Nem ez
Írta: Bartha Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 272
Nem ez
Kint csiklandva szalad ruhák fodrán fel a Nap.
Lomhán izzó partnak verődő csillanások smaragd,
játszi éle, felgyűrt szoknyás, csupasz húsokba harap,
csókot lop a szélfútta hatalmasok alatt.
Langymeleg árad, heve sejtről-sejtre fal fel.
Matató fénynyaláb csípőre szaladó kezekkel
buján parolázik, tárt ujjak közé vágyat lehel,
s míg a nádas száz meg száz szerelmet fed el,
bent törékeny üveg a lélegzetvétel is.
Fotel szélén görnyed a kék-zöld megalkuvás,
fél szemmel szunnyad, vak csendbe mered a lélek;
Ha lehetne, egy ingzsebben felejtenélek…
Szemüregemben a nyár is csak enyhe nyomás,
testem rég’ szikkadó burok, tétlen nemezis.