Az aranyszög nyomában
Írta: Pődör György
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 78
AZ ARANYSZÖG NYOMÁBAN
Beszélgetés Dr. Főzy István paleontológussal
Főzi István jellegzetes mosolyával
Szakemberek és laikusok közt is nagyon népszerű Dr. Főzy István őslénykutató, geológus, paleontológus, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának egykori vezető kurátora, az MTA Paleontológiai Tudományos Bizottság tagja, az MTA doktora. Szakterülete az őslénytan, és kutatási témája a jura- és krétakori ammoniteszek biosztratigráfiája. Büszke vagyok arra, hogy meginvitálhattam múzeumomba, s egyfajta gyűjtőbarátság is kialakult köztünk. Tudom, mindenkivel közvetlen, mert nagysikerű ismeretterjesztő előadásaival Vasszécsenybe is eljutott. Az akkori beszélgetésünk során letegeződtünk, s azóta minden telefonbeszélgetés és levélváltás hangneme is ezt erősítette meg. Az A Hetedik olvasói kevésbé járatosak földtani, őslénytani kérdésekben, ezért elsőként ilyen témában faggatom.
Teljes menetfelszerelésben. Irány a Júra kor
1. Mit takar tulajdonképpen a bioszféra fogalom, és milyen élőlények voltak az ammoniteszek? Kaphatnánk ezekre a szavakra magyarázatot?
Földünk egy a forgástengelye mentén kicsit belapított égitest, de nem tévedünk nagyot, ha egyszerűen gömbölyűnek nevezzük. A Földön kívül és belül koncentrikus öveket – ha úgy tetszik, gömbhéjakat, szférákat – különíthetünk el. Belül van a mag, felette a köpeny, legkívül a kéreg. A köpeny felső részét a földkéreggel együtt litoszférának nevezzük. A földkéreg érintkezik a vízburokkal, ez a hidroszféra, e felett van a légkör, az atmoszféra, amelyet a magasság szerint tovább is bonthatunk. De beszélünk talajról is, ez a pedoszféra. És most jön a bioszféra: ez a litoszférának, a hidroszférának és az atmoszférának azon része, amelyben élőlények vannak. Bolygónkat ez teszi igazán különlegessé: nem ismerünk még hozzá hasonlót, ahol lenne élet. Tágabb értelemben a bioszféra egy bonyolult ökológiai rendszer, amelynek tagjai egymással és környezetükkel állandó és dinamikus kapcsolatban vannak.
És ha már rákérdeztél az ammoniteszekre: ezek kihalt, tengeri, gerinctelen állatok, egykor élt lábasfejűek, a ma is élő Nautilusok, polipok, tintahalak és egyebek távoli rokonai. Egykor meghatározó szerepet játszottak a bioszférában. Ma már csak a maradványaikat ismerhetjük meg. Akkor pusztultak ki a világtengerekből, amikor a szárazföldekről eltűntek a dinoszauruszok.
2. Akik a témában olvasottabbak, nagyjából tudják, a Föld felszín alatti rétegei őslényeket rejtenek kövületek formájában, és a rétegek tagoltak. A rétegtan tagolási elveit és nevezéktanát nemzetközi szabályok írják elő, az egyes egységek határait – a folyamatosan zajló kutatásoknak megfelelően – időről időre módosítják. A jura és kréta kor mit is jelöl kis hazánkban? Hol van az „aranyszög”, megtalálta-e valaki ezt a réteghatárt idehaza?
Ez elég nehéz ügy. Az élővilág folyamatosan változik az evolúció törvényei szerint. Fajok, élőlény-csoportok jelennek meg, felvirágoznak, vagy csak éppen hogy, de léteznek. Aztán eltűnnek – kihalnak –, és újak jelennek meg. Ez a csere „folyamatos”, de időnként drámai, tömeges kihalási események is voltak, akkor egyszerre nagyon sokféle lény tűnt el. Mindebből látható, hogy minden kornak, időszaknak megvolt a maga jellegzetes élővilága. A jura időszakát a „jura élővilággal” jellemezhetjük, a krétát a „kréta élővilágával”. De hol a határ? A helyzet az, hogy a jura/kréta határon nem volt semmi drámai földtörténeti változás. Se nagy vulkanizmus, se meteorit becsapódás, se semmi. Így az élővilág változása is – többé-kevésbé – folyamatos volt. Egy folyamatos rétegsorban nehéz megmondani, hogy hol végződik az alul lévő jura, és hol kezdődik felette a kréta. Nincs világos határ, amit ki lehetne jelölni, ahová a határt jelző „aranyszöget” képletesen be lehetne verni. A jura/kréta határ az elmúlt 570 millió évnek az utolsó nagy időszakhatára, ahonnan hiányzik ez az ún. aranyszög. Persze azért – vagy inkább: épp ezért – kutatják ezt a határt a geológusok és a paleontológusok. Hazánkban is vannak ilyen rétegsorok – pl. a Bakonyban –, ahol lehet kutatni a jura/kréta határrétegeket, és ezeket valóban, mi is vizsgáltuk. Egyelőre nincs megállapodás a kutatók nemzetközi csapatán belül, hogy melyik a legjobb határszelvény, és mi alapján, hová „verjék be az aranyszöget”.
3. Hogyan lesz valaki geológus? Mely volt az a pillanat, amelyik eldöntötte benned ezt az elhatározást?
Geológus úgy lesz valaki, ha azt tanulja – hazánkban több helyen is van ilyen képzés, jómagam az ELTE-re jártam. Azt nem tudom pontosan megmondani, én mikor választottam ezt a pályát, de arra jól emlékszem, hogy az általános iskola alsó tagozata óta érdekelt a dolog. Annak idején eljártam Budapesten a TIT stúdió geológus szakkörébe. Úgy tudom, Juhász Árpád indította el ezt a foglalkozást, de amikor én gyerekként odajártam, már Balázs Endre olajgeológus vezette a szakkört. Nagy szeretettel tanítgatott bennünket. A szakkör tagjai főként idős emberek voltak, akik rajongtak az ásványokért. Egyedül voltam ott gyerek, és ez különleges pozíciót jelentett számomra. Jó érzéssel emlékszem vissza ezekre az időkre.
4. Ahhoz, hogy valaki komoly tudóssá váljon, ahhoz rengeteget kell tanulni, dolgozni. Kik voltak ebben a segítőid, s van-e szakmai példaképed? Azért is kérdezem, mert számtalan nagy név ismert, akiknek az ősállatok világa a szakterülete. Tudom, hatalmas ez az egykori „birodalom”, s a tudomány is néhol csak találgat.
Nem úgy gondolok magamra, mint „tudós”. De kiváló tanáraim, mondhatom mestereim, persze voltak. Az egyetemen a Földtani Tanszék és az Őslénytani Tanszék vezető professzorai Báldi Tamás és Géczy Barnabás különösen sokat jelentettek számomra. Az előadásaik és a velük való konzultáció lehetősége. Később az egyetemen Galácz András tanár úr és a múzeumban Vörös Attila – mindketten maguk is Géczy tanítványok –, voltak a segítségemre. De sokat tanultam a velem szinte egykorú, vagy akár a jóval fiatalabb kollégáktól is.
Valahol Argentínában. Egy kapitális Ammonites a lábnál
5. Tudom, sokfele jársz a világban és idehaza, feltársz, meghatározol és publikálsz. Könyveid olvasottak, tudományos cikkeid komolyak, és forgatják a szakemberek. Mesélj nekünk ezekről a munkákról!
Manapság a legtöbb geológus is főként azt csinálja, amit sok más ember: ül a számítógépe mellett, és azt nyomogatja. Ezzel együtt a terepmunka szerencsére elengedhetetlen, főként, ha valami újat is akar az ember látni. Én is mindig örültem, ha kijutottam a szabadba, minden lehetőséget megragadtam. Nagy kaland volt, hogy a szakmám révén eljutottam Dél-Amerikába: Mexikóba, Chilébe és Argentínába. Volt, hogy a kinti kollégákhoz csatlakozva ősmaradványokat gyűjtöttünk, és az eredményeket közösen publikáltuk. Persze nem minden út hozta meg a várt eredményeket – de még az ilyen esetek is sok tanulsággal szolgáltak. A legtöbbet persze idehaza voltam a terepen: a Bakonyba, a Gerecsébe és a Mecsekbe jártam sokat. Az élet úgy hozta, hogy mégsem lett belőlem igazi „terepi ember”, az időm legnagyobb részét a Természettudományi Múzeumban üldögélve töltöttem, és azokkal a nagy ősmaradvány-anyagokkal foglalkoztam, amelyeket a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai gyűjtöttek még az 1960-as években és később. Ez az anyag több tizezer(!) kövületet jelent, főként jura- és krétakori ammoniteszeket. Ezeket a maradványokat begyűjtötték, de mindeddig nem dolgozták fel. Ma már nem lenne kapacitás (pénz) ilyen nagy anyagok begyűjtésére, így a munkám egyfajta „leletmentés” is volt.
