Shakespeare: 86. sonnet
Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 299
86. Sonnet
Was it the proud full sail of his great verse,
Bound for the prize of all-too-precious you,
That did my ripe thoughts in my brain inhearse,
Making their tomb the womb wherein they grew
Was it his spirit, by spirits taught to write
Above a mortal pitch, that struck me dead?
No neither he, nor his compeers by night
Giving him aid, my verse astonished.
He nor that affable familiar ghost
Which nightly gulls him with intelligence,
As victors, of my silence cannot boast:
I was not sick of any fear from thence.
But when your countenance fill'd up his line,
Then lack'd I matter; that enfeebled mine.
Szabó Lőrinc fordítás:
Az ő vitorlaröptű dala tette,
mely a te (túl-nagy) kincsedért suhant,
hogy ért eszmémnek, agyamba temetve
sírja lett az öl, amelyben fogant?
Szelleme némít, melynek szellemek
súgtak emberfelettit írni? Nem
sem ő, sem a cinkos éji sereg
nem döbbentette vissza énekem:
sem ő, sem a nyájas, baráti szellem,
mely éjjel áltudással csalja meg,
nem kérkedhet, hogy túlzengte a lelkem,
nem tőlük félve lettem én beteg:
hogy verse oly visszhangot vert szívedben,
az halkított, az némított el engem.
Gyöngyös Imre fordítása
Vajon hatalmas, büszke verse telt
vitorlája ékes érted feszült
s ez minden érett ötletet lenyelt,
mit agyam méhe a sírjába szült.
Lelkéből jött vagy lelkek által írt
a túlvilági hang, mely majd megölt.
Sem ő, sem egyik cinkosa se' bírt
gáncsot vetni, melyben versem hőkölt.
Ő, sőt nyájas szelleme sem kísért,
mely esténkint álésszel győzi meg,
nem dicsekedhet hallgatásomért.
Nem is ezektől lettem én beteg:
láttam versére lágyult arcodat
s akkor hagyott el minden gondolat.
Gy.I. megjegyzése:
Ebben a szonettben ismét nincs egyetlen tizenegy szótagos sor a Bárd szövegében, Szabó Lőrinc mégis hat sort - köztük a záró párrímet is – tizenegyesekre bővíti. Nincs szükség rá!