Díszlet

Írta: Bartha Katalin

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 270

---

---

Díszlet

Üresen kongó időburokban 
áll a nap, rezzenetlen.
Pattanásig feszült
szolgasor rongyain,
dobbanó „Hiszekegy...”,
ám kezekben a görcs is 
csak megszokás,
taposva reményt,
hitet, bizalmat.

Míg odafent, veszett 
barom-had toboroz 
utcakőre tapadó 
ezernyi másodvéleményt;
okozatot az okhoz. 
Végemberek köré szűkült, 
kifordult világ ez.
Kilóg belőle lábam, karom…
Lám, hatalmas vagyok! –

s nincs aki feloldoz.