, zeneszerző, zenész és még sorolhatnám) és a könyvtár vezetőjének is felkeltettem az érdeklődését az írásommal és beszélgetésbe elegyedtünk. Ez nagy lendületet adott és ösztönzőleg hatott, ezért ezt követően egyre több pályázatra küldtem be az írásaimat és sorban jelentek meg a különböző antológiákban
6.Hogyan kerültél kapcsolatba a Szülőföld kiadó vezetőjével, Farkas Csabával?
Az előző kérdésre adott válaszomból már kiderült, hogy a Dunakeszi Antológiák kapcsán, mert a következő évben is pályáztam szintén három-három verssel és a hozzájuk tartozó fesménnyel. Azok is mind bekerültek a Szeret-morzsák című kötetbe, ám Farkas Csabával akkor még nem volt személyes kontaktom. A könyvbemutató után a kötetlen beszélgetések alatt mentem oda hozzá, hogy szeretném kiadatni az önálló verseskötetemet és bár nem tudom, hogy mennyire emlékszik a munkáimra, hogy mi tartozik hozzám, mint például a „RÉGEN… S MOST…” és van-e lehetőségem… de tovább nem jutottam, mert Csaba lelkes csillogással a szemében reagált. „Hogyne tudnám! Az az egyik kedvencem az eddig látott verseidből ...és már fejből kezdte is idézni a sorokat, ami az előző évi Sorsszemcsékben jelent meg. Ezt a versemet is 17 évesen írtam, de most még inkább aktuálisnak gondolom. Ezután indultak el a megbeszélések a verseskötetemet illetően, ami művészeti album is lesz egyben, mert rengeteg festményemet és rajzomat is tartalmazza, úgyhogy összeszedtem az összes noteszt, füzetet és papírlapot, és elkezdtem gépre vinni a verseimet. Volt köztük jó néhány, amihez utólag készítettem fekete-fehér tűfilc grafikát, vagy színes festményt attól függően, hogy milyen a hangulatuk és a témájuk. Ehhez a vershez tartozó kép az egyik ilyen. Átnéztem a rajzaimat és festményeimet is, és sok olyan volt közte, amit mindenképpen szerettem volna megmutatni a világnak a kötetben, de nem tartozott hozzá vers, így utólag fogalmaztam meg a mondanivalóját, ugyanakkor akadtak olyanok is, amiket csak szimplán összepárosítottam a meglévő versekkel, mert összepasszoltak. Így egy elég terjedelmes, körülbelül 350 oldalas kötetté duzzadt a kézirat, ami körülbelül 100 illusztráció tartalmaz. Már a célegyenesben járunk a munkával és hamarosan meg is jelenik a Szülőföld Kiadó gondozásában.
7. Avasd be olvasóinkat szépirodalmi alkotásaidba? Mi az ars poeticád?
A különböző életszakaszaimban különböző stílusú verseket írtam, de az ars poeticámat az utóbbi évek írásaiban fogalmaztam meg. Mivel nem tudnék csak egyet kiválasztani, így engedd meg, hogy többel mutassam be, de előtte még megosztanék egy idézet, amit a kötetem elejére is betettem, mert amikor kamaszként olvastam, nagy hatást gyakorolt rám. Fontos számomra, bár bevallom, nem tudom kitől származik és talán illetlenül, de a saját képemre formálva kiegészítettem néhány szóval:
„Amikor írsz, rajzolsz, vagy festesz, nem teszel egyebet, mint megkísérled, hogy egészen egyszerű eszközökkel (szavakkal, vonalakkal, színekkel) hozzál létre egy mondatot, egy fát, egy emberi arcot, vagy bármi mást. Újra szeretnéd teremteni, amit láttál, vagy amit érzel, amit gondolsz. A papíron ezután ott marad valami, és ez a TE nyomod.”
Ám a célomat megtalálhatjuk a verseskötetem címadó versében is, ami nem más, mint a „MENEDÉK”.
8. Alapító tagja vagy a Dunakeszi Pannonius Irodalmi Körnek és tagja a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek is. Mit jelentett számodra ez a tagság? Bátorítást, késztetést az alkotásra, netán visszaigazolást munkáidról?
Elsősorban egy közösséget, ami feltölt és inspirál, ahol olyan emberek társaságában lehetek, akiknek ugyanúgy fontos az írás és a művészetek, mint nekem és akikkel kölcsönösen tanulhatunk egymástól, akikkel tapasztalatot cserélhetünk.
