Nem ez

Írta: Bartha Katalin


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 272



Nem ez
 
Kint csiklandva szalad ruhák fodrán fel a Nap.
Lomhán izzó partnak verődő csillanások smaragd,
játszi éle, felgyűrt szoknyás, csupasz húsokba harap,
csókot lop a szélfútta hatalmasok alatt.
 
Langymeleg árad, heve sejtről-sejtre fal fel.
Matató fénynyaláb csípőre szaladó kezekkel
buján parolázik, tárt ujjak közé vágyat lehel,
s míg a nádas száz meg száz szerelmet fed el,
 
bent törékeny üveg a lélegzetvétel is.
Fotel szélén görnyed a kék-zöld megalkuvás,
fél szemmel szunnyad, vak csendbe mered a lélek;
 
Ha lehetne, egy ingzsebben felejtenélek…
Szemüregemben a nyár is csak enyhe nyomás,
testem rég’ szikkadó burok, tétlen nemezis.