6. Hatalmas szakirodalma van az ammoniteszeknek idehaza és külföldön egyaránt. Sikerül-e felfedezni ismeretlen újakat? Főleg a jelzett rétegek között? A triász nem hívogatóbb?
Ilyen nagy anyagban mindig akad valami érdekes, valami új. Magam is leírtam néhány fajt – többnyire a velem együttműködő magyar vagy külföldi kutatókkal együtt. Az ilyesmi érdekes, de talán nem ez a legfontosabb az ember feladatai között. A triász is izgalmas téma lett volna, de a jura után a fiatalabb krétával foglalkoztam.
7. A földréteg alattunk mindenütt a letűnt korok „temetője”, de nem minden élőlényből lesz jól preparálható kövület. Hogy is van ez?
A már említett Géczy Barnabás professzor mondogatta: az ősmaradvánnyá váláshoz szerencse kell. Ez a szerencse az állat számára szerencsétlenséggel kezdődik, azzal, hogy az élőlény elpusztul. Utána azt jelenti a szerencse, hogy a maradványnak be kell temetődnie. És persze a maradványnak meg kell őrződnie a lassan kőzetté váló üledékben – akár év százmilliókon át –, és végül meg kell találnunk. Na, ahhoz is kell némi szerencse. A fentiekből is látszik, hogy a tengeri élőlényekből könnyebben lesz ősmaradvány, mint a szárazföldiekből, mert a tengerben – vagy általában a vizekben – könnyebben betemetődnek az elpusztult élőlények, mint a szárazföldön. Az is fontos, hogy az állatnak legyen szilárd váza (pl. héja vagy csontja), mert a szilárd váz nélküli élőlények csak kivételes esetekben fosszilizálódnak.
8. A kutató, főleg ha geológus, soha nem rakja félre a „kalapácsát”. Vigyázol rá, hordod magaddal a mai napig?
A kalapácsom a garázsban van, mindig kéznél. És igen, vigyázok rá, eleddig még nem veszítettem el. Ha csak tehetem, viszem magammal.
9. Mondtad telefonbeszélgetésünkben, hogy a közeljövőben útra kelsz. Egyszerű túra lesz vagy gyűjtőút is?
Egyik sem. A párommal vitorlázni megyünk az Andaman-tengerre, egy barátom hívott meg a hajóra. Életem nagy vágya teljesülhet, ha tényleg eljutok az Indiai-óceán peremére. És persze földtani és őslénytani szempontból is nagyon izgalmas a dolog, hiszen, ha minden jól megy, korallzátonyokat, mangrove mocsarakat, egzotikus élőlényeket és különleges karsztformákat fogunk látni. Ezek a trópusi dolgok egy geológus számára persze itthonról is ismerősek, hiszen például az eocén szén részben mangrove mocsarakban keletkezett, és a hazai ősmaradványok jelentős része is a trópusi, szubtrópusi égöv alatt élt állatok/növények maradványa. Az iharkúti toronykarszt is hasonlatos azokhoz a mészkőtornyokhoz, amiket reményeim szerint látunk majd Thaiföldön. De azért az úgynevezett „aktuál - geológia” mégiscsak izgalmas dolog.
10. Mi a véleményed a hazai kövületvadászokról és a tevékenység látványos üzletté válásáról? Igaz, ez világjelenség mára! Mit üzensz a „kis kutatóknak”? Mire is figyeljenek?
Szoktuk mondogatni: a kövületvadászat nemes passzió. Hozzáteszem: izgalmas is. Az ember kettétör egy követ, és ott van benne egy volt élőlény, amit még soha nem látott senki. De amikor azt látom, hogy nagy pénzekért adják-veszik a kövületeket, hogy az interneten grammra megadják a tömegét az ára mellett – mintha az releváns lenne –, akkor az elszomorít. És igen, tudom, hogy világjelenség, de mégis zavar. Sok más világjelenséggel együtt –gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Annak idején az ásványgyűjtők a TIT szakkörben legfeljebb a bányászoktól vásároltak pénzért – abban az időben még sok bánya működött Magyarországon. Egymással leginkább csak csereberéltek az emberek. Nekem az jobban tetszett. Jó lenne, ha a gyűjtők egymás segítségére lennének, és persze fontosnak tartom, hogy valamilyen módon együttműködjenek azzal a néhány kollégával, akik a kutatóhelyeken – egyetemeken, múzeumokban vagy más intézményekben – dolgoznak az őslénytan területén. A paleontológusok egyre kevesebben vannak, és nem lehetnek mindenhol jelen, ahol előkerül valami fontos lelet. A gyűjtők és a „hivatásos szakemberek” kölcsönösen segíthetik egymást. Szerencsére erre is látok egyre több példát. A Földtani Közlöny utolsó néhány évfolyamában például számos olyan cikk jelent meg, amelyet a gyűjtők – nem szeretném azt a szót használni, hogy amatőr gyűjtők, mert sokszor ugyanolyan komoly tudással rendelkeznek, mint a „hivatásosok” – és az intézményi háttérrel rendelkező szakemberek közösen publikáltak. Szóval ki kell menni a terepre, és nyitott szemmel kell járni! A paleontológiában járatlan emberek kíváncsiságának kielégítésére és munkásságom jobb megismerésének lehetőségére – kérted - adjam meg a fontosabb publikációimat!
