a pszichiátrián

a pszichiátrián

Akkor kezdtél jobban lenni,
amikor bevittem neked egy Arany János- kötetet.
Válogatott versei voltak benne,
nem az összes.
Most már egy hónapja megint ott vagy,
azaz nem is ott, egy másik intézményben,
Pesten, nem Budán.
De már nem tudok segíteni.
Te akartál válni, nézd, mi lett a vége!
Családunk nem csonka,
hanem szétrobbantott.
A gyerekek jól vannak,
de rengeteg melóm van bennük.
Már egy éve nem láttad őket,
jó lett volna pedig…...
Elszakította a gyámügy
minden reményed foszlányait.
Látogatást és kólát meg cigit kértél.
Meg szúrós vizet,
azt mondtad, a csapból rossz
ízű meleg lötty folyik.
Oda lett a lakásunk, az autónk.
Oda lett a kispolgári életünk.
Nem fizetem már a magánnyugdíjat se,
nem készülök az öregkorra.
De remélem, hogy látom még a naplementét
egy balkonról tavasszal.

Este szorosan mellém fekszik fiunk,
és mesélek neki.
Ezek az esték a tetőpontjai a napoknak.
A női energiát nem tudom pótolni,
csak a kiürült gint a palackban.
Veled minden nő elment,
lassan két éve már…...
Nem becéz már senki sem,
csak a magamutogató magány.
És te még mindig ott vagy,
rácsok közt értetlenül.
Hat éven át eljátszottam,
hogy minden rendben volt legbelül.
De nem volt.