Jorgosz Sz Széferisz

Jórgosz Szeférisz (Γιώργος Σεφέρης; eredeti neve Jórgosz Szeferiádisz) Szmirnában született 1900. február 29-én és Athénben, 1971. szeptember 20-án halt meg. Nobel díjas, görög költő, író és diplomata. Egyik kezdeményezője volt Az 1930-as évek generációja irodalmi mozgalomnak, és a modern görög költészet első jelentős görög képviselője. A klasszikus görög hagyomány mitológiai motívumai, görög írók és filozófusok idézetei köré épülő alkotásai mellett hazája 20. századi eseményei is jelen vannak lírájában.  Az irodalmi Nobel díjat 1963-ban „kimagasló értékű lírájáért, melyet a hellén kultúra iránti mélységes szeretet ösztönöz” kapta meg.

Az első világháború kitörésekor családja Athénba költözött. Szeferisz itt járt gimnáziumba. 1918 és 1924 között a Sorbonne egyetemen jogi tanulmányokat folytatott. 1925-ben visszatért Görögországba és a következő évben diplomáciai pályára lépett: a Görög Királyi Külügyminisztériumban kezdett dolgozni, majd Londonban konzul-helyettes lett (1931-1934). Ezekben az években ismerte meg a kortárs francia és T. S. Eliot költészetét és kezdett el ő maga is verseket írni. 1934–1938 között Albániában (Korça) konzulként képviselte Görögországot.

1941-ben – hosszú ismeretség után – feleségül vette María Zánut. A második világháború idején az emigráns görög kormány szolgálatában állt, elkísérte száműzetésébe. 1944-ben tért vissza a felszabadult Athénba.

A háború utáni években diplomataként szolgált Ankarában (1948-1950) és Londonban (1951-1953); 1953–1956 között Libanonban, 1957–1962 között Nagy-Britanniában nagykövet volt. Az 1950-es ciprusi válság idején ő közvetített a felek között, amelynek eredményeként létrejött a Londoni Egyezség (1959) és Ciprus Nagy-Britanniától független állammá vált.

Az 1967. évi katonai puccs után következő görög diktatúra idején (1967–1974) egy, a rezsim ellen szóló nyilatkozatban (1969) elítélte Jórgosz Papadópulosz katonai diktatúráját; ezzel népszerűvé vált a fiatalok körében. Utolsó hónapjait visszavonulva töltötte. Temetése a diktatúra elleni demonstrációvá vált: koporsóját fiatalok többezres tömege követte.

Szeférisz életműve verseket, esszéket és naplókat foglal magában. Költői munkássága mellett jelentős műfordítói, kritikusi és történészi tevékenysége is. Gyakori témája a dicsőséges görög múlt. Néhány, az 1930-as években írt költeménye – például az Epiphania – Míkisz Theodorákisz közreműködésével megzenésítésre került.

(a wikipédia szócikke után)