Rácsösszeomlás

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 170

Összerogytak mind kristályrácsaim.

A kötéseket vitted magaddal.

Bőröm megszürkült, hiszen ráncain

egyre több agyagot itt marasztal.

Sötét van, nem világít meg fényed,

kimerül a lumineszcencia;

ilyenkor az egyetlen reményed

hogy másnak nem kell róla tudnia.

Vajon melyik lesz majd az az oldat,

amely végleg feloldja lényegem,

és fölzabál: Föld-árnyék a Holdat,

hogy vékony sarlóm sem marad nekem?

Talán jobb lenne átalakulnom

ionosból egy fémkötés felé;

részeim körül felhőben zúgjon,

tartson össze az elektron-zselé,

hogy amorffá ne lehessen rácsom:

mintádat őrizze mindenáron.

2016. június 20.