Együttható
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 30
Együttható
Kael futott amennyire bírt, de végül a város határában körbevették őt fajtársai. Ketten közülük két oldalról kapták el. Pórbált szabadulni, de nem engedték.
- Kael, hagyd abba az értelmetlen ellenállást! – mondta az egyikük.
- Ennek meg kell történnie! – mondta a másik.
- De ő a testvérünk. A fajtársunk!
- Aki fellázadt az uraink ellen, és veszélybe sodorba az egész fajunkat. Ennek meg kell történnie! Már csak te vagy az egyetlen, aki nem utasította el őt uraink dicső szemei előtt! – Kaelt két fajtársa visszavonszolta a településre, meg sem álltak a helytartó palotájáig. Nyílt a kapu, és két páncélos óriás lépett ki rajta.
- Elhoztátok őt? – kérdezte az egyikük hatalmas bottal a kezében. – A két alattvaló elővette a legbambább vigyorát és odalökték neki Kaelt.
- Igen! Készen áll, hogy eleget tegyen a kötelességének! – válaszolták egyszerre egyforma hangon. A két őr röhögve fordított nekik hátat és vonszolta el Kaelt a palotába.
Az alattvalók pedig ott maradtak az ajtó előtt. Szavak nélkül társalogtak egymással.
- Ez majdnem rossz véget ért.
- Igazad van! Ha sikerült volna elmenekülnie, megakasztotta volna a folyamatot! Az ébredése szükséges a közösség szempontjából.
Kael egyedül állt a kormányzóval szemben, aki most is talpig páncélban volt, sisakja azonban az asztalon hevert, így láthatóvá vált félelmetes arca. A kormányzó fölébe magasodott.
- Láthatólag jó egészségben vagy. Van hol laknod, van mit enned és innod! Cserében nem kérünk mást tőled, minthogy elvégezz számunkra némi munkát, és hogy adót fizess! Ez igaz a népedre is! Akkor te miért vagy engedetlen? Miért nem akarod bizonyítani a hűséget irántunk? – Hangja rideg és számonkérő volt. Kael felnézett a kormányzóra, majd gyorsan el is fordított a fejét.
- Nem vagyok képes ártani egy testvéremnek! Még akkor sem, ha rosszat tett…
- Ő nem csak egyszerűen rosszat tett, hanem fellázadt ellenünk! Betört a palotába, és a helytartó életére tört. Szerencsére még időben elkaptuk, mielőtt még nagyobb kárt okozhatott volna! A faluban minden testvéredet kihallgattuk, és lehetőséget adtunk a számukra, hogy bizonyíthassák irántunk a hűségüket. – A kormányzó az asztalról egy korbácsot vett fel, és Kael kezébe nyomta. Most te jössz! – A kormányzó csettintett egyet, mire a két őr kinyitotta a tanácsterem ajtaját. A lázadó ott állt a közepén egy állványhoz kötözve, véresen, összeverten. Épp csak pislákolt benne az élet.
- Tedd meg! Tedd meg, vagy a néped is szenvedni fog! – Kael kezébe fogta a korbácsot és átvánszorgott a tanácsterembe. Felnézett fajtársára, majd vissza a kormányzóra. Meglendítette a korbácsot, és ütött, és ütött. Csapásai nyomán új sebek nyíltak. Hirtelen minden elcsöndesedett. Kívülről látta magát. Egyszerre érzett hideg nyugalmat és enyhe döbbenetet , ahogy állatias önmagát figyelte
a semmiből az a két fajtársa bukkant fel, akik elkapták őt a falu határában.
- Végre, megtörtént! Most már tényleg velünk vagy! – mondták egyszerre. Kael végignézett a másik énjén, aki még mindig ütötte a bűnöst. Semmit nem értett. Kérdően nézett két társára, akik rámutattak a lázadóra. Kael odanézett, és ekkor jött rá, hogy mennyire hasonlítanak egymásra.
- Az uraink valóban erősek és hatalmasok, de az önteltségük elvakítja őket. Nem tudják, hogy ugyan mindannyian ikrekként jövünk a világra, de valójában ugyanaz az egy személy vagyunk. Az egyik a cselekvő, a másik a befogadó én. Annak idején mindegyikünk keresztül ment ezen a megpróbáltatáson – folytatták egyforma hangon. – Mikor a cselekvő én meghal, a befogadó megörököli minden tapasztalatát, és csatlakozik a közösséghez. – Valóban, a másik én ebben a pillanatban halt meg. Kaelt elárasztották az érzései. Okkal tört be a palotába.
- Minden láttál ugye?
- Mindent. Az óriások furcsa gépeit is, amivel fölénk kerekednek!
- Erre volt szükségünk! Hamarosan elég adattal fogunk rendelkezni a lázadáshoz. Most térj vissza.
Kael abbahagyta a verést és bambán vigyorogva nézett fel a kormányzóra, aki már ott állt a háta mögött. Az hidegen elmosolyodott
- Látod nem is volt, olyan nehéz