A Pannonius Körről: A Magyar Íróképzőben végzett hallgatók számára létezik egy zárt Facebook csoport, ahol szakmailag támogatják egymást a tagok, beszámolnak az irodalmi sikereikről, megosztják tapasztalataikat a könyvkiadással kapcsolatban, bétázást kérhetnek egymástól az írásaikhoz, felhívják egymás figyelmét egy-egy irodalmi pályázatra és persze az Íróképző folyamatosan tájékoztat az aktuális specifikus tanfolyamokról, továbbképzési lehetőségekről, országos találkozókról, táborokról. Mivel már több ezren vagyunk, nehéz úgy rendezvényeket szervezni, hogy mindenkinek jó legyen, ezért az alapító, Zsiga Henrik felvetette, hogy alakuljanak a nagyvárosokban kisebb körök, akik rendszeresen tudnak találkozni egymással, mert a szakmaiságon kívül fontos az is, hogy személyes csoportélményünk legyen olyan emberek társaságában, akikkel azonos az érdeklődési körünk. Így alakultak meg országszerte, egy hálózat részeként a Pannonius-körök A Krúdy Körben rengeteg csodálatos alkotó embert ismertem meg, ahol nem csak írók és költök találhatóak, hanem zenészek, énekesek, festők és még sportolók is. A találkozókra eddig csak alkalmanként tudtam eljutni, de remélhetőleg a jövőben ez is sűrűsödni fog, mert sokat ad számomra. Ezeken a találkozókon mindig nyílik egy kiállítás és vannak előadók. Elhangzanak versek, novellák, élménybeszámolók, zeneszámok. Van kötetlen beszélgetés, egy kis nassolás és fantasztikus hangulat. A művészetek olyan esszenciája találkozik ilyenkor egy helyen, ami emel és inspirál. Rendszeresen szerveznek irodalmi táborokat is, amiken még nem volt alkalmam részt venni, de amint eljön az ideje, én is csatlakozom hozzájuk, mert a csoporttagok alkotásai és az ilyenkor átélt energiák ihletet adnak és a tagok élménybeszámolói alapján szuper program, ahol tanulhatunk is.
9.Olvasom, hogy a számtalan csoportos és egyéni textiljáték/baba kiállításon vettél részt az elmúlt években, majd volt egy irodalmi- és képzőművészeti kiállításod. Érdekes számomra az „irodalmi kiállítás” szóhasználat. Hogyan zajlik ez az esemény?
Talán rosszul fogalmaztam, amikor azt írtam, hogy irodalmi kiállítás, ám én mégis annak tekintem. Valójában képzőművészeti kiállítás a rajzaimmal, domborműveimmel és festményeimmel, ám mivel az elmúlt években szeretem megfesteni a verseimet, illetve volt jó néhány olyan festményem, amiknek az üzenetét utólag fogalmaztam meg versben is, mert fontosnak éreztem átadni, ezért ezeket nyomtatott formában, a festmények mellett, párban állítottam ki.
A köszöntő beszéden kívül NYIBA Mester versekkel, zenével és énekkel szórakoztatta a vendégeket, majd engem is meglepve kérdéseket tett fel nekem a művészetemmel és világlátásommal kapcsolatban, ami már kaput nyitott a tárlat befogadásához. Ezután mindenki elmerülhetett az alkotásokban és kötetlen beszélgetéssel, vendéglátással zárult az esemény.
10.Eddigi életed során sokszor kellett váltanod munkát, tevékenységformát, életmódot, mindezt gyermekeidet nevelve sikerül megoldani. Erős egyéniségnek érezlek, aki előtt ott áll még a jövő, Alkotóként mekkora késztetést érzel a folytatásra? Maradsz a sokszínűségnél, esetleg az írás jelenti számodra a jövőt?
Mindenképpen folytatom, mert magam vagyok az alkotás. Nem létezhetek nélküle. Bár sok mindenen túl vagyok, és kézművesként már sok mindent elértem, mégis úgy érzem, hogy még csak most kezdem el igazán, az alkotói tevékenységemet, hiszen korábban mindig csak töredék időben, kiegészítésként, vagy egyáltalán nem tudtam vele foglalkozni. Arról nem beszélve, hogy erre meg kellett érni. Ez felelősség. Nem mindegy, hogy mit és hogyan közvetítünk, legyen az írás, képi vagy térbeli megjelenítés és az sem mindegy, hogy mi magunk hogyan éljük meg és kezeljük az ezzel járó kitárulkozást.
Jól mondod, még előttem a jövő. Rengeteg álmom, ötletem és célom van és úgy érzem, most vagyok igazán kész arra, hogy az életem színpadán a függöny szétnyíljon és megmutassam mi van bennem, hogy mindezt átadjam az embereknek.
Mindenképp az írást érzem a fő irányvonalnak, de nálam ez elválaszthatatlan a képzőművészettől. A kézműves alkotásról pedig, - legyen szó ékszerekről, vagy textiljátékról, lakásdekorációról stb - nem tudok lemondani, mert szeretem a szép, praktikus és hasznos dolgokat. Szeretek örömet okozni és segíteni az embereknek, hogy az egyéniségüket kifejező egyedi dolgokkal vehessék körbe magukat. Így a kérdésre a válasz adott: maradok a sokszínűségnél, mert mindegyik én vagyok és így tudom a legtöbb embert megszólítani, hiszen mindenkinek más az érdeklődési köre.
