Tisztulás
Tisztulás
Most úgy Folynak papírra
tollamból a Szavak,
mint egykor Szemeimből,
Könnycseppjeim folytak,
amik lassan Árrá alakultak,
és Mindent Elsodortak.
Engem is Elöntött,
a lábamról Ledöntött,
Lelkem Összetört,
és mint a fuldokló Sebzett Vad,
egyre csak Üvöltött.
Küzdeni akartam,
Árral szemben úszva,
teljesen Kifáradva,
a Magam alkotta Örvénytől Lerántva,
Kapálóztam fuldokolva.
Majd a víz alatti Sötétségben,
a Fagyos Egyedüllétben,
Lélegezni SEM tudva,
végtagjaim elzsibbadva,
végül Megadtam Magam,
a Küzdelmemet feladva.
Lemerültem az aljára,
ahol már Kisebb a Sodrása,
s ellenkező az Örvény Látványa,
mert Benne Lenni MÁS…
Szükséges az Irányváltás,
hogy a Teljes Képet lásd.
Csak Lent Értettem Meg,
hogy korábban,
Hamis Képet kergettem,
s EZZEL csak a Félelmeimet Teremtettem,
és Önnön Csapdámba estem bele,
és MOST,
csak Én siethetek a Saját Megmentésemre.
Mert NEM a Másik a hibás,
egyszerűen Minden, csak egy Állomás,
ahol Eldönthetem, hogy MI a Helyes Irány
a Fejlődésem Lépcsőfokán.
A Jó Kérdés soha nem AZ,
hogy a Másik miért bánt?
Hanem AZ, hogy miért Fáj
és hogy EZ a Fájdalom…
vajon Mire Reagál?
Mi AZ,
ami Bennem Mélyen Munkál?
Ne a Másiktól várd a Megoldást!
S ne AZT figyeld, hogy KI Mit csinál!
Ne keresd a Hibást!
AZ nem vezet Sehová!
Inkább AZ legyen a Prioritás,
hogy Mindenkinek
és Magadnak is Megbocsájts!
Majd Önmagadtól kérdezz rá:
Én legközelebb, hogyan tegyek Mást,
hogy Elkerüljem ezt a Végállomást?
Hol van Bennem AZ az Én-határ,
amit Szeretettel, Magabiztosan,
de még Idejében Tudatosítva,
nem hagyom,
hogy újra elsodorjon az Ár?
Magadnak a Jó Kérdéseket feltéve,
a Saját Tükörképedbe belenézve,
a Válaszok is megérkeznek rendre,
s máris könnyű felúszni a Felszínre,
ahol már Lubickolhatsz kedvedre,
vagy Elúszhatsz, MÁS Vizekre.
Így NEM bánom, hogy most ömlenek,
Szavakban a papírra Belőlem
és Megrajzolt Képekkel az Örvények,
Amiket a Múltban, MIND Megéltem,
mert Megmutatva Mindezt Nektek,
megláthattok egy Másik Nézőszöget.
Hálás vagyok Mindenért,
az Életemben, Mindenkiért,
mert Minden Értünk Történik,
akkor is, ha Elménk, épp nem érti,
de Idővel, hidd el Felfénylik,
és Megláthatod Mindennek a Valódi Okát.