Magyar szívvel szlovák földön csallóközi vagyok
Írta: Pődör György
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 291
„Magyar szívvel szlovák földön csallóközi vagyok”
Interjú Farkas Gábor felvidéki magyar költővel
Farkas Gábor (aFarkas) felvidéki magyar költővel szó szerint a HÍD kötött össze, ahogy sok más magyar nyelvű alkotóval. A történet 2021-ben kezdődött, amikor a szlovák belügyminisztérium jóváhagyta a FAE - Felvidéki Alkotók Egyesülete alapító okiratát. Kilenc hónap után már közel hétszáz tagja lett, s ez azóta is bővül. Kihasználva a népszerűséget, HÍD címmel alkotói pályázatot hirdettek, s antológiában meg is jelentették a legjobb irodalmi, képzőművészeti alkotásokat. Nos! Ez a HÍD lett kapocs köztem és Farkas Gábor, a FAE elnöke közt,s a barátságunk azóta is tart. Így válik valóra Paulo Coelho brazil iró (aki egyébként az ENSZ béke nagykövete is gondolata: az alkotó „munka egyszer csak átalakul:híd lesz belőle, csónak, melynek segítségével a lelkek közlekednek és kapcsolatba kerülnek egymással”
1.Első kérdésem mindjárt a bevezető gondolatokhoz kapcsolódik. Nem volt könnyű az Egyesület megalapítása. Olvastam, hogy sok nehézségek leküzdése árán sikerült. Avasd be a Szemléző olvasóit a FAE kulisszatitkaiba!. Milyen célok vezérelték az alapítókat, hogyan működik az Egyesület, s milyen eredményeket mutathattok fel négy év elteltével?
A FAE – Felvidéki Alkotók Egyesületének megalapítása valóban nem volt könnyű folyamat, hiszen az adminisztratív akadályok mellett, a művészeti élet szervezése is komoly kihívást jelentett. Megalapításánál az a cél vezérelt, hogy egy olyan közösséget hozzunk létre, amely egyesíti a felvidéki magyar alkotókat – legyen szó irodalomról, képzőművészetről, zenéről vagy más művészeti ágról. A négy év alatt számos eredményt tudunk felmutatni. Jelenleg 55 tagunk van, internetes munkacsoportunkhoz (FIMCS – Felvidéki Irodalmi és Művészeti Csoport) több mint 1 000 tag csatlakozott, és folyamatosan szervezünk kiállításokat, irodalmi esteket, valamint lehetőséget biztosítunk a tagok számára a bemutatkozásra. Minden évben könyvben örökítjük meg alkotásaikat, ezzel is segítve a felvidéki magyar művészek megismertetését. Fontos célunk a hagyományok ápolása és a közösségi szellem erősítése. Nemcsak a profi művészekre, hanem az amatőr alkotókra is figyelmet fordítunk, hiszen mindenkiben ott rejlik a tehetség és az alkotás öröme. A jövőben további nemzetközi kapcsolatokat szeretnénk kialakítani, és még szélesebb körben ismertté tenni a felvidéki magyar kultúrát.
Ahogyan az egyik idézetem is mondja: „Érzem, hogy van még esély. Esély változni, változtatni, embernek maradni...” Ez az esély a művészeten keresztül valósulhat meg.
2. A riport kapcsán sokan lesznek kíváncsiak az alkotó Farkas Gáborra. Hitvallásodban fura embernek tartod magad, olyan vagy -írod- mint egy költő, picit csendesebb. Munkáidban a CSEND és a MEGNYILATKOZÁS kézen fogva jár. Különös életutat jártál be, sokféle munkahellyel, beosztással. Végül a költészet világának ösvényeire tértél. Mutasd be életutadat, s költői céljaidat!
Életutam valóban sokszínű és fordulatokkal teli, amelynek minden állomása hozzájárult ahhoz, hogy végül a költészet világában találjam meg önmagamat. Pályám során számos munkahelyen és beosztásban dolgoztam, amelyek mind formálták világlátásomat és érzékenységemet. A különféle élethelyzetek, az emberekkel való találkozások, a küzdelmek és örömök mind-mind beépültek műveimbe. Költészetemben a csend és a megnyilatkozás harmóniában jár együtt – a hallgatásban rejlő mélység és a kimondott szavak ereje határozza meg alkotásaimat. Ahogyan hitvallásomban is írtam, „fura embernek” tartom magamat, egy kicsit csendesebbnek, de éppen ebben a csendben találom meg azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyeket versbe öntök.
Költői célom, hogy szavaimmal megérintsem az emberek szívét, gondolatokat ébresszek, és hozzájáruljak a felvidéki magyar kultúra megőrzéséhez és továbbadásához. Hiszek abban, hogy az irodalom nemcsak szórakoztat, hanem hidat is épít generációk és közösségek között, és a művészet révén képesek vagyunk változni, változtatni – és embernek maradni.
3. Iskoláid mennyire határozták meg életedet? Illésháza, Somorja,Bazin, Nyitra és Pozsony – eltérő iskolai szinte és oktatási irányok. Mi vezérelt a választásokban? Melyik volt a meghatározó életedre?
Az iskolai évek minden ember életében meghatározóak, és nincs ez másként esetemben sem. Az általam bejárt oktatási útvonal – Illésháza (Illésházy István Alapiskola), Somorja (Madách Imre Magyar Tannyelvű Gimnázium), Bazin (Rendészeti Szakközépiskola), Nyitra (Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Kara) és Pozsony (Rendőrakadémia) – nemcsak földrajzilag, hanem szellemi és kulturális értelemben is sokszínűségre utal. A választásokat sokszor az élethelyzetek, az érdeklődés és a lehetőségek alakították. Az eltérő oktatási intézmények mind más-más szemléletet és tapasztalatokat adtak hozzá személyiségemhez és világnézetemhez. A legmeghatározóbb talán azok az intézmények voltak, ahol az irodalom és a művészet iránti elköteleződésem még inkább elmélyült, és ahol megtapasztalhattam a gondolkodás szabadságát. A különböző tanulmányok hatása költészetemben is érzékelhető: a hagyomány és a modernitás ötvöződése, a társadalmi érzékenység, valamint a mély gondolatiság mind-mind annak a szellemi útnak az eredménye, amelyet bejártam.
4./ A munkahelyeid is hasonló cikk-cakkokat tükröznek. Mi volt a választások és váltások célja, oka?
A munkahelyek változatossága sokszor nem csupán tudatos döntés, hanem az élethelyzetek és a belső fejlődés természetes része is. A különböző területeken szerzett tapasztalatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ember világképe szélesedjen, új nézőpontokat ismerjen meg, és önmaga is formálódjon. A választások mögött gyakran állt az új kihívások keresése, a fejlődés iránti igény, vagy éppen az a vágy, hogy egy adott közegben más formában tudjam kamatoztatni tudásomat és kreativitásomat. A „művészi”, írói pálya pedig különösen megköveteli a sokoldalúságot és az élet különböző területein szerzett tapasztalatokat, hiszen ezekből táplálkoznak az alkotások is.
A váltások okai belső indíttatásból fakadó döntések voltak. 2012-ben elváltam és egyedül neveltem fel két kislányomat. Természetesen szüleim segítsége nélkül ez sokkal nehezebb lett volna. Talán ez az életesemény befolyásolta leginkább döntéseimet. Nálam a család, a szeretteim mindig az első helyen voltak, vannak és lesznek is.
Ami állandó maradt, az a folyamatos útkeresés és az a belső késztetés, hogy értéket teremtsek, akár egy munkahelyi közegben, akár az irodalom és művészet világában.
5. Számtalan irodalmi elismerést kaptál munkásságodért. Aranylant Díj,Aranypenna Díj, Kiemelt Nívódíj és sok más elismerés. Melyikre vagy a legbüszkébb és miért?
Minden elismerés egy-egy visszajelzés, hogy az ember jó úton jár. Az Aranylant Díj, az Aranypenna Díj és a Kiemelt Nívódíj mind fontos állomásai ennek az útnak, de ha választanom kellene, talán arra vagyok a legbüszkébb, amely a legközelebb áll a közösségemhez. Az a díj a legértékesebb, amelyet a saját közegemből, a felvidéki magyar olvasóktól és szakmai köröktől kaptam. Mert ez azt jelenti, hogy az itteni emberek magukénak érzik a szavaimat, hogy a verseim és írásaim nemcsak papíron léteznek, hanem élő valóságként visszhangoznak bennük. De végső soron a legnagyobb elismerés mégis az, amikor egy olvasó odalép hozzám egy rendezvényen, és azt mondja: „Ez a vers rólam szól.” Ennél nagyobb díj nincs.
6. Azt nyilatkoztad a Felvidék Ma című újságban, hogy érdemes a felvidéki magyarságról és a felvidéki magyaroknak írni, mert ezzel hozzájárulhatsz az itteni magyarság és a magyar nyelv megmaradásához. Szép gondolat, de mennyire jön át ez az olvasóidban?
Azt hiszem, ezt az olvasók tudják legjobban megválaszolni. De ha abból indulok ki, hogy az emberek visszajelzései, a beszélgetések és az elém kerülő sorok tanúsága szerint sokakban felcsendül valami ismerős dallam, akkor talán mégiscsak sikerül átadni valamit. A felvidéki magyarság nem pusztán egy földrajzi vagy történelmi tényező – ez egy érzés, egy közösségi élmény, amelynek minden apró mozzanata számít. Ha egy vers, egy sor vagy akár csak egy szó képes megmozdítani valamit az olvasóban, akkor már megérte.
Persze nem mindenki érzi magáénak ezt a küldetést, és nem is kell. De ha akad egy-két ember, aki egy írás után egy kicsit jobban érzi magát a saját bőrében, a saját nyelvében, akkor már van értelme folytatni.
7. A Magyarság-verseid különösen hatásosak, legalábbis szándékod szerint. Hogyan érzékelik ezt a felvidéki emberek, és mennyire ismertek idehaza és más magyarlakta területeken?
A hatás mindig szubjektív dolog. A Magyarság-verseimben igyekszem a felvidéki lélek rezdüléseit visszaadni – azt a kettősséget, amely egyszerre áldás és teher. Az itteni emberekben gyakran megcsendülnek ezek a sorok, mert saját sorsukra, múltjukra, vagy akár a mindennapi küzdelmeikre ismernek bennük.
Hogy mennyire ismertek idehaza és más magyarlakta területeken? Ez is változó. A határok sokszor nemcsak földrajziak, hanem kulturálisak is. De hiszem, hogy az őszinte szó utat talál. Néha egy-egy vers átlépi a Felvidék határát, és visszhangra talál Erdélyben, a Délvidéken vagy az anyaországban. Ez pedig azt jelenti, hogy a mi hangunk sem elszigetelt – van helyünk a közös magyar kultúrában.
8.Számos irodalmi siker és antológia után megjelent az első önálló köteted. A címe is kifejező: Magyar szívvel! Idehaza nem jelent(ene) annyit az embereknek, mert a „magyarkodás” itt kisajátított , de a Felvidéken sokat jelent az ott élő magyaroknak. Hogyan látod ezt a kérdést? Lágy szíves, mutasd be egyúttal a kötetet is!
A „Magyar szívvel” cím tudatos választás volt. Felvidéken a magyarságtudat nem pusztán egy politikai vagy kulturális kérdés – sokkal inkább egy mindennapi valóság, egy létezési forma. Itt a magyarság nem adott, hanem választás is: minden egyes szó, amit magyarul írunk és kimondunk, egy apró döntés az anyanyelvünk és az identitásunk mellett. A kötet maga egyfajta vallomás – versekben és prózai betétekben mesél a Felvidék múltjáról, jelenéről és az itt élő emberek mindennapi örömeiről, küzdelmeiről. Nem nosztalgikus panaszkodás, hanem hitvallás: hiszek abban, hogy a magyar nyelv és kultúra itt is élő, lélegző valóság.
Tudom, hogy a „magyarkodás” sokak számára negatív felhangot kapott az évek során, de én ezt másképp látom. Számomra a magyar szív nem harci jelkép, hanem egy belső erőforrás, amelyből meríteni lehet. A kötetben is ezt szerettem volna közvetíteni – azt az érzést, hogy bárhol is éljünk, magyar szívvel mindig hazatalálhatunk.
9.Beszélgessünk egy kicsit a családi háttérről .Hogyan fogadja a szűkebb családod irodalmi munkásságodat? Elfogadják? Támogatják?
A család mindig különleges szerepet játszik egy alkotó életében. Nálam sincs ez másképp. A szűkebb családom elfogadja és támogatja az irodalmi munkásságomat, még ha olykor talán nem is értenek meg mindent, amit papírra vetek. Van, aki büszke rám, van, aki csöndesen figyel, és persze akad olyan is, aki óvatosan megkérdezi: „Biztosan ezt akarod írni?” De végső soron a legnagyobb ajándék az, hogy tudják: az írás nem csupán hobbi vagy munka számomra, hanem egy belső késztetés, amely nélkül nem lennék teljes ember. A támogatás nem mindig hangos, néha csak egy csendes mosoly vagy egy átolvasott sor formájában érkezik – de ott van, és ez a legfontosabb.
10. Minden költőnek vannak távolabbi céljai és ars poetikája! Avasd be a Hetedik olvasóit ezekbe, légy szíves! Hogyan látod a felvidéki magyarság jövőképét az irodalom prizmáján keresztül?
A költészet számomra nem pusztán szavak egymás mellé rendezése, hanem hitvallás. Egy híd, amely múltat és jövőt köt össze, amely által a felvidéki magyarság önmagára ismerhet, és amely megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül. A távolabbi céljaim közt mindig ott szerepel, hogy a szavak erejével megőrizni, továbbadni, és ha kell, felrázni – mert a felvidéki magyarság helyzete nem statikus. Folyamatosan változik, alakul, küzd. Az irodalom prizmaként törheti meg ezt a valóságot, láthatóvá téve a legapróbb rezdüléseket is. A jövőkép? Egyszerre remény és felelősség. Ha nem beszélünk magunkról, más sem fog. Ha nem írunk a saját sorsunkról, akkor mások írják meg helyettünk. Az irodalom egyfajta örökségvédelem is – a megmaradás egyik formája.
Hiszem, hogy a felvidéki magyar irodalomnak nemcsak létjogosultsága van, hanem küldetése is. És amíg lesz, aki olvassa, és lesz, aki írja, addig nem lehet kérdés, hogy van-e jövője.
Köszönöm a beszélgetést, az őszinte gondolatokat. Nekem, nekünk egy kicsit ajándék is, mert átnyújt egy olyan érzést ad, olyan töltekezést, amit ilyen őszinte hangon még nem kaptam. Megerősíti bennem az ÖSSZETARTOZÁS érzését ebben szél szórta világban. A négy világtájba szakadt szirmok a nyelvünk szavaiból szőtt aranyfonállal összefoghatók, és gyönyörű rózsaként szívünk vázájában gondozhatók. Hitem szerint ez a legfontosabb feladata a magyar művészeknek, legyenek költők, írók, zenészek, képző- vagy szobrászművészek. A szellőrózsa (szélrózsa) sokféle szirmú, finom, mégis lenyűgöző virág, közös kertünk dísze:ilyenek vagyunk itt a Kárpát-medencében.
Változatos ízű tájszólással, de azonos érzésekkel fogalmazzuk meg létünk összetartozását. Remélem, a Hetedik olvasóit is megérintik ezek a gondolatok, versek és az érzés.
Pődör György
Magyar szívvel 1.
A Felvidéki Alkotók Egyesülete 2024.11.08-án "Magyar szívvel" című képzőművészeti kiállítást rendezett Gútán a városházán. Az ünnepélyes megnyitóra 17:00 órakor került sor a városháza aulájában. Kiállító képzőművészeink:
Bartalos Erzsébet, Bazsalovics Rudolf, Burík Ábrahám Zsuzsanna, Edmár Ottó, Elek Sándor, Kiripolszky Farkas Andrea, Kiripolszky Mihály, Hangácsi István, Mezei Éva, Mihalovics Zsuzsa, Reichel Mária, Rétei Poór József, Szabados Teodor, Szalay Zoltán, Szolgai Erika, Vanko Viktória.
A kiállítás kurátora a FAE-ART képzőművészeti csoport vezetője, Hangácsi István. A kiállítás fővédnökei: a Felvidéki Alkotók Egyesülete és Halász Béla - Gúta város polgármestere. A kiállítás gondolatát a magyar festészet napja (október 18-án Szent Lukács /a festők védőszentje/ névnapján ünnepeljük) ihlette. Ebből az alkalomból 2024.08.14-én egy verspályázat került kiírásra. A vers témájának Munkácsy Mihály: A konyhában, A bogrács vagy a Társalgás című képéhez kell kötődnie. A legjobb versek oklevéldíjazásban részesültek és fel voltak olvasva a kiállítás megnyitóján. Bíró Eszter és Emese gitárjátékkal és énekkel emelték a kiállítás megnyitójának hangulatát.
2025.03.25-én Siposkarcsán a Faluházban mutatta be Fát kérek című verseskötetével a költőt és költészetét párja, Gyurkovics Margit, a Felvidéki Alkotók Egyesülete alelnöke és az Irodalmi cirkáló ügyvezető igazgatója. A rendezvény fő szervezője Csémi Lajos, az Egyházkarcsai Nyugdíjas Szervezet elnöke volt.
Farkas Gábor dedikál Siposkarcsán.
Versek:
1.
Farkas Gábor: Boldognak lenni
Mikor veled vagyok mosolyog az élet,
szemedben a szemem, tó tükrében Hold,
reggel veled ébred, teljesebb szerelmem,
szívem érted dobog, legyőzi a kort.
Séta közben érzem lélegzik az erdő,
kezedben a kezem, madárcsicsergés,
rózsaszín felhők közt tavaszi szél táncol,
minden perc varázslat, hangos dobpergés.
Boldog létet élni áldás minden földön,
én úgy érzem lényem szárnyal, sasmadár,
csillagos égbolton üstökös az álmom,
jóban rosszban veled, nem volt s nincs határ!
Szentmihályfa, 2025.03.17.
2.
Farkas Gábor: Szerelmes tavaszváró
Szerelmes a lélek mely testemben tombol,
tavasz szelét várva arcom mosolyog,
szemeidbe nézve a világot látom,
nélküled a percek néma dallamok.
Szeretlek mindenem! - érzed, s én is érzem,
mi ketten e földön így egyek vagyunk,
átkarolva téged semmitől sem félek,
boldogságban élünk s élni akarunk!
Te is látod kedves nyílni a virágot?
-mama ablakánál hóvirág fakad,
közel már a tavasz, napsugara játszik,
elbújik felhőkben s új erőre kap.
Hűvösek az esték, csendben melengetlek,
fejed reám hajtod, még nem alszunk el,
beszélgetünk halkan, kuncogunk is sokat,
meglásd jő a tavasz, reggel átölel.
Dunaszerdahely, 2025.02.26.
3..
Farkas Gábor: Kikelet
Harapós fogai nőtek tél szelének,
zúgó morajlása fák közt sistereg,
csupasz ágak tánca integető álca,
messze még a tavasz! - hol vagy kikelet?
Mert mikor a jószág kimegy a mezőre,
nincs is annál szebb tán, felragyog a Nap,
földbe kapaszkodó fű közt nyíló virág
zümmögő méheknek pollenágyat ad.
Tavasznak illatát idézem magamban,
fantáziám szárnyal, messze, messze jár,
sebes folyók vizét hasogató sziklák,
hegyek, völgyek mögött díszes a határ,
Csallóköz szívében szenvedem a telet,
nincs hó, igaz hideg, szürke évszak ez,
kikelet jöjj, siess, szabadítsd fel lelkünk,
testünk veled éled, jöjj hát, ébredezz!
Szentmihályfa, 2025.02.09.
4.
Farkas Gábor: Eljött az a világ...
Vitriollal öntik le a szépet.
A becsület átok, suttogóvá tett.
Szenved aki látja, arcát nem takarja,
aki vakot játszik árulóvá lett...
Halál vár a szépre.
Erőszak a jóra.
A jellem szelleme végleg csűrbe ment...
Most ők itt az urak.
A pénz.
Az irigység.
És a gyűlölet.
Olyan világ jött el,
hol a tehetségtelen,
a rút és a jellemtelen
királlyá lett.
Meghalt a kor, melyben az igazak éltek...
Illésháza, 2021.03.22.
5.
Farkas Gábor: Huszonegy gramm lélek
Felemel a földről, távolodom lassan,
fűszálak hajlongnak‘, rám kacsint a Hold,
felfele haladva törpülnek a házak,
befogad az éjjel, csillagos égbolt.
Huszonegy gramm lélek száll fel a magasba,
előtte végtelen, tátongó az űr,
volt emberi kapcsok szűnnek meg a térben,
ez időtlen világ, fényben jókat tűr.
Nem lassít a vihar, sem a nyári szellő,
utam végleg adott, nincs már több kérdés,
csak válaszok vannak, egyszerűek, némák,
mint egy békés folyó, nyugtató érzés.
Huszonegy gramm lélek, csillagpor az égen,
üstökösként szárnyal, terhet nem cipel,
maga lett a béke, minden tudás háza,
megvilágosodás, testként fényt visel.
Illésháza, 2022.08.27.
7.
Farkas Gábor: Moralitás
A moralitás a cselekvés
tisztán lelkiismereti jellegét
tartalmazó képlete,
mely az igaz embernek
szívébe idővel
beágyazódott végzete,
tartalomtól független,
cselekvést
motiváló erő,
mely az ember lelkéből
tüzelő vulkán robbanásaként
magmaként tör elő,
igazat hoz, lát, ad,
juttat,
s e konok világban
üstökös csóvájaként
mutat utat,
s elszáll a feledésbe,
a semmibe,
hol jelenünk gyertyaláng
illanó füstje,
jelentésének ereje
tékozolt patakként
folyik lám szerteszét!
***
Illésháza, 2022.02.03.