Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 117
Háborús
Eső mossa vérfoltos ingem,
tarkómat puskacső böködi.
Sem erdő, sem csalit
nem rejt el engem,
csak a szél citerál,
szaporán pengeti dalait.
Magam vagyok, pribékek között,
árnyékom egyre nő, óriás.
Mosolygok még egyszer
a gödör fölött,
aztán csak csattanás…