Frank O'Hara: A hölgy halála
Írta: Fábián József
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 667
Frank O’Hara: A hölgy halála
műfordítás
12:20 van New Yorkban, péntek
három nappal a Bastille nap után, igen
1959 van, cipőboxot megyek venni
mert leszállok majd a 4:19-esről Easthamptonban
7:15-kor, és egyenesen vacsorázni megyek
és nem ismerem azokat, akik a vacsorát adják
A fülledt utcán sétálok, most kezd napsütésessé válni
egy hamburgert eszem és egy malátást és vettem egy
ronda NEW YORK WRITING-et, hogy lássam,
mit csinálnak mostanság Ghanaban a költők
A bankba megyek
és Miss Stillwagon (amint egyszer hallottam, keresztneve Linda)
most egyszer életében még rá sem pillant egyenlegemre
és a GOLDEN GRIFFINben veszek egy Verlainet
Patsynek Bonnard rajzaival benne, habár
Hesiodusra gondoltam, ford.-ban. Richmond Lattimore vagy
Brendan Behan új darabjára vagy a Le Balconra vagy a Les Négresre
Genettől, de nem tudom, inkább Verlainme-nél kötök ki
miután gyakorlatilag elalszom a szűkszavúságtól
és Mike-nek csak besétálok a PARK LINE
italboltba és egy palack Stregát kérek és
aztán visszamegyek oda,
ahonnan jöttem, a Park Avenue 6-ba
és a trafikostól a Ziegfield Színházban
csak úgy kérek egy karton Gauloisest, meg egy karton
Picayunest, meg egy NEW YORK POST-ot, amelyen az arcképe van
és mostanra már nagyon izzadok, és arra gondolok
hogy nekidőlök az john doornak az 5 SPOT-ban
amíg az énekesnő végigsuttogja a dalát, a zongorával
Mal Waldonnak, és mindenkinek, és abbahagyom a lélegzést
2023. szeptember 18.
"The Day Lady Died"
by Frank O'Hara
It is 12:20 in New York a Friday
three days after Bastille day, yes
it is 1959 and I go get a shoeshine
because I will get off the 4:19 in Easthampton
at 7:15 and then go straight to dinner
and I don’t know the people who will feed me
I walk up the muggy street beginning to sun
and have a hamburger and a malted and buy
an ugly NEW WORLD WRITING to see what the poets
in Ghana are doing these days
I go on to the bank
and Miss Stillwagon (first name Linda I once heard)
doesn’t even look up my balance for once in her life
and in the GOLDEN GRIFFIN I get a little Verlaine
for Patsy with drawings by Bonnard although I do
think of Hesiod, trans. Richmond Lattimore or
Brendan Behan’s new play or Le Balcon or Les Nègres
of Genet, but I don’t, I stick with Verlaine
after practically going to sleep with quandariness
and for Mike I just stroll into the PARK LANE
Liquor Store and ask for a bottle of Strega and
then I go back where I came from to 6th Avenue
and the tobacconist in the Ziegfeld Theatre and
casually ask for a carton of Gauloises and a carton
of Picayunes, and a NEW YORK POST with her face on it
and I am sweating a lot by now and thinking of
leaning on the john door in the 5 SPOT
while she whispered a song along the keyboard
to Mal Waldron and everyone and I stopped breathing
a fordítás első közlés