Shakespeare: 60. szonett
Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 332
Shakespeare 60. Sonnet
Like as the waves towards the pebbled shore,
So do our minutes hasten to their end;
Each changing place with that which goes before,
In sequent toil all forwards to contend.
Nativity, once in the main of light,
Crawls to maturity, wherewith being crown’d,
Crooked eclipses ‘gainst his glory fight,
And Time that gave doth now his gift confound.
Time doth transfix the flourish set on youth,
And delves the parallels in beauty’s brow,
Feeds on the rarities of nature’s truth,
And nothing stands but for his scythe to mow.
And yet to times in hope my verse shall stand,
Praising thy worth, despite his cruel hand.
Gyöngyös Imre fordítása
Mint kavicspartra gyors hullámsorok
úgy minden percünk végéhez siet
s helyét cserélni előtte futót
szoros versenyben mindegyik követ.
Tündökléséből mászó Születés
az Érettségben kapna koronát,
ha dicsőségébe nem ront a vész
s Idő nem téveszti el, hogy mit ád.
Idő hervaszt az ifjúság korába,
árkot a szépség homlokába váj;
a természet ritka javát zabálja
és kaszájának nincs, mi ellenáll,
csak a versem dicsér téged, ahol
kegyetlen, kemény kezével dacol.
Gy.I. megjegyzése:
Itt Szabó Lőrinc nem érzi a másodlagos képet, amelyből talán az egész szonett ered. A “nativity” egy karácsonyi kép jelentése: elsősorban Krisztus születésével kapcsolatos. A “crawl” szó is egy ilyen áthatás (t.i. babák másznak).
Szabó Lőrinc fordításában a növények “születése” termésképpé változik és a versvégi kaszára vonatkozik, hogy a képek valahol egybe vágjanak. Szerintem “az idő kaszája” kép önmagában is eléggé súlyos ahhoz, hogy segítő képre ne legyen szüksége.