Modern amerikai költészet 2.
Írta: Fábián József
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 172
Nerys Williams: Contemporary Poetry 2. rész
értelmező, és áttekintő recenzió
II. A nyelv és költészet
„Language Poetry”
Charles Bernstein a korai 70-esekben kezdett a language poetry-vel jelentkezni. A „nyelvi költészet” a szavak illetve a nyelv jelentésének egyértelműségét tagadja, a többértelműséget használja ki: megcsúsztatja a hangsúlyokat, megtöri a szintaxist, szójátékokat alkalmaz, hogy a vers a második jelentésektől mentes legyen. A költői nyelv és a publikus beszéd ál-egyértelműsítő elválasztásával politizál. Berstein egyébként szinte pár óránként írt egy verset a WTC elleni támadás után, mint egy riporter. Versei tele vannak értelmetlen rímekkel, sötét humorral, idézetekkel, szólásokkal, gyakran nyelvi hibákra építi a humort.Szerinte egy költőt nem kell olvasottnak lennie, hiszen egy fának sincsen arra szüksége, hogy alá üljenek.
Sad Boy's Sad SongBy Charles Bernstein | A vers fordítására nem vállalkozom. A rövid, egy szótagos angol szavak teszik szaggatott ritmusúvá, szökdécselővé szinte a verset. |
A verset Sylvia Plath "Mad Girl's Love Song" című verse mintájára írta.
Kérdés, hogy mi az, ami politikaivá teszi a verset. Politikai versről beszélhetünk-e, ha egy-egy konkrét szó (pl. társadalom, háború stb.) előfordul benne? Nyilván nem. A politikai vers fő gondja efemer volta. Húsz év múlva mit sem jelenthetnek olyan fordulatai, amelyek megírása idején relevánsak. Hatásuk csak addig tart (ha van), ameddig létezik az a társadalmi közeg, amelyre hatni akarnak velük.
Eliot Weinberger prózaverse (What I Heard about Iraq) politikusok, iraki civilek és katonák összevágott mondataiból áll. Ezeknek a mondatoknak egymás mellé illesztéséből rajzolódik ki a politika és az általa használt nyelv abszurd volta. Fallujah elfoglalását és lerombolását egy amerikai katona nyilatkozata kommentálja: "Valami módon rossz, hogy mindent leromboltunk, de legalább így adtunk egy esélyt az újra kezdésre":
| I heard that three-quarters of Fallujah had I heard that only five roads into Fallujah I heard Muhammad Kubaissy, a shopkeeper, I heard a soldier say that he had talked to his | Hallottam, hogy Fallujah háromnegyedét rommá lőtték. Hallottam egy amerikai katonát, hogy azt mondja: „Valamiképpen rossz, hogy mindent leromboltunk, de legalább lehetőséget adtunk nekik egy újrainduláshoz. Hallottam, hogy csak öt út maradt nyitva Fallujah felé. A többit lezárták „homok padokkal” – földhegyekkel. Az áteresztő pontokon mindenkit le fognak fényképezni, és ujjlenyomatot is vesznek, valamint írsz szken is készül, mielőtt az igazolványt kiadják. Mindenkinek kötelező lesz látható módon mindig magán hordania az azonosító igazolványt. Magántulajdonban nem lehet autó – az öngyilkos merénylők eszköze – a városban. Minden férfit kötelezően „munka brigádokba” szerveznek a város újjáépítésére. Kapnak majd fizetést, de a részvétel kötelező lesz. Hallottam, hogy Muhammad Kubayssy, egy üzlettulajdonos azt mondta: „Még keresem, hogy mi is az, amit ők demokráciának hívnak.” Hallottam, hogy egy katona azt mondta, hogy a gyóntató papja beszélt az irakiak legyilkolásáról, és azt mondta neki, hogy semmi baj az irakiak megölésével a kormány számára egészen addig, amíg nem kezdi élvezni. Miután legalább négy embert megölt, hallottam, hogy a katona azt mondta, hogy kezdtek kétségei lenni: hol a picsában mondta Jézus, hogy a kormányod számára OKÉ az emberek megölése? |
részlet
Rita Dove Parsley-ja a dominikai tömegmészárláson keresztül a nyelv politikai szerepét mutatja be. Trullijo e szót mondatta ki spanyolul (perejil). Aki az r-t nem megfelelően ejtette (nem pergette), lemészárolták. 20000 haitit mészároltak le 1937-ben.
Parsley
By Rita Dove
1. The Cane Fields
There is a parrot imitating spring
in the palace, its feathers parsley green.
Out of the swamp the cane appears
to haunt us, and we cut it down. El General
searches for a word; he is all the world
there is. Like a parrot imitating spring,
we lie down screaming as rain punches through
and we come up green. We cannot speak an R—
out of the swamp, the cane appears
and then the mountain we call in whispers Katalina.
The children gnaw their teeth to arrowheads.
There is a parrot imitating spring.
El General has found his word: perejil.
Who says it, lives. He laughs, teeth shining
out of the swamp. The cane appears
in our dreams, lashed by wind and streaming.
And we lie down. For every drop of blood
there is a parrot imitating spring.
Out of the swamp the cane appears.
2. The Palace
The word the general’s chosen is parsley.
It is fall, when thoughts turn
to love and death; the general thinks
of his mother, how she died in the fall
and he planted her walking cane at the grave
and it flowered, each spring stolidly forming
four-star blossoms. The general
pulls on his boots, he stomps to
her room in the palace, the one without
curtains, the one with a parrot
in a brass ring. As he paces he wonders
Who can I kill today. And for a moment
the little knot of screams
is still. The parrot, who has traveled
all the way from Australia in an ivory
cage, is, coy as a widow, practising
spring. Ever since the morning
his mother collapsed in the kitchen
while baking skull-shaped candies
for the Day of the Dead, the general
has hated sweets. He orders pastries
brought up for the bird; they arrive
dusted with sugar on a bed of lace.
The knot in his throat starts to twitch;
he sees his boots the first day in battle
splashed with mud and urine
as a soldier falls at his feet amazed—
how stupid he looked!— at the sound
of artillery. I never thought it would sing
the soldier said, and died. Now
the general sees the fields of sugar
cane, lashed by rain and streaming.
He sees his mother’s smile, the teeth
gnawed to arrowheads. He hears
the Haitians sing without R’s
as they swing the great machetes:
Katalina, they sing, Katalina,
mi madle, mi amol en muelte. God knows
his mother was no stupid woman; she
could roll an R like a queen. Even
a parrot can roll an R! In the bare room
the bright feathers arch in a parody
of greenery, as the last pale crumbs
disappear under the blackened tongue. Someone
calls out his name in a voice
so like his mother’s, a startled tear
splashes the tip of his right boot.
My mother, my love in death.
The general remembers the tiny green sprigs
men of his village wore in their capes
to honor the birth of a son. He will
order many, this time, to be killed
for a single, beautiful word.
Nourbese Philip Zong! c. verse egy rabszolga hajóról szól, amely eltévedt és ezért a 4-5 hét helyett 4 hónapig tartott az útja. A rabszolgák tömegesen pusztultak, járvány is fellépett, élőket is vízbe dobáltak. A biztosító társaság és a tulajdonosok közti per mondatai szerepelnek összetörve, szétszórva a versben, ahogyan a rabszolgák népei is szétszórattak. A vers latin és yoruba szavakat kever az angol szövegbe, a vers szerkezete pedig a fugák szerkezetét tükrözi. A zenei csendeket szünetek, a szöveg tagolása jelzik, az ellenpontozást hangutánzó és alliterációs szerkezetekkel fejezi ki a költő. Az egész vers száznyolcvan oldal, amelyben a történet szétdaraboltsága állandóan arra kényszeríti az olvasót, hogy előre-hátra ugráljon a szövegben, hogy összerakhassa a történetet.
Valójában nem csak a történet van szétdarabolva, hanem a szöveg is 2-3 szavas darabokban van szétszórva az oldalon:
tune to find
only fear and who
we are flip
her over flop flop splash dive
dive my queen she
dove on a wing let me di
ve too let me
die the hen
ran the cat ran the rat ran the ne
groes ran
- Adorno szerint a ii. Világháború után újra kell gondolni a személyes és a publikus kapcsolatát a költészetben.
- Ezért a költőknek a tanu és a vizsgálóbíró szerepét kell vállalniuk
- sok költő számára a költészet és politika kapcsolata problematikus: gyanús a pusztán rhetorikai célt szolgáló vers, a politika efemer volta a költészet időtlenségével szemben, illetve a csak protest költészet
- a csapda elkerülésének a személyes és a köznapi, mint kiinduló pont, illetve a történelmi analógiák használata bizonyul (Seamus Heaney, Rita Dove)
- Többféle nyelv használata (Charles Bernstein)
- a költészetnek fontos szerepe van a háborúellenességben, a háború bemutatásában mind a katona, mind a civil oldaláról
- kibányássza, és artikulálja a múltban elnyomott hangokat