Paal Brekke (17 September 1923 – 2 December 1993) norvég lírikus, regényíró, fordító (verseket fordított) és irodalmi kritikus volt. A megszállt Norvégiából 1940-ben, 17 évesen Svédországba menekült. 1942-ben jelentkezett első verseskötetével, az Av din jord er vi til (A te talajodből létezünk). Első regénye a På flukt (Futásban, 1946).
Brekkét a norvég modernizmus atyjának tekintik. A Norwegian Critics Prize for Literature díjjal 1972-ben tüntették ki a Aftenen er stille (Csendes este) című verseskötetéért. 1981-ben a Dobloug Díjat kapta meg.