Ars longa, vita brevis...
Közzétéve: 1 hónapja
Szerző: Ur_ Attila
Versek
Első közlés
Ars longa, vita brevis...
Mikor megtanulunk ölni,
hiába itatjuk mosószerrel a gyermekeinket,
járunk el a templomokba,
és szúrjuk le a kóborkutyákat –
nincs az a szertartás, ami kiűzné
belőlünk a tudást.
A gyermekeink hőskölteményeket
zengenek rólunk,
és mi lessük a szomszéd
szemében a gyilkost.
Egy utcabeli kölyök békára lép.
Rácsodálkozunk, mennyire ősi
és egyszerű az egyetlen készség,
amit legmélyebb ösztöneink táplálnak,
amire mindig képesek leszünk.
A művészet örök, az élet rövid.