26. Henry magasról tesz rá
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 161
26. Henry magasról tesz rá
Henry a hegyre menne reggel.
Csupa verőfény az idő,
szépség támadja nagy sereggel,
és kristálytiszta a levegő.
Távol tőle a város szennye.
A hegylábnál hullámzik alant.
Nem kérdés, kirándulni menj-e.
Fejében hallgat most a lant.
Miazmát gőzöl, páráll a város,
a szőke víz megint vérszínű,
de erre már gondolni is káros.
Henry tudja. Nem féleszű.
Színt váltott mára már az ország.
Aki lakja, csupa kaméleon.
Vörös volt, barna szabja meg sorsát.
Henry töpreng: van más bajom!
Miért törődjek a mocsokkal,
szennyel lent, a lábam alatt?
Ok nélkül van-e, vagy jó okkal,
de a világ semmit nem haladt.
Aki felül van, kapzsi és tapos,
aki meg alul, mind nagyon hülye.
Tudom, e gondolat egy kissé lapos.
Szarok rá! Ez mások ügye.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés