Még egy esély
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 306
Még egy esély,
avagy monológ a teremtésről
„s honnan tudja,
hogy Isten már megteremtett bennünket?
mi van ha csak egy elhajított vázlat vagyunk”
(Daniel Hevier: Sorok)
Több tízezer éve elkészült és még létezik.
Van, pulzál, de ez már nem rajtad múlott.
Annak idején nem sokat bajlódtál vele.
Hat nap alatt összedobtad.
Mit mondjak erre?
Olyan is lett.
És az Ember? Ez komoly?
Egy teljes napot szántál a teremtésed koronájára?
Végül is jogos, ha az egész világra öt nap,
akkor egy nap az emberre még sok is.
Tudom, tudom.
Azok a napok nem ilyen földi napok voltak.
De akkor is.
Miért kapkodtál, miért siettél?
Sürgetett valaki?
Határidős, kötbéres munka volt?
Nem hiszem.
Előtte végeztél felméréseket,
környezet vizsgálatot, hatástanulmányt?
Nem hiszem.
Számoltál költségvetést?
Nem hiszem.
Egyáltalán készítettél tervet,
vagy csak belevágtál és improvizáltál?
…S tényleg, tükörből csináltad?
Tudod, hogy saját képedre…
Vagy ez csak reklámfogás volt?
Most már mindegy.
De így hogy bízzak benned
és hogy bízzak bármiben, bárkiben is.
Hisz a példa ragadós
és mindenki teremtősdit játszik:
„Üssük össze, jó lesz ez ezeknek.”
S tessék!
Itt állok félkészen,
félbehagyott torzóként próbálom önmagam
megvalósítani ebben az elbaltázott világban,
s veled pörölök
(mintha magamban beszélnék),
képzeletbeli vérfoltos garanciapergamennel
hadonászok a saját orrom előtt,
és patáslábú fogyasztóvédelemmel fenyegetőzöm.
De minden hiába.
A jótállás több ezer éve lejárt,
és amúgy se lenne érvényes,
hisz már a kezdet kezdetén
megcsócsálták a gyümölcsöt
és a szerződés felbontatott.
Reklamációnak helye nincs,
főleg az után,
hogy az elsőszülött
nem rendeltetésszerűen használta
az ajándékot, az emberi életet
és testvére vére a mezőn
örökre megpecsételte félkész sorsunkat.
Én azért még javítgatom, farigcsálok rajta.
Talán egyszer igazi műremek válik
a torzóból,
saját képemre formált teremtőféle,
s akkor Ő
újrakezdheti
és Te
végignézheted.