Raymond Queneau

Raymond Queneau (Le Havre, 1903. február 21. – Párizs, 1976. október 25.) francia író, költő, esszéista, matematikus. Az Oulipo egyik alapító tagja. Alapító tagja volt a ’Patafizikai Társaságnak is.

„Zazie egy álom (vagy egy lidércnyomás)”

„A regény szereplői valóságosak, ezért képzeletbeli személyekhez való hasonlóságuk csakis a véletlen műve lehet.”

Queneau a francia avantgárd alkotója volt. Írni 10 éves korában kezdett. 1920-1924-ig a Sorbonne-on tanult, ahol filozófiatörténeti diplomát szerzett. 1929-ben a szürrealisták csoportjához csatlakozott.

Első jelentős munkája a „A bökkenő” (1933) című regény volt.

Matematikai képzettsége és érdeklődése a számítástechnika felé jósló művek alkotására is késztette: az 1961-es Százezer milliárd költemény – Cent mille milliards de poémes – tíz szonett  sorainak kombinációi, elvileg az összes variációt tartalmazó nyelvi-matematikai játék – végtelen vers). A Zazie a metrón c. regénya a francia új hullám azonos című filmjének volt az ihletője, amelyet Louis Malle rendezett.

1933-ban jelent meg első regénye (Le Chiendent), amelyért megkapta az ekkor alapított Deux-Magots irodalmi díjat (Le prix des Deux Magots). Néhány évig újságíróként is dolgozott, majd 1938-tól a Gallimard kiadó lektora, fordítója, később a lektori bizottság tagja lett. Első sikerét az 1942-ben megjelent Pierrot mon ami című műve hozza. 1947-ben jelent meg a Stílusgyakorlatok, melyhez az ötletet Johann Sebastian Bach A fúga művészete című nagyszabású variációs ciklusa adta: a mű egy rövid, egyszerű történet közel százféle stílusban elmesélve, amelynek később számos színházi feldolgozása készült.

Juliette Gréco népszerűvé tette a Si tu t’imagines c. dalát, Iris Murdoch pedig neki ajánlotta A háló alatt című regényét.

(A wikipédia nyomán)