Írta: Haász Irén
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 596
Puskin: Csalogány és rózsa
Ködös, csendes kertben, tavaszi éjeken
rózsához bókoló csalogány énekel.
Ámde a rózsa ringva, gőgösen szunnyad el,
szerelmes himnuszokra nem érez, nem figyel.
Egy hűvös szépségnek te nem így epedezel?
Ó, költő, gondold át, mire is törekszel?
Költészetet nem érez, nem hallja meg szavad;
nézd – és ő kivirágzik; de hívd – s néma marad.
*
Александр Пушкин
СОЛОВЕЙ И РОЗА
B безмолвии садов, весной, во мгле ночей,
Поет над розою восточный соловей.
Но роза милая не чувствует, не внемлет,
И под влюбленный гимн колеблется и дремлет.
Не так ли ты поешь для хладной красоты?
Опомнись, о поэт, к чему стремишься ты?
Она не слушает, не чувствует поэта;
Глядишь, она цветет; взываешь - нет ответа