Mindannyian követtünk el hibákat. Mindannyian bántottunk már másokat, még ha nem is tudtunk róla. Mindannyian nyomtuk már el a belső hangunkat és adtuk meg magunkat a családi és társadalmi elvárásoknak kishitűségből, félelemből, túl nagy, vagy túl alacsony önértékelés miatt és még sorolhatnám ezt is. Mind voltunk már betegek és gyötörtek fájdalmak. Én semmiben sem különbözöm másoktól, talán csak abban, hogy nagyobb dózisban és mindenféléből jutott, hogy ezáltal sokféle helyzetről legyen tapasztalatom, mert így tudom igazán átérezni mások helyzetét és így tudom megosztani velük a saját tapasztalataimat, ami egy lehetséges választás mások számára, akik tenni szeretnének magukért, de mindenki maga érzi, hogy mivel tud azonosulni.
Egyetlen fontos vezérvonalat követek. A művészetemen keresztül megmutatom az embereknek az életemet, a hibáimat, a traumáimat, az álmaimat, a cselekedeteimet, hogy min mentem keresztül és hogyan jutottam túl rajta, milyen állapotba kerültem és hogyan voltam képes onnan átfordítani az életemet, mert ha ez csak egy embernek nyújt segítséget egy nehéz életszakaszban, akkor már megéri. Természetes, hogy nem mindenki fogja ezt befogadni, és lesznek, akik „csak” kikapcsolódásból olvassák majd a verseimet és regényeimet, vagy nézik a képeimet, de akinek szüksége van rá és megszólítják az alkotásaim, annak segítséget nyújthatnak.
Én csak azt szeretném megmutatni, hogy mindig van remény, mindig van választásunk, mindig mindenben megtalálhatjuk azt, ami értelmet adhat, még a legreménytelenebb és legértelmetlenebb helyzetekben is, és rávilágítani, hogy mindennek oka van, akkor is, ha épp nem értjük.
. Mára már egyre elfogadottabb tény, hogy a betegségeknek lelki oka van, vagy legalábbis oda-vissza hatással vannak egymásra. Gyakorlatilag nem maradt más választásom, mint beleállni a „gyógyításba”, elkezdve önmagammal. Utólag már ezt az egészet egy lehetőségnek látom, és nem sorscsapásnak. Van bőven miből merítkeznem, és pontosan attól válhatok hiteles segítővé, hogy van mögötte valódi tapasztalás. Még nem említettem, de az elmúlt egy-másfél évben olyan gyors ütemben kezdtem gyógyulni, hogy az orvosszakértők által korábban megállapított 72% össz.egészségkárosodás a következő felülvizsgálatra már 51%-ra csökkent, ám a folyamat azóta sem állt meg. Egyre jobban vagyok. Annyira, hogy a fiaimmal bele mertem kezdeni a költözésbe, amire régóta vágytunk, mert ez is már az új, és vágyott életünk teremtésének a része, hiszen ezáltal több és jobb lehetőségünk adódik kiteljesedni.
Visszatérve a folytatásra: várhatóan további verseim jelennek meg a következő Dunakeszi- és a Krúdy Antológiában, illetve az Önálló verseskötetem megjelenése a Szülőföld Kiadó gondozásában folyamatban van, ami egyben egy korszakzárás is részemről, mert bár, ha jönnek, akkor természetesen leírom a továbbiakban is a verseket, de elsősorban regényeket és mesekönyveket szeretnék készíteni. Jelenleg egy füves-könyv és egy verses mesekönyv illusztrációjára kértek fel, azokon dolgozom, aztán befejezem a fantasy regényemet, majd azt követi a 3 kötetes sci-fi. Közben folyamatosan készítem az ékszereket, divat-kiegészítőket, lakás-dekorációkat és praktikus, mégis dekoratív apró használati tárgyakat, illetve tervezem a visszatérést a textiljáték-készítés és művész-babák megalkotásának világába is. Hosszútávú terveim között szerepel, hogy művészeti felajánlásként létrehozzak egy állandó tárlatot a nagy meseírók mesejeleneteiből, illetve népmesékből, és természetesen szeretném folytatni a tanulmányaimat, amik által hivatásos művészetterapeuta, élet- és lélekgyógyász válhat belőlem, mire teljesen meggyógyulok, mert hiszek ebben.
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy beszélgető partnered lehettem. Úgy gondolom, a Hetedik olvasói is érdeklődve várják, hogy megismerjenek, s bizonyára remélik, nem csupán olvasójuk, de alkotó társuk is leszel a jövőben.
Orczi Bernadett versei
Angyali ajándék
Egyedül vagyok
Menedék
Régen... s most...
Tisztulás