Hit

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 281

Hit

Egy merő fel-felcsippanó magány a nádas.
Sustorgó hőség nyaldos lapuló riadalmat,
míg felhőkbe gyűlve kering az aggodalom,

habos dölyfét hányva a füst az egekig ér…

Harap a lég most, izzó torzókon kutat a lázas
kétségbeesés; kapar, ölel ölnyi hamvakat,
elcsigázott anyaság kuporog az árnyakon,

hite még él.