Modern amerikai költészet 1.
Írta: Fábián József
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 178
Nerys Williams: Contemporary Poetry
értelmező, és áttekintő recenzió
Az Amerikai Egyesült államok lakossága mintegy 324 millió fő. Ez azt jelenti, hogy ha a népesség 2 ezrelékét tekintjük kiemelkedő képességűnek, valamilyen területen, 650 ezer kiemelkedő ember él, ez több ezer- tízezer ma élő – jó – költőt jelent. A jelenkori amerikai költészet áttekinthetetlenül hatalmas még akkor is, ha csak a rendszeresen évtizedek óta (illetve évtizedeken át) publikáló költőket vesszük számításba.
Ezért ez a, Nerys Williams, a dublini egyetem amerikai költészettel foglalkozó professzorának könyve, a Contemporary Poetry nyomán íródott munka is csak egészen vázlatos képet adhat erről a költészetről. Ráadásul csakúgy, mint a magyar költészet, az amerikai költészetnek is a XVII.-XVIII. századra visszanyúló előzményei vannak, sőt, az elsődlegesen használt angol és spanyol nyelv miatt igen erőteljesen beágyazódik az európai angol illetve spanyol költészeti hagyományba. A XX. század folyamán – és napjainkban is – számos olyan költőt (és írót) tekintenek amerikainak, akik életük egy részében (vagy alkotó munkásságuk nagyobb részében) Európában életek és alkottak. Ilyen író például Hemingway, de ilyen költő az amerikainak éppúgy, mint angolnak tekintett Thomas Stern Eliot, aki az Egyesült Államokban, St. Louisban született 1888-ban és Londonban halt meg 1965-ben, miután 1910-11-ben a párizsi Sorbonne-ra utazott tanulni, majd Németországban járt, végül Londonban telepedett le. Nerys Williams kötete ráadásul a szűken vett amerikai költészetnél jóval nagyobb teret fog át. Példái között angol, ír, skót és ausztrál költők is szerepelnek.
Lélektan és költészet
T. S. Eliot szerint a költészet nem az érzelmek szabadjára engedése, hanem éppen fordítva, a tőlük való megszabadulás, nem a személyiség önkifejezése, hanem a személyiségtől való menekülés. Természetesen – teszi hozzá Eliot – csak azok számára, akiknek vannak érzelmeik és van személyiségük.
Noha ez Eliot programja, a legtöbbünk számára azonban a külvilág jelenségei az érzelmek kifejezését szolgálják. Mégpedig eléggé precízen: egy adott kifejezés, egy adott kép, eseményláncolat vagy szituáció leírása egészen konkrétan egy adott lelkiállapotot idéz föl az olvasóban. Ez az úgynevezett jelenet modell a 70-es évekre tipikussá vált a költészetben világszerte, noha az előzményei a romantikáig nyúlnak vissza. A romantikus versek egy tartózkodó, szűkszavú, visszafogott személyt helyeznek érzelmeket, például hiányt kifejező narratívába (sivatag, pusztaság, üres szoba stb.). Ezután a költő megpróbálja a veszteséget a szomorúság vagy a száraz elfogadás megjelenítésében feloldani.
Erre a jelent modellre példa Andrew Motion: Anniversaries című verse, amelyben a költő a tájat használja a belső kifejezésére. József Attilánál már pár évtizeddel korábban volt tipikus az a megoldás, amelynek során a lélektani állapotot vetítette ki a külső környezetre:
| Anniversaries - The fourth (Anniversary weather) (English) Anniversary weather: I drive I have it by heart now; and so to your ward, Whatever time might bring, plane across open fields, | Évfordulók - A negyedik (Évfordulós idő) (Hungarian) Évfordulós idő: nyers alkonyatban Mára már mindezt kívülről tudom: a kórházad felé, ahol Bármit hoz a jövő, árnyékom szétterül a nyílt mezőn - |
Az amerikai költészetben ez a típusú állapot ábrázolás már Robert Frostnál (1874-1963) is jelentkezik.
A lélektani táj ábrázolásával szemben Grace Nicholls és Cathy Park Song költészete önéletrajzi elemekből építkezik.
Itt veti közbe Nerys Willams, a szerzőség kérdését: a szerzőség is a romantikából eredő fogalom, előtte gyakorlatilag érdektelen volt, az avantgard folyamán pedig elmosódottá, homályossá vált a szöveg az újrafelhasználások, allúziók, és idézések miatt. Az eredeti fogalmat Foucault, Barthes és mások is megkérdőjelezték. Szerintük ugyanis az irodalmi szövegek nem hordoznak végső, megmásíthatatlan jelentést, jelentésük mindig függ az interpretációtól, azaz a befogadó-olvasótól, annak ismereteitől, sőt pillanatnyi állapotától is.
Cathy Park Song Hawaiin született, koreai-kínai bevándorló szülők gyermekeként (azaz kínai, akinek szülei Koreából költöztek Hawaiira). Költészete intenzíven személyes, mégis az amerikai kínai bevándorlók közös tapasztalatát hordozza. Cathy Song első kötetének címadó verse, a Picture bride, a kínai, kép alapján történő házasságkötés, a hagyományos kínai nőszerep mellett az anya-lány kapcsolatot, az öregedést is körüljárja: A Kínából az USA-ba vándorló vendégmunkások egy részének nem sikerült a hazautazáshoz elegendő pénzt összegyűjteni, amíg el nem jött a házasságkötés ideje, így képeket küldtek magukról haza Japánba, hogy feleséget találjanak maguknak. Ez a házasságkötési mód nem sokban különbözött a hagyományos, a család által megszervezett házasságkötésektől a menyasszony számára, csak itt a választásban a leendő férjnek sem nyílt szerep.
| Ikebana By Cathy Song To prepare the body, | Ikebana Hogy a testet felkészítsük, |
Ikebana című verse a japán nők (japán férfiak számára fenntartott) szépségideálját járja körül.
Grace Nichol Fat Black Woman Poems-e szintén a bevándorlásról, a Karibi-kelet indiai kínai nő londoni életéről szól, de ezeken kívül a szépségideálról (Fat black woman goes shopping), a karibi nyelvről (verseiben karibi-spanyol-portugál-angol szavakat használ keverten)
| Grace Nichols, ‘The Fat Black Woman Goes Shopping’ Shopping in London winter is a real drag for the fat black woman going from store to store in search of accommodating clothes and de weather so cold Look at the frozen thin mannequins fixing her with grin and de pretty face salesgals exchanging slimming glances thinking she don’t notice Lord is aggravating Nothing soft and bright and billowing to flow like breezy sunlight when she walking The fat black woman curses in Swahili/Yoruba and nation language under her breathing all this journeying and journeying The fat black woman could only conclude that when it come to fashion the choice is lean Nothing much beyond size 14 | Kövér fekete nő bevásárol A vásárlás a londoni télben igazi szívás a kövér fekete nőnek üzletről-üzletre járni hogy megfelelő ruhát találjon és olyan hideg van A vékony manökeneket nézi akik fintorral tekintenek rá és a csinoska eladó fiúkat akik csúszós pillantásokat váltanak, és azt hiszik, nem veszi észre még az Úr is sújtja semmi sem puha, és fényes és csillogó hogy lebegjen, mint a napfény amikor sétál A kövér fekete nő szuahéli/yoruba nyelven szórja az átkait minden lélegzetvételre végig utazása és útjai során A kövér fekete nő csakis arra juthat hogyha divatról van szó a választék szegényes Semmi nincsen 14-es méret fölött (saját fordítás) |
-különbség van abban, hogyan közelítik meg a személyest, az illusztráltat
-az önéletrajzot sokan használják az etnikai és bőrszín szerinti azonosság tárgyalásához
-az önarckép lehetőség az alkotás és a kompozíció folyamatának vizsgálatára
-sokan megkérdőjelezik a szubjektum létét a költészetben. Mások annak változó (fejlődő) voltát hangsúlyozzák.
-vannak, akik számára a nyelvi önkifejezést a nyelv konstruálása, átszerkesztése cseréli le
Politika és költészet
Angliában a poet laurate kitüntetettel szemben egyre sürgetőbb elvárás, hogy szerepeljen műveivel állami eseményeken. Carol Ann Duffy első ilyen minőségben előadott verse a politika, és személyesen a politikusok korruptságát veszi célba (2009). Ő az első poet laurate (Nagy Britannia), és ilyen minőségében egy ideig kötelezettsége is volt az állami eseményekre (így például a királyi család eseményeire) verset írni.
Alábbi, Yes című versét Barack Obama beiktatása inspirálta, noha ő brit állampolgár.
| Carol Ann Duffy: YES we can he said, and something in his voice | Igen, képesek vagyunk, mondta, és hangjában valami |
Auden szerint a versek semmire nincsenek hatással.
Shelley szerint a költészet a kultúra teremtője,
Adorno szerint a Holokauszt után barbarizmus verset írni
Seamus Heany szerint a költő kötelessége, hogy a barbarizmus rettenetét megalkuvás nélkül adja vissza. A líra új formájának nem kell feltétlenül a Holokausztról szólni, de arról igen, hogy mit jelent embernek lenni.
Mi, versolvasók, könnyen érthető kategorizáláshoz szoktunk: személylíra- politikai vagy közéleti líra, de valójában a versnek az emberről kell szólnia.
Carolyn Forché antológiája: A felejtés ellen: a XX. Századi tanuk költészete első, második világháborús, holokausztot átélt, a közép-kelet európai elnyomásban élő, a mediterrán diktátorok alatt élő, az India-Pakisztáni, a Közel keleti háborúk a latin amerikai forradalmak, az amerikai civil mozgalmak, a koreai, vietnami háborúk az afrikai elnyomás, Dél Afrika és Kína költészetét szemlézi: Langston Hughes, Gertrude Stein, Robert Lowell, Charles Simic, és H. D.(Hilda Doolittle), keveredik benne Afrikaia (Wole Soyinka és Dennis Brutus), ázsiai (Bei Dao and Duoduo), közép-keleti (Ali Ahmad Sa’id and Yehuda Amichai), és Latin amerikai (Pablo Neruda és Cesar Vallejo) költészetével. Az antológiáról Nelson Mandela azt mondta, „Carolyn Forché Against Forgetting-je maga a robbanás az önkény, az előítélet, és az igazságtalanság ellen. A gonosz tanúja, olyan tanuság, amelyet legszívesebben elfelejtenénk, de amelyet nem lehet felejteni – és nem is szabad.”
A xx. és xxi. Század költészetének meg kellett tanulnia, hogyan lehet etikusan bemutatni a háborút az etnikai háborúktól a világháborúkig.Határozott különbséget kell tenni a politikáról szóló és a politizáló versek között: Az USA-ban évtizedek óta dívik az elnöki beiktató vers fogalma és szokása. John Kennedy, Clinton, Obama beiktatásán Frost, Angelou, Miller, és Elizabeth Alexander szerepeltek.
De a költészetnek, ha van nyilvános szerepe, az az, hogy független marad a társadalmi diszkurzusoktól. Angelou és Alexander versei nem a politika eredményeit dicsőítik, hanem a polgárok összetartozását, a köztük lévő kapcsolatot hangsúlyozzák. Seamus Heaney (ír) nem vezetőnek, hanem a megszomorítottak tanujának szerepében látja a költő politikai szerepét.
| Maya Angelou: On The Pulse Of Morning A Rock, A River, A Tree | A kő, a Folyó, a Fa Sajátosak, amióta szétváltak, Vagy vegyük a dinoszauruszt, amely száraz nyomokat hagyott, arról, hogy itt élt, a mi bolygónk felszínén, és minden rettenete eltűnt az ő, az ő gyűlöletüknek az idők porában és homályában elveszett. De ma a Kő szól hozzánk tisztán, és érthetőn Jöjj, mert jöhetsz, állj föl, állj mögém, és nézz szembe távoli végzeteddel, de ne keresd a mennyet az árnyékomban, Nem adok elrejtőzni árnyékot itt lent. Te, akit csak egy kissé teremtettek kicsinyebbre, mint az angyalokat, túl sokáig kuporogtál a sötétségben, a semmiben. … (saját fordítás) |
Paul Muldoon 1985-ben azt mondta egy interjúban: mindegy én hol állok, az én véleményem is csak egy a többi között Észak Írországban. Gathering Mushrooms c. szonettciklusában apja ősi harcosként, gombatermelő idilli ábrázolásától a H börtönblokkig, az 2970-es tiltakozásig és a 80-as évek éhségsztrájkjaiig jut.