Odisszeasz Elitisz

Odisszeasz Elitisz (1911-1996) Krétán született Odisszeasz Alepudelisz néven. Családja Athénban költözött, ott végezte a középiskolát. Az egyetemet nem fejezte be, a családi szappankészítő-vállalkozásban dolgozott. 1935-ben jelennek meg első versei egy modernista lapban. 1940-ben már az olasz betolakodók ellen harcol. 1946-után az irodalomnak él. Bár a görögországi politikai csatározások az ő életébe is bele-beleszólnak. Éveket töltött Párizsban önkéntes száműzetésben. Hazájában számos felelős kulturális vezetői posztot tölt be (színház, rádió), s többször elismerték munkásságát.

Kezdetben játékos, felhőtlen költészete egyre komorodik, komolyodik. Legjelentősebb műve a „To axion eszti” (Méltó, 1959), mely lefedi a görög nép sorsát, történelmét, s a nagyszabású mű egyfajta modern evangéliummá lett. Theorakisz megzenésítette s ez ismertségéhez és népszerűségéhez is hozzájárult. Ebben is a modernizmus és a hagyomány fonódik össze, mint más műveiben is. S bár hatással voltak rá modern irányzatok mégsem lett ezek képviselője. Maga vallotta 1972-ben: „Soha nem voltam tanítványa a szürrealista iskolának. Találtam benne néhány olyan elemet, amelyek alkalmazkodtak a görög fényhez. Az európaiak és a nyugatiak a sötétben az éjszakában találnak misztikumot, mi görögök ezt a fényben találjuk meg, ami számunkra abszolút.” 1979-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Magyarul „A nappal születése” című kötetében, illetve gyűjteményes munkákban olvashatók versei. Közülük is kiemelhető „A bolond gránátalmafa” című kötet, mely címét Elitisz egyik verséről kapta, s a borítóján a költő kollázsa látható. Ugyanis nemcsak költő volt, hanem festett, illusztrációkat és kollázsokat is készített.