Hibajavítás

Hibajavítás

A villogó figyelmeztetés harmadszor is megjelent a képernyőn:
A korrekció érinti a végrehajtóhoz vezető eseményláncot.
A programozó ezúttal nem törölte ki, hanem hátradőlt, és sokáig bámulta a mondatot, mintha a gép végre megtanult volna fenyegetni.
Közel negyedszázada dolgozott kvantumrendszerekkel, de az első gépeket már csak múzeumból ismerte. A huszonegyedik század elején úttörő Willow százegynéhány qubitje kevesebbre volt képes a modern munkaeszközénél, mint az első, termeket betöltő, lyukkártyás számítógépek teljesítménye a Willow-val összehasonlítva. Az új berendezés működését még azok közül is alig értette valaki, akik megépítették. Nem egyszerűen számolt, hanem olyan összefüggéseket keresett, amelyekhez a tér és az idő csak a megfigyelhető felszínt adta.
A világegyetem mélyén talált végtelenségig ismétlődő mintázatot eleinte mérési hibának hitték, ám később kiderült, hogy éppen ellenkezőleg: valós hibákat és az azok kijavítására szolgáló mechanizmusokat jelzett. A természet törvényeiben visszatérő szerkezetek húzódtak, ugyanolyanok, amelyeket a kvantumszámítógépek saját sérülékeny állapotaik védelmére használtak.
A téridő minden pillanatban újraalkotta önmagát egy mélyebb, elérhetetlen információs rétegből, és közben kijavította az apró eltéréseket. Egy részecske rossz állapotba került, egy molekula hibásan másolódott, egy kvantumfolyamat letért a megengedett útról – a rendszer többnyire helyreállította. Többnyire…
A programozó hónapokig azt hitte, hogy a visszatérő jelek az eredeti alkotó üzenetei. Azután megértette, hogy nem üzenetek, hanem félbemaradt javítások. Valaki megírta a világegyetem önfenntartó kódját, azután magára hagyta. Az automatikus rendszer még működött, de egyre több hibát már nem tudott kijavítani, vagy csak részben. Mintha egy régi program tovább futna egy rég bezárt gépteremben, miközben senki sem telepíti a szükséges frissítéseket. A felismeréstől verejtékezni kezdett, pedig a teremben tökéletesen működött a légkondicionálás.
A gép egyetlen eseményt választott ki; egy közúti balesetet kétszáztizenhét évvel korábbról: egy teherautó fékrendszere meghibásodott egy kisváros határában. A jármű áttért a szemközti sávba, és összeütközött egy személyautóval. A teherautó sofőrjének a haja szála sem görbült, de a másik járműben a szülők súlyosan megsérültek, és a hátsó ülésen utazó nyolcéves fiú meghalt.
A történelem szempontjából jelentéktelen balesetnek látszott, ám a kvantumgép mást mutatott.
A gyermek életben maradása olyan eseményláncot indított volna el, amely évtizedekkel később megakadályozza a vízért folytatott háborúkat. Nem ő maga kötött volna békét, és nem is vált volna politikussá. Olyan kutató lett volna, aki egy olcsón előállítható membránt fejleszt ki, amely töredékére csökkenti a tengervíz sótalanításának energiaigényét. A találmány eljutott volna azokba a térségekbe is, ahol a kiszáradó folyók miatt már fegyveres konfliktusokra készültek.
A fiú azonban meghalt, és nem akadt más, aki felfedezte volna az új technológiát, tehát a háborúk kitörtek. Városok tűntek el, országok omlottak össze, és milliók indultak észak felé. A menekülés, a katonai fejlesztések és az energiaválság gyorsította fel azokat a kutatásokat, amelyekből végül megszülettek a nagy teljesítményű kvantumgépek.
A programozó ismét elolvasta a figyelmeztetést.
A korrekció érinti a végrehajtóhoz vezető eseményláncot.
A gép nem fedte fel, hogyan.
A férfi elővette a telefonját. A lánya néhány órával korábban küldött egy szelfit: az egyetem könyvtárában ült, előtte jegyzetek és egy félig megevett sütemény. Mellé a „szokásos” kérés:
Ne maradj bent egész éjjel, apa.
Nem válaszolt neki. Azt hitte, később majd felhívja.
Visszatette a telefont az asztalra.
Ha nem küldi el a javítást, megmarad a világ, a háborúk, a kiszáradt városok és a halottak is, akiknek a számát a gép szinte végtelennek tűnő számsorokkal jelezte.
Ha elküldi, egy kisfiú felébred az út szélén, és valamikor sok évvel később olyan anyagot alkot, amely miatt milliók maradnak életben.
A programozó a végrehajtás jelére tette az ujját.
A gép nem a múltba küldte a módosítást. A múlt nem volt külön hely, ahová vissza lehetett térni. A javítás abba az információs rétegbe került, amelyből a világegyetem minden pillanata újra felépült. Ha a kód elfogadja, nem egyetlen esemény változik meg. Az egész történelem úgy rendeződik át, mintha mindig is másképp zajlott volna.
Csak a műveletet végrehajtó, védett kvantumállapot őrizhette meg rövid ideig az eredeti változat emlékét.
A férfi megnyomta a jelet.
Nem történt semmi látványos. A terem nem remegett meg, a fények sem hunytak ki. A gép burkolatán végigfutott egy keskeny fehér vonal, majd a kijelző elsötétült.
A programozó lehajtott fejjel várt, és azon töprengett, helyesen döntött-e.
Amikor újra felnézett, a gép nem volt előtte.
Az asztal kisebb lett, a falakról eltűntek a hűtőrendszer csövei. A terem túlsó végében hagyományos számítógépek álltak, olyanok, amilyeneket évtizedek óta csak oktatási célokra használtak.
Egy nő lépett be, és megtorpant az ajtóban.
– Segíthetek?
A programozó felismerte. Három éve dolgoztak együtt, de a nő úgy nézett rá, mint egy idegenre.
– Hol van a kvantumrendszer?
– Milyen rendszer?
A férfi körülnézett. Az intézet neve másképp szerepelt a falon. Nem kvantumkutató központ volt, hanem anyagmodellezési laboratórium.
Kivette a telefonját.
A készülék feloldotta magát az arcára, bár a menü és az ikonok megváltoztak. Megnyitotta az üzeneteket. A lánya neve nem szerepelt közöttük.
Beírta a keresőbe.
Semmi.
Megpróbálta a teljes nevét, aztán az egyetemet és a születési dátumot. Nem talált fényképet, iskolai eredményt, közösségi oldalt, egyetlen nyomot sem arról, hogy valaha létezett.
A felesége nevét már remegő kézzel írta be.
Az asszony élt. Egy másik városban dolgozott, más férfi nevét viselte, és két gyermek állt mellette egy családi fényképen. A lányuk nem volt köztük.
A programozó némán ült az idegen asztalnál. A nő az ajtóból figyelte, de nem mert közelebb jönni.
A férfi ekkor értette meg az eseményláncot.
A vízháborúk soha nem törtek ki. A felesége családjának nem kellett elhagynia déli otthonát, ezért az asszony nem került abba a városba, ahol évekkel később találkoztak. A hadi fejlesztések sem gyorsították fel a kvantumkutatást. A gépet, amellyel kijavította a hibát, ebben a világban nem építették meg.
A telefont még mindig a kezében szorongatta. A régi üzenetek eltűntek, de a saját emlékezetében hallotta a lánya hangját.
Ne maradj bent egész éjjel, apa.
Becsukta a szemét, mert attól félt, már nem tudná pontosan felidézni az arcát.
A zsebében valami megmozdult.
Egy vékony, fekete lapot talált benne, alig nagyobbat a körménél. A régi gép egyik vezérlőeleme lehetett, amely a védett állapot részeként vele együtt került át az új valóságba.
A felületén egyetlen sor világított.
A korrekció sikeres.
Alatta kis késéssel megjelent egy másik mondat.
Fel nem oldott ellentmondások száma: 1.
A programozó sokáig nézte.
Nem merte végiggondolni, mit jelent…