Ni* (ncs benne villamos)
Ni* (ncs benne villamos)
Lélekszakadva rohantak a fához, de látták, hogy nem éri el mindenki időben. A harcosok megpördültek és vicsorogva fedezték az anyák és fiatalok visszavonulását. A vezérhím lendült elsőként támadásba, az oroszlán egyetlen harapással törte ketté a gerincét, a csont reccsenését elnyomta a vezérpávián halálsikolya. Ni a kölyküket cipelő anyákra sandított, mintha azt ellenőrizné, hogy elérik-e a magasabb ágakat, valójában a szerencséjének örült, amiért velük tarthat. Csak a következő holdtöltekor lép harcos korba.
Fel a csúcsra!, sóhajtott. A legalsó ágra szökkent, ami ezt a terhelést már nem bírta ki és vele együtt a földre zuhant.
Sirály landolás, fanyalgott.
Kirázta fejéből az ütés okozta bódulatot. A fa irányába mozdult, de az oroszlán elzárta az útját, így más lehetőség híján beállt a három megmaradt harcostársa mögé. Az egyiküket vérző pofával gyűrte maga alá az oroszlán, a másiknak egyetlen harapással roppantotta ketté a koponyáját. A harmadik a ragadozó hátára ugrott, a nyaki ütőerét kereste, és ekkor Ni következett.
Ennyi volt, gondolta. Ösztönösen acsargott, a fogát csattogtatva próbálta megmarni az oroszlánt, de az megrázta magát, és ezzel nem csak az ellentámadása elől tért ki, de a hátán megkapaszkodni igyekvőt is levetette magáról. A lerepülő harcos elterült a sziklás talajon, halántéka alatt friss vér itatta át a homokot, elernyedő markából kifordultak a kitépett szőrcsomók.
Ni újra ráfordult a bestiára, a pofája felé harapott úgy, hogy közben elkerülje az agyarait.
Mi a fa?, hökkent meg, amikor a sikeres manőver végén az oroszlán összerogyott, nyakából lüktetve tört elő a vér, szája néma sikolyba merevedett.
Az első harcos sípoló légzéssel hevert a tetem mellett, már nem csak a pofája, a bundája fele is vértől volt csatakos.
Véres vezető, futott át Ni agyán, aztán a felismerés: Béta lettem!
Az anyák lemerészkedtek a fáról, és bizonytalan járással felé indultak. A legidősebb megállt minden tetem mellett, megbökdöste őket, aztán Ni elé lépett és leült vele szemben. A többi pávián követte a példáját, amiből Ni megértette, hogy ő nem a béta.
Ahogy a kedélyek megnyugodtak, ő is egyre kevésbé pánikolt az új szerepe miatt.
Király helyzet, mosolyodott el, miután felmérte, hogy hány fiatal pávián lép hirtelen felnőtt pozícióba. Legyek ura, döngette meg a mellét.
Az éjszakai szállást adó sziklatetőt újabb gond nélkül érték el, ahol elvegyülhettek a biztonságot adó, több ezer egyedet számláló közösségben. Kisebb feltűnést keltett a bevonulásuk, de hamar elfogadták a csapata létszámának megcsappanását és az új hierarchiát.
Reggel Ni lustán nyitotta fel a szemét, tekintete a vezért kereste, de akkor visszacsordogált a tudatába mindaz, ami tegnap megváltozott. Ásítva nyújtózkodott, majd a tanácskozás helyszínére ügetett. A csapatok vezetői kört alkotva ültek a földön, a homokot piszkálták vagy a szőrszálaikkal játszottak. Ni belépett a csendbe és letelepedett közéjük. Az egyik főnök kivált a csoportból, lassan keresztülsétált a majmok alkotta körön, kicsit távolabb megállt, és várakozóan nézett a társaira. Ni elbámult a jelzett irányba, a kedvenc banánligete felé.
Érik a gyümölcs, gondolta, valamivel később pedig, amikor a hoppon maradt vezér visszaporoszkált a helyére, ezt: citrom ízű.
Ültek tovább. A nap a teljes valóját megmutatta már az égen, amikor újabb főnök indult el, ezúttal a folyó irányába.
Édesvíz, gondolta vágyakozva Ni, de nem mozdult, a rendszert tanulmányozta.
Felállt egy második pávián. Csatlakozott a folyót javaslóhoz, már ketten vártak a körön kívül, és amikor belátták, hogy más nem akar ma megmártózni, morogva, egymást lökdösve mentek a helyükre.
Majmok atyja!, fohászkodott Ni, mert a reggel készült átadni a helyét a délelőttnek, és még alig történt valami. Lelki szeme előtt ősöreg majom jelent meg, aki az anyjának az anyjánál is vénebb volt, az első arcok egyike, amit az emlékezete megőrzött.
Ha ezt jelenti a főnökség, igyekszik mihamarabb átadni valakinek.
A következő kezdeményező határozottan tartott a régen látogatott legelő irányába, de aznap rajta kívül senki sem vágyakozott friss fű után. Órák hulltak a semmibe, amikor a vakarózásba révedt társaság újabb tagja állt fel és a csillagalmakert irányába lépdelt. Nem volt sem dominánsabb, sem határozottabb a többinél, mégis megindult a szedelődzködés. A főnökök, hogy méltóságuk ne vesszen, gondosan befejezték a pótcselekvés-sorozatot, amibe belekezdtek, aztán egymás után csatlakoztak hozzá.
Unják a banánt, vigyorgott Ni. A tejes-ragacsos gyümölcshús ízét érezte rózsaszín nyelvén. Az aratás hajnala – lehetne, rázta rosszallóan a fejét. Előre utálta a minden reggeli meddő ücsörgést, és arra gondolt, hogy eljött az ideje feltalálni a verbális kommunikációt.
*Ni: hausza nyelven azt jelenti: én. Ez a nyelv Nyugat-Afrikában őshonos.