KÖNYVEIM (a teljesség igénye nélkül):
FŐZY I. (2023): Bersek. Kőzetek és kövületek. Egy gerecsei hegy története. – GeoLitera, SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet, Szeged, 130 p., ISBN: 978-963-306-958-5
FŐZY, I. (2022): Ablak a múltra – Betekintés az őslénytanba. Akadémiai Kiadó, Online megjelenés éve: 2022, ISBN: 978 963 454 826 3, DOI: 10.1556/9789634548263 Sorozat: Betekintés,. ISSN: 2732-1231, https://mersz.hu/fozy-ablak-a-multra//
FŐZY, I. (Ed.) (2022): Fauna, biostratigraphy, facies and paleotectonic evolution of the Late Jurassic–Early Cretaceous formations in the Bakony Mountains (Transdanubian Range, Hungary). – Institute of Geosciences, University of Szeged, GeoLitera Publishing House, 475 p., ISBN: 978-963-306-851-9
FŐZY I. (2017): A Dunántúli-középhegység oxfordi-barremi (felső-jura-alsó-kréta) rétegsora: cephalopoda-fauna, biosztratigráfia, őskörnyezet és medencefejlődés. – GeoLitera, SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet, Szeged, 205 p., ISBN: 978-963-306-572-3
FŐZY, I. (Ed.) (2013): Late Jurassic – Early Cretaceous fauna, biostratigraphy, facies and deformation history of the carbonate formations in the Gerecse and Pilis Mountains (Transdanubian Range, Hungary). – Institute of Geosciences, University of Szeged, GeoLitera Publishing House, 422 p., ISBN 978-963-306-230-2
FŐZY, I. & SZENTE, I. (2013): Fossils of the Carpathian Region, – Indiana University Press, Bloomington, 508 p., ISBN 978-0-253-00982-1
FŐZY I., SZENTE I. (2012): Ősmaradványok. A Kárpát-Pannon térség kövületei – GeoLitera, SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Szeged, 584 p., ISBN szám: 978-963-306-147-3
FŐZY I. (Szerk.) (2012): Magyarország litosztratigráfia alapegységei. Jura – Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, 235, p. ISBN: 978-963-8221-47-6
FŐZY I., SZENTE I. (2007): A Kárpát-medence ősmaradványai – Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 456, ISBN: ISBN 978 963 9610 98 9
FŐZY I. (2004): A Kárpát-medence dinoszauruszai – Focus Kiadó, Budapest, pp. 176, ISBN: 9639468290
FŐZY I. (2000): Báró Nopcsa Ferenc és a Kárpát-medence dinoszauruszai – Alfadatpress, Tatabánya, 168 p., ISBN: 963 810324 8
Köszönöm a beszélgetést. „Vájt fülűként” is sokat tanultam, s bizonyára az olvasók is közelebb kerültek a geológiához, a paleontológiához és a Föld múltjának beszédes emlékeihez, másképp néznek a néha-néha lábuk elé bukkanó furcsa alakzatokra, őskori maradványokra. Főzy Istvánról tudni kell, hogy szerény, de nagy tudású, közismerten remek előadó. Szívesen vállal országjárást ismeretterjesztő előadásaival, ahol nem csak a terület ismerői, de laikusok is sokat tanulhatnak tőle. Igaz, manapság az Internet tele van izgalmas és látványos filmekkel, főleg a dinoszauruszok világából, de a személyes találkozás egy hiteles kutatóval, aki kis hazánk földjén keresi „korok aranyszögét”, mégis csak maradandóbb élmény lehet!