Negatív
Írta: Kiss Zsuzsanna
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 146
Negatív
Mindig mondogatod nekem, hogy ne legyek már ennyire negatív. Az orrom alá dugod a motivációs könyveidet, mutogatsz videókat, hívsz ilyen meg olyan előadásokra, hogy menjek el veled, hát nem! Attól, hogy egy szerencsétlen idiótát bámulok, aki vigyorogva ugrál a színpadon, én egy cseppet sem leszek pozitívabb.
A rosseb, már megint piros a lámpa. Nem igaz, hogy mindig kifogjuk a pirosat ezen az átokverte körúton.
Különben meg azóta vagy te is ilyen, amióta a barátnőd, a Tulipán vagy hogy hívják, na jó, Ibolya, telerakta a fejed ezzel a hülyeséggel. Tudtam én, hogy nem lesz ennek jó vége. Már azóta normálisan beszélni se lehet veled, amióta elkezdtetek ti ketten jógára járni. Ne mondjad már a marhaságot, hát hogy vezessek, ha itt kárálsz, mint egy tyúkanyó? Ezek a biciklisek meg nem tudnak közlekedni, hát nézd már! Aztán meg én leszek a felelős, ha elütöm az idiótát.
Na, figyelj, nem úgy értettem. Látod, most is elviszlek arra az előadásra, amit az az ugribugri ürge fog tartani. Sőt, még meg is nézem veled. Mert ezt kérted a születésnapodra. Látod, minden kívánságodat teljesítem, azt’ mégse vagyok jó neked, mert nem vagyok elég pozitív. Na és te mit nyertél vele, amióta pozitívan gondolkozol? Van már egymilliód? Na ugye! Mondom én, hogy nem ér ez semmit.
Úgy-úgy, szaladjatok csak ki elém az úttestre, büdös kölykök, még szerencse, hogy öreg létemre ilyen jók a reflexeim. Ha bele nem lépek a fékbe úgy istenesen, már felkenődtetek volna a szélvédőre. Ugyan már, miért legyek kedves, úgyse hallják, amit mondok! Hadd szidjam őket, ha jólesik.
Na mindjárt megérkezünk, csak éljük túl ezt az utat, ha lehet, anélkül, hogy megbüntetnének, vagy összetörne a kocsi. Ó, mire vállalkoztam! Másfél órán keresztül hallgathatom a tömény sületlenséget. De hát te ezt akartad. Persze, nem volt kötelező elhoznom téged, de akkor meg utána hetekig hallgathatom tőled, hogy még erre se voltam képes. Dede, ismerlek! Hát akkor már inkább elhoztalak. Majd csak kibírom valahogy. Nem, nem fogok jól szórakozni, hiába is mondod. És nem fogja megváltoztatni az életemet. Talán ha meghallgatom az ürgét, akkor nem kell már fizetni a kocsi törlesztőjét? Vagy a Matyi ettől meglátogat minket? Ugyan már!
Tessék, még ezt is rám fogod. Hogy a fiunk azért nem nyitja ránk az ajtót, mert én elüldözöm a negatitásommal. Nega-ti-vi-tás, hát ki se lehet mondani ezt a hülye szót! Na, nem mondok semmit, mert csak megsértődsz megint. Mit csodálkozol rajta, hogy negatív vagyok, ha egyszer ilyeneket vágsz a fejemhez?
Persze, nem úgy gondoltad. Tudnám csak, mit hogyan gondolsz, olyan rébuszokban beszélsz, hogy az Isten se érti. Vigyázok! Nyugalom, nem mentem neki. Ő volt a hülye, mert kijött elém. Ezek a motorosok mindig rám hozzák a szívbajt.
Itt is volnánk, csak találjunk helyet a kocsinak. Persze, hogy csak a parkoló túlsó végében van, nem is számítottam másra. Jó is lesz olyan messziről sétálni a fájós térdemmel. Örüljek, hogy egyáltalán van hely, mi? De, mondom, mert ez az igazság. Nem, nem fogom fel pozitívan. Már mondod, pedig még el se kezdődött a műsor a vigyorgós ürgével. Nem vonzom be a rosszat, a rossz vonz be engem. Na menjünk be, találjunk valami jó helyet. Aztán ha ettől megváltozik az életem, akkor itt és most, előtted, megeszem a kalapom! Igen, ezt a szürkét, amit tőled kaptam. Igen, viccelek, néha olyat is tudok ám. Már kacagsz, vénasszony. Most meg megsértődsz a vénasszonyra. Jól van, jól van, menjünk, nézzük meg azt a pozitív fickót. Legalább utána meghívhatlak majd egy Sacher tortára a büfében. Tudom, hogy a mindened a Sacher torta. Hűha, erre nem is számítottál! Még mindig meg tudlak lepni, látod-e? Na, irány a terem, üljünk be, aztán majd jöhet a torta is. Csak nehogy túl édesre csinálják!