Emléked
Írta: Bodor Rajmund
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 368
Emléked
Szürke szellemek az alkonyi tájban
- fák sírnak és halkan megrepednek -,
ezelőtt is mindig nagyon fáztam,
és ez után is csontomban didergek.
Kitekintvén a párás ablakon
két világ néz egymásra félve.
Az emlékeimből talán még összerakhatom,
milyen volt őt megcsókolni végre.
Dirib-darab, apró moccanások,
édes szagok, meg felvillanó fények
mind nyomasztanak,
már sohasem alhatok.
Csak sírok és sírok a bús,
hideg szélbe.