Íme az ember homokból születik...
Írta: Pierre Seghers
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 436
[Voici que l'homme naît du sable]
Voici que l'homme naît du sable et qu'il inscrit sur de l'écume
La longue trace de ses pas. Et pourquoi s'en vient-il ainsi
À la rencontre de lui-même sur cette plage où les marées
Rejettent en grondant un ossuaire de géants morts?
Caresse-t-il la cuisse lisse de la Fortune
La jambe énorme des temps anciens, les paradis dans le soleil
Ou les reliques de la puissance et quels présages pour sa vie
Ou quel passé vient-il prier parmi les statues de bois mort?
Ce n'est pas un désastre ici, ce sont des Rois durant leur halte
Chair et bûcher pour l'holocauste des rôdeurs
Il est venu les saluer au cours de leur pèlerinage
Et communier avec leur chair qui fut terre et fut océan.
Il vénère en eux ses anciens, il parle aux choses comme aux hommes
Dans son secret naissent en lui des mots perdus d'adoration
Il touche ici le cœur du monde, il vit sa fête dans sa force
Et il rêve... Était-il Arbre, était-il mort?
Íme az ember homokból születik...
Íme az ember homokból születik
s a tajtékra rója lába nyomát, e furcsa rajzot.
Mért is akart idejönni, hol a hullámverés
holt óriások csontjait hányja ki mennydörögve?
Talán itt Szerencse asszonynak sima combját simogatja,
az ős-idők roppant lábát, a fényben fürdő paradicsomkerteket,
a hatalom maradványait. - És milyen jóslatokat kér, jelen
s jövendő életére a száraz fák szobrai közt?
Nem a sors sujtó keze ez, királyokat látsz itt, amint éppen pihennek,
húst és máglyarakást a csavargók áldozatára készen.
Az ember ide jött, hogy vándorútján köszöntse őket
és hogy áldozzon húsukkal, mely föld volt és óceán.
Őseit tiszteli bennük, úgy beszél a természet tárgyaival mint emberekkel,
rejtekhelyén megszületnek benne az imádás elveszett igéi.
A világ szivét érinti meg itt, teljes erejében éli az ünnepet
és álmodik... Talán fatörzs volt valaha? Talán az lesz megint?
Fordította: Képes Géza
Forrás: www.magyarulbabelben.net