Ars Poetica
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 317
Ars Poetica
Elréved a tájban a messzeség
amint nagy fátylán igazít az ősz
ökörnyálat vonszol magán az ősz
míg közelebb törtet a messzeség
amint nagy fátylán igazít az ősz
ökörnyálat vonszol magán az ősz
míg közelebb törtet a messzeség
csillagoktól remeg az éjszaka
sárgás fényeit szétveti a hold,
mint a régvolt holtak fölött a hold
moccanatlan bámul az éjszaka
mint a régvolt holtak fölött a hold
moccanatlan bámul az éjszaka
egy kislány, egy ifjú nő, gyönyörű
buja vágyból megformált létezés
sugárzó szavakból új létezés
vénülő élet, mégis gyönyörű
buja vágyból megformált létezés
sugárzó szavakból új létezés
vénülő élet, mégis gyönyörű
kép a tükörben - talán én vagyok,
vagy ki tudja, kit hoz elém a múlt,
csöndes a jelen, de harsány a múlt,
a kép a tükörben nem én vagyok
vagy ki tudja, kit hoz elém a múlt,
csöndes a jelen, de harsány a múlt,
a kép a tükörben nem én vagyok