Az én szeretőm
Írta: Toldi Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 332
Az én szeretőm
A szemközti háztetőn csókolóztak. Láttam, a nyitott ablakon keresztül. Tudtam mindig, hogy a galambok turbékolnak. Csőrükkel kapaszkodnak egymásba, megfigyeltem már gyermekkoromban. Vajon mit érezhetnek? Irigy vagyok. Tegnap vettem egy dinnyét. Elvittem az asszonynak, akinek kiégett az autója. Autója nincs, de szeretője van. Irigy vagyok arra is. Ma nincs az a nagy hőség, jobban tudok gondolkozni.
Pontosan tudom, hogy ilyenkor egy rock and rollra van szükségem. Az erő lábaimba száll, dobogom a taktust, kivisz a hév a nyitott ablakon, meglesem még egyszer a csókolózó galambpárt. Majd lejtek néhány tánclépést a kávészínű szőnyegen, tényleg, még nem is ittam kávét, beindult a nap reggele. Szeretlek rock, te dögös dög, benned nem csalódtam sosem.
Kadisa nagyon csinos. Meglátszik, hogy nem európai. Tegnap tanulmányoztam Kenyát. Szörnyűnek tűnik, lehet, hogy tényleg nem lehet ott élni. Mégis van valami sejtelmes, titokzatos varázsa. Fekete tűz, fekete pernye, csak az érti, akit oda teremtettek. Kadisa, az életed most ehhez képest álom. Mégis magányos vagy, az is maradsz örökre. Kitépted magad földedből, elvágtad gyökereidet. Álmodban anyád látod, vele beszélgetsz. Hallottam, van barátod. Az ő szerelme Jézus, soha nem lesz a tied. Jobbat ajánlok neked. A tieid zenéjét hallgasd, abban ver a te szíved.
Hendrix? King? Parker? Mindegy. Hallgatom. Ugyan nem értem a szavakat, de érzek mindent. A whisky kezemben. A test meztelen. Érzem, ahogy a blues érzékien végigsimogat, majd a vállamra borul, a fájdalom nyakamba csordul. Hogy férhet el ennyi sűrű sötét benned? Lelkem hangtalanul sír veled. A gitár fülembe hasít, végigszalad a test kifeszített húrjain. Lustán pöfög a dob, a billentyű kiigazítja lepedőm, a fúvós pedig a mennybe készül vinni. Legalább is elindít. Az öröm szépséges fájdalmát csak a blues képes nekem megadni. Ezért sosem fogunk elválni. Te vagy a legigazabb szerető, kísérj el odaátra is.
Kadisával együtt ebédeltünk.
Délután harmonikaszó lopakodott az álmos csendbe. Széles karimájú kalap hívott a bokor mögül, ellenállni nem lehet. Ló nyerít, hátán nyereg. Szikla, keskeny szurdok előttem. Én fürödtem a hőség verítékében, poros föld, zörgő kaktusz voltak társaim. Országok zenéje, country szólt, kellemes, lágy zene repített. Valahol pisztoly dörrent. Szorosan kapaszkodtam lovam sörényébe, ideje volna a magányos fa alatt megpihennem. Megnéztem egy westernfilmet. Szerettem volna megszelídíteni azt a macsó, szikrázó tekintetű farmert. Sötétben villanó nézése azt üzente, még nem táncol velem. Még nem. Még nincs itt az ideje. Addig a zsongó vágy borzongat szüntelen.
Az arany könnyűfém. Ám nekem mindig a súlyosabb nehézfém kell, ilyen a természetem. Éhes, csont sovány gyermekek és férfiak bányásznak ásványokra Afrikában, a gyerek fején nincs sisak. A vér forr, láva készül kitörni a szívekben. Itt buzog az erő, csattan a bőrön a korbács, öl a drog. Heavy metal a neve. Hevesen szeretkezik, vadul eldob, majd felemel. Ha megérint, élek. Ő a zaklatott szerelem. Pofoz, megtapos és üvölt velem, mégis vágyom ütésére.
Csendesedek. Még mindig hiányzik valami. A nap nem múlhat még el, hisz nem hallottam a rozsdás hangút. A veszett kutyát. Merthogy napra csak a veszett kutya meg az angol megy. Elég, ha behunyom szemem, végigfut előttem az erotikus női sztriptíz, finom harisnya lebben. Kilenc és fél. Sosem elég. Őt tisztelem, csodálom, ő az elérhetetlen szerelem. A levegőgitáros, kinek sejtjében él a zene. Örökké kellett volna élnie.
És utolsóként megérint a zenébe költöző poéta, az egyetlen Cohen. Énekbeszéde páfránnyal legyez, egyszerre hűsít és hevít, igen, lebegek. Mindig így szeretnék maradni. Az idő most állhatna meg. Álomba csukom szemem, ellazul éjjeli testem.
Kadisa, hát éltél te már ilyet? Láthatod. A fekete zene gyökér, minden más virága, gyümölcse.
Reggel az ágyban a csókolózó, fekete galambpárt keresem. Nincsenek. Elmentek. Már nem vagyok irigy senkire. A szomszédban összevesztek, kiabálás hallik, a padlás ég. Jól vagyok.
Kinek van ennyi szeretője? Mint